Főoldalra

Út a megvilágosodott tudathoz

03 rész – „Vágyak”

 

03-01 fejezet: „A vágyak általános áttekintése”

 

„A valóban spontán tett – ez olyan, amihez magadat teljes egészben odaadod, de csak mély elmélkedés után. Ez olyan tett, mihez minden érte és ellene szóló érv számításba volt véve és ennek következtébe el voltak vetve, mert te semmit se vársz el, semmit se bánsz. Épp hogy az ilyen mágikus aktusok vonzák a szabadságot.”

Esperansa

 

„Minden dolog valamilyen cselekedménnyel kezdődik, amely kell hogy céltudatos, pontos és megvalósítható legyen valamihez hajlamosan.

Ismételgetve az ilyen tettet elég hosszadalmas ideig, az ember megtörhetetlen kivánságra jut. És a megtörhetetlen kivánság bármihez is alkalmazható. És ahogy ez a cél el van érve – az út megnyilik.”

Don Juan

 

 

A fejezet tartalma:

03-01-01) Bevezetés, anamnézis.

03-01-02) Meghatározások, rövidítések.

03-01-03) A benyomások utáni vágyak (= a PÉ utáni vágy)

03-01-04) Az örömteli vágyak megvalósításának 10 szabálya.

03-01-05) További meghatározások.

03-01-06) A vágyak típusokra való felosztásának példái.

03-01-07) A hatalomról szóló kérdés. „Meditáció”.

 

03-01-01) Korai gyerekkorodtól fogva téged nap mint nap, percenként tanítottak arra, hogy a saját vágyaidhoz úgy viszonyulj, mint valami „illetlenhez”, „nemjóhoz”, „szégyenleteshez”, „zavaróhoz”, „helytelenhez”. Sok szó van kitalálva és beiktatva, melyek helyettesítik a “vágy” szót, és amelyeknek kifejezetten egyértelmű negatív színezete van: „szeszély”, „akarat”,stb. „Megvalósítani” (a vágyakat) helyettesítődik a “rábólintással”, a “fütyölök mindenkirével”, és a “valamit akarok” – a „problémákra”, „gondokra”. Az az ember, aki nem akarja elnyomni a vágyait és igyekszik azokat megvalósítani, megbélyegeződik, mint „egoista”, „egocentrikus”. Ha te erősen elfogult vagy valamivel kapcsolatban, akkor elneveznek „makacsnak”, „csodabogárnak”, „excentrikusnak”, és akkár megkapod a „mániákus” bélyeget, és ha ez mint ha viccként hangzik, akkor is számolnod kell azzal, hogy a vicc leple alatt a valódi hozzáállásukat fejezik ki, és ebben az esetben ez nagyon negatív hozzállás, mivel a „mániákus” szó „furcsa egybeeséssel” kizárólag a veszélyes bűnözőket, gyilkosokat, erőszakosakat jelölik. A tiszteletlenség megerősítése végett és az agresszív viszony kialakítása céljából a vágyaidhoz kialakul és beékelődik a koncepció, minek eredményeképpen az ember, akinek vágyai vannak, a környezet álltal, sőt még önmaga álltal is, úgy értelmeződik, mint akinek „problémái” vannak, mint akinél nincs minden „rendjén”. Úgy gondolják, hogy akinek minden „rendben” van, annak nincsenek egyértelmű vágyai. Az európai környezetben elterjedt a kizáróan eltorzított buddizmus ötlete kiegészíti ezt a képet, hiszen ennek értelmében a „nirvana” – az az állapota a legmagasabb boldogságnak, melynek tulajdonsága a vágyak teljes elalvása. Ennek eredményeként az emberek hibásan értelmezik a legnagyobb boldogságot vágymentesnek, a totális elégedetségnek, szürkeségnek, a benyomások ernyedt elnyelésének. Az örömteli vágyakkal való gondatlanság, egyenes elnyomásuk elképzelhetetlen gyilkos hatással vannak, ami provakálja a NÉ, NA, tompaság zuhatagát, megfosztja az embert a MF tapasztalásának lehetőségétől.

A fuvallattól függve, ami a társadalomban alakult ki, némely erős vágyakat „hasznosnak” ismernek el, és ebben az esetben az emberek, akik a vágyai ebben a pillanatban ebbe a kerékvágásba kerül, élvezik a „tiszteletet”, támogatást, elismerést, de ahogy csak változik a divat, vagy ha az ember megnyilvánít még más vágyakat is, azonnal a csodabogarak és mániákusok kategógiájába kerül. Ez ahhoz vezet, hogy az, akinek az örömteli vágyai a társadalom által megengedett kerékvágásba kerül, kénytelen elnyomni a másfajta örömteli vágyakat, mechanikusan támogatva a „helyes” vágyat, ami gyorsan kötelezővé változik, mechanikus és örömmentes tetté.

Ha te arra vagy betanítva, hogy elnyomd az örömteli vágyaidat, titokban tapasztalod csak azokat, közben szégyent, bűntudatot, félelmet érezve, és ez gyakran változik még a leplezett vagy egyértelmű agresszióvá, gyűlöletté. Te meg leszel fosztva a vágyak megvalósulása és átérzése folyamatának élvezetétől, miközben a mechanikus, „helyes” átérzése és megvalósulása nem okoznak örömet, és a te célod és drogfüggőséged csak az eredmény birtoklása lesz. És amikor a vágyak átérzésében és megvalósításában nincs öröm, csak az eredmény birtoklása iránti vágy van, akkor egyre újabb NÉ zúdulnak rád – eredmény iránti gondterheltség, félelem az eredmény nem eléérse miatt, félelem attól, hogy valaki más kihasználja az eredményedet, stb. Evvel kapcsolatban megerősödik a vágyakhoz való viszony, hogy azok valami kínzóak, és minnél erősebb a vágy, annál szörnyűbb a NÉ, melyek kísérik az átérzés és megvalósulás egész folyamatát.

 

03-01-02) Meghatározni a vágyat lehetetlen, mivel meghatározni – annyit jelent, hogy mint valami ismertként tüntetni fel, de a vágy nem határozódik meg semmivel – se érzelmekkel, se gondolatokkal, se érzéssel. Vannak olyan emberek, akik annyira figyelmetlenek ahhoz, hogy mit és hogyan éreznek, annyira komorak és eltompultak a NÉ-től és koncepcióktól, hogy nem képesek megkülönböztetni a vágyakat a gondolatoktól, például. A figyelmes ember könnyen megkülönbözteti, mi a vágy, és vannak kísérő érzelmek és gondolatok, és ez lényegesen különböző rétegei a felfogásnak. Az éhséget az evés iránti vágy kísérheti, és a szexuális izgalom érzését – a vágy, hogy szexuális kapcsolatba lépj, a gondolat, hogy „ő elárult engemet” a gyűlölet, megütés iránti vágy érzése kíséri, a forróság érzése a fejben vagy a hideg a végtagokban, és minimális tapasztalat szükséges, hogy ne keveredjenek össze ezek a felfogások. Avval a mértékkel, ahogy te eltávolítod a NÉ-t, mechanikus vágyakat, koncepciókat és műveled az örömteli vágyakat, elméleti egyértelműséget és a MF-t, a te képességed a megkülönböztetésre erősödik.

Hogyan tudom meg, hogy akarok valamit? Most sajtot szeretnék enni vagy sétálni menni? Ha én felteszem ezt a kérdést, akkor ez azt jelenti, hogy tudok arról, hogy két ilyen vágy van, de honnan tudom ezt? Én tudok erről, mivel ebben a pillanatban a sajt ízének az érzése van és látom az erdőt, érzem az illatát, érzem a rugalmas talajt a lábam alatt, és vágyok ennek a felfogásnak a megerősítésére, egyértelműbbé szeretném tenni. Ez lehetetlennek tűnik – hogy az – a sajt íze, amikor a szájban nincs semmiféle sajt? De hiszen senkit nem lep meg, hogy én ugyan nem látom a fát, de elképzelem azt, és mit az az „elképzelem”? Ez a fa látási felfogása – ez a felfogás elmosódott, nem állhatatos lesz, de ez nem egyébb, mint a látási felfogás. Ha sokáig fogom nézni a fát, akkor a látási érzék állhatatossá és egyértelművé válik, körbenövik más felfogások, és eredményként a kép megerősítése iránti vágy még erősebbé válik. A sajttal ugyan így van – felmerül a sajt enyhe, elmosódott íze, és felmerül a vágy ezt erősíteni – megjelenik a belső párbeszéd erre a témára, és megkezhetek elmélkedni arról – hogyan kaphatom meg a a sajt kellő ízét. Így én tudomást szerzek arról, hogy valamit akarok, mivel az evvel kapcsolatos felfogás már felmerült, de enyhített, elmosódott változatban. Ha én szeretnék virágos szoknyát venni, hogy a fiúk figyelmétől való elégedetséget érezhessem – ezen a helyen ebben a pillanatban MÁR VAN az elégedetség a szoknya birtoklásától, az erotikus izgalom a fiúk figyelmétől, a szoknya tapintása a csipőmön, és a látási érzék a színétől és anyagától. Így le lehet vonni egy meglepő következtetést: amikor akarok, akkor nem azt akarom, ami most nincs, hanem azt, ami már most van, de egyszerűen egyértelműbb, állhatatosabb és erősebb kivitelben szeretném! Ez a következtetés összhangban van avval a megfigyeléssel, hogy a vágy mindig tárgyilagosan-irányított. Úgy jön ki, hogy a „vágy” – az mindig a „meglévő felfogás megerősítése iránti vágy”. És még egy meglepő eredmény – a számunkra elérhető felfogások iránti megkülönböztető képességünkkel mi a hasonló helyzetben nem tudjuk megkülönböztetni a) vágyakat és b) a vágyak megvalósulását, hiszen ha én sajtot akarok, akkor a sajt ízét már érzem, és akkor van a vágy és a vágy megvalósulása is – egyszerre. Jelenti-e ez, hogy létezik módja úgy megerősíteni a sajt iránti vágyat, hogy az ízét nem kevésbé egyértelműen érezhesd, mint amikor a nyelveden lesz az? És lehetséges-e, annyira akarni jóllakni azzal, hogy felmerül a jóllakottság is, és az egész fiziológiai folyamat úgy fog végbemenni, mintha tápláló anygot kaptál volna? Ezek a kérdések válaszok nélkül maradnak mindaddig, míg nem kezdel el folyamatosan a MF-t érezni, ameddig számodra képtelenség az ennyire teljes összpontosítás a vágyon, hogy azok elkezdik feltárni titkaikat. Rögzíts egyenlőre egyet: amikor van vágy, az már részben megvalósult.

Örömmentes, vagy mechanikus vágyaknak (mv) és azokat nevezem, amelyek:

a)a koncepciók jellemzik, amelyek magukba foglalják az ösztönző vagy erkölcsi parazitaszavakat: „el kell menni oda”, „igazságtalanság ezt nem tenni meg”, „így kell tenni”, „jó lenne így tenni”, „tőlem elvárják ezt”, stb. Neked nincs örömteli vágyad így cselekedni, de mivel van a ragaszkodó gondolat “ez kell” vagy „ez igazságos”, te, továbbra is elégedetlenséget és vágytalanságot érezve, mégysz és megteszed, támogatva a gondolatot „jó, hogy én ezt megtettem, így helyes, így kell”, próbálva az önelégültséggel kompenzálni a NÉ-től való mérgezést.

b)jellemzik a NÉ – harag, félelem, unalom, stb.

c)jellemzik a mechanikus vágyak – te mindig, amikor eljösz a munkából, bekapcsolod a televíziót, és még ha a hírek téged egyáltalán nem érdekelnek, akkor is megnézed azokat, unalmat, fáradságot, stb. érezve.

d)jellemzik más mv, például a vágy hipperkompenzálni azt, amit korábban nem kaphattál meg. Ha gyerekkorodban, fiatal éveidben a szégyenlőség, félelem és erkölcsi tilalmak miatt kevés volt szexuális kapcsolatod volt, akkor 20-25 évesen a szexuális vágy annyira lázas lehet, hogy a tilalmaktól való megszabadulás mértékével te mindenre ráveted magadat, ami mozog, elfelejtve megállni, hogy megkérdezd – valójában van-e most örömteli vágy erre? És ha megállsz és próbálod magad beleélnia vágyakba, akkor hirtelen elégedetlenség és gondolatok merülnek fel, hogy te korlátozod „magadat” valamiben.

A mv általános tulajdonsága – örömmmentes, lázas, kaotikus, vagyis átérezve és megvalósítva azokat, te nem érzed a megvilágosodott felfogás (MF) erősödését – gyengédséget, szépérzéket, magasztosságot, törekvést, stb. Ellenkezőleg – tovább erősödik a negatív alap (NA), megkezdődnek a NÉ kitörései és erősödik a kaotikus belső párbeszéd. Idézet Gurjievből: „az ember a küzdelem, a különböző vágyak konkurenciájának arénája, mindegyik az „énnek” nevezve magát, vagyis uralkodónak érzik magukat, és senki közülük nem akarja elismerni a másikat. Mindegyik, azon a rövid időn belül, míg uralkodik, azt teszi, ami neki tetszik, tekintetlenül arra, hogy ezekért később másoknak kell megfizetni. És közöttük nincs semmiféle rend. Aki közülük felugrik, az lesz az uralkodó. Ő szétcsap jobbra és balra és semmitől se fél. De a következő pillanatban valaki más kikapja az ostort és már őtet ütik. Így megy ez az egész emberi életen keresztül. Képzeljetek el egy olyan országot, ahol mindenki császárrá válhatna öt percre és minden megtehetne ez alatt az öt perc alatt, amit akar. És hát ilyen a mi életünk is”.

Ahhoz, hogy teljes képed legyen arról a mv-ról, amelyek a te helyeden alakulnak ki, hogy teljes elképzelésed legyen – mivel akarsz dolgozni, én azt tanácsolom, hogy állítsd össze róluk a teljes listát és bővítsd azt az újonnan felfedezetekkel.

„A mechanikus vágyak kullancsai” – az elkerülhetetlen szenvedés hatása, amely a mv megvalósulása közben és után következik be: a mv (ömv) megvalósulása közben az ember szenved (vagyis elnyomja az örömteli vágyat, NÉ tapasztal), arra számítava, hogy a jövőben valamiféle boldogságot kaphat. Ha a mv nem valósult meg, és az állítólagos boldogság nem következett be, intenzív NÉ merülnek fel az elvesztegetett időtől, önsajnálattól, stb. Ha mv megvalósult, akkor az állítólagos “boldogság” semmifajta boldogságnak nem bizonyul – az ember ugyanazokat, sőt új és nagyobb NÉ-t tapasztal, új okokat az öv elnyomására – az eredmény – ugyanazok a szenvedések. Az, aki megvalósítja az öv-t, ellenkezőleg, MF érez, mint az öv megvalósítása közben, úgy utána is, ha a vágy megvalósult, vagy ha nem.

„A mv megvalósulása rögződésének” jellemző tulajdonsága – növekvő kellemetlen görcsös állapot, amelyet úgy lehet leírni, mint az „élet melletted megyen el”. Felmerül az alapvető sietség nem tudni hová, gondterheltség attól, hogy az idő közben megyen.

*A mv egyik változata – a vágyak elnyomásának vágya (vev). Az elnyomás és eltávolítás közötti különbséget én leírtam a NÉ-ről szóló fejezetben – a mv elnyomása esetében az nem szűnik meg, felmerül a NA. A mv eltávolítása esetében az teljesen eltűnik, felmerül a gondtalanság vagy MF. Ilyen esetben a vev – a meghatározása ,szerint mindig mv, mivel a NÉ-t érezni vágy egyik alakjának bizonyul, és többnyire a NÉ és koncepciók által van megalapozva. A vev-hoz tartoznak az úgy nevezett „aszketizmus” különféle alakjai, amikor az ember elnyomja a vágyait (mint az öv-t, úgy a mv-t is), vezettetve vagy a koncepciókkal a „megvilágosodásról”, egészségről, stb, vagy a tekintélyben való hit által, vagy a másokra való benyomás kelltése miatt. Eközben ő számtalan NÉ-t tapasztal, elégedetséget a saját „győzelmétől”, megerősíti a mv megvalósulását a vágy elnyomása által, lerakja az alapjait a mély psichikai krízisnek, vagyis NÉ egyértelmű, tartós és romboló kitörésének és az általuk kiváltott tetteknek.

*Az örömteli vágyak a következő kritériumoknam felelnek meg:

a)az átélésüket és a megvalósulások folyamatát (függetlenül a végeredménytől) öröm kiséri, előérzet, előöröm és más MF.

b)ha a öv-t nem sikerült megvalósítani (és a gondola közben is, hogy az nem sikerül megvalósítani) a NÉ nem merül fel.

Szükséges beszámítani azt is, hogy ha te nem foglalkozol a komorság eltávolításának gyakorlatával, akkor majdnem minden vágyad – mechanikus, és ha még fel is merül öv, akkor azt haladéktalanul helyetesíti a mv. Ha te elkezdtél foglalkozni a gyakorlattal, akkor a záposodott mocsárban mozgolódás kezdődik, az öv tiszta patakjai felmerülnek és összekeverednek a mv-kal, ezért állandó váltakozás folyamata megy végbe, az öv helyettesítése mv-kal. Neked szükséged lesz a kitartásra is, határozotságra is, figyelmességre és céltudatosságra, hogy amennyire gyakran csak lehet, annál alaposabban szétválaszd a mv-t és öv-t, az előzőeket eltávolítva és az utóbbiakat megerősítve.

Például, te elkezdted felmosni a padlót, mivel ez most rezonála a NÉ-től való megtisztulással, öv van a fizikai mozgástól, és te megvalósítod azt, de amikor öt perc múlva az váratlanul eltűnik és más öv merül fel, felmerül a konceptuális gondolat: „ha egyszer belekezdtem - be is fejezem ezt”. Felmerül a mv „befejezni ezt”, az öv éltűnik, a MF megszűnik.

Egy másik tipikus példa – az örömteli vágy megvalósításának (övm) halogatása „későbbre”: örömteli vágy van a sétára pont most, felmerül a gondolat „én még nem készítettem el a leckém – elkészítem, és akkor megyek”, eredményül az öv eltűnnek, rádzuhan a szürkeség, NÉ, és amikor elkészült az összes lecke, sétálni már nem akarsz, de ahelyett, hogy megállj és belehallgass az öv-ba, te elmégysz sétálni, mivel a „hiszen én sétálni akartam” gondolat van, és eredményként – újra a mechanikus vágyak megvalósítása (mvm) történik.

Idézet a Lisaból: „Az öv hosszú fiókba kerülnek, mert „alaposabban” akarózik hozzájuk folyamodni, felkészülni rájuk. Gyerekkoromtól ez így is van – élvezetet nem maga a folyamat szerez, hanem az ábrándozás arról, hogy “mi lesz akkor, ha…” – én szerettem erről beszélni, álmodozni. Én gyerekkoromtól táplálkozom a nemmegvalósult álmokkal. Ez ha hozott is előérzetet, de nem állhatatosat, gyengét és rövidítettet. Állandóan szükség volt az új álmak által való póttáplálékra, azonkívül, én gyakran nem kezdeményeztem az öv megvalósítását, amitől bűntudatom ébredt a nem igazolt elvárások miatt – a sajátjaim és mások elvárásai iránt. És mivel az öv el voltak nyomva, ezért újak se merültek fel - és az előérzet nem erősödött”.

Ha cselekményt az öv határozza meg, akkor az eredményben a „túl” igekötő fejezi ezt ki, rámutatva arra, hogy az öv észrevétlenül mv-á lett – „túlevett”, „túlkefélt”, stb. Te eszel és élvezetet kapol, de figyelem elvonódott a kaotikus elterelésekre, és te már „túletted” magad – az öv észrevehetetlenül mv-á alakult. Ahhoz, hogy megakadályozd ezt, szükséges állandóan feltenni magadnak a kérdést: „mit akarok én pont most”.

Kiemeljük az „öv megjelenésének előérzete” felfogást. Mintha előtted lenne az édes előredobás, mint az erősen és magabiztosan meghúzott íj. A komorságban szenvedő ember kínlódva éli meg a vágyak hiányát is, és azoknak létét is, vagyis minden esetben felmerül a NÉ – ilyen a mv tulajdonsága. Itt minden fordítva van: amikor nincs öv, és emellett tökéletesen eltávolítod a NÉ-t, akkor te az előérzet élvezetét tapasztalod, és amikor megjelenik az öv – az átélésének és megvalósulásának élvezetét.

*A „vágyak szelektálása” fogalmával én azt a folyamatot illetem, amely a következő három szakaszból áll:

a)vágyak megkülönböztetése, melyek az adott pillanatban nyilvánulnak meg

b)a felismerésük, mint mv és öv

c)a mv eltávolítása és az öv művelése.

Az elegendő mértékű egyértelműség eredményeként a vágyak megkülönböztetése terén, a felismerésük, mint mv és öv majdnem autómatikusan történik, de ha ez az egyértelműség gyenge, nem állhatatos, akkor problémák merülhetnek fel az a)-ból a b)-be jutás terén. Az alapos megkülönböztetéssel fel lehet ismerni az „összekötő vágyakat” – vagyis a vágyat, hogy felismerd a megkülönböztetett vágyakat, mint mv és öv. Ezek a megkülönböztetések a maguk sorában lehetőséget adnak hatásosabban világra hozni a vágyat a felismerések terén, és ez elegendőnek bizonyul, hogy ne erjesszük a folyamatot tovább, hanem elérjük a szokás megjelenését az a)-ból a b)-be jutás iránt. Ugyanez érvényes a b)-ből a c)-be jutással kapcsolatban.

Az értelmezések körforgásos válltakozásának gyakorlata (és az ezt kísérő változása a tulajdonságnak és a vágyak intenzívitásának) eszköze a vágyak szelektálásában.

*A vágyak „express-analizise” – tettek összesége, melyek lehetőséget adnak náhány másodperc leforgása alatt egyértelműséget nyerni – a most tapasztalható vágy örömteli vagy mechanikus. Kritériumként használni a MF-sal való rezonanciát nehéz lehet, főleg ha a vágyak intenzívitása nem nagy, és emellett megnyilvánul vagy enyhe negatív alap van, vagy gyenge megvilágosodott alap van, vagy „semmi-se-történik”.

„Csontvázként” általánosított mechanikus vágy bizonyossága (vagyis a megkülönböztető felfogás merev rögzítése): „ha én megvalósítom ezt a vágyat, én boldogabb leszek”. Ennek a bizonyosságnak a megalapozatlansága kiszorul, mivel az megszokott – minden körülbelül mint mindig van és arra gondolnak, mikor valósulnak meg a vágyak. Eközben a saját magad és a környezetetd megvizsgálása könnyen eltakarják azt, hogy a „boldognak lenni” – annyit jelent, hogy „érzed a boldogságot”, vagyis ez nem valamilyen javak összesége, hanem azok az átélések, amelyek, az emberek véleménye szerint, természetesen ezeknek a javaknak az elérése után történik. Az alapvető tapasztalatok megmutatják,hogy a kívánt tárgy, helyzet, figyelem,stb birtoklása nem „boldogságot” hoz, hanem az elégedetség rövid kitörését. A birtoklás (valaminek a birtoklása) nem vezet előérzethez („boldogság” állapotához).

Ezért, ha te rögzíted a gondolatot, hogy “te boldogabb leszel, ha ezt megteszed” (a kísérő megfelelő bizonyosság), akkor ez azt jelenti, hogy a vágyaid összetevői között mv is vannak. Eközben egyidejűleg megnyilvánulhatnak a mv és öv (gyenge intenzívitással), melyek egyazon célra irányulnak, és minnél erősebb az egyik, annál gyengébb a másik. Az ilyen gondolatok és bizonyosságok jelenléte ellenőrzésének eszköze annak, hogy majdnem azonnal megvalósuljon a vágyak szelektálása, ami, a maga sorában, más öv és MF felmerüléséhez vezet, avval a mértékkel, hogy a felfogások megkülönböztetése önmagában is rezonál a MF-sal.

*Célszerű megkülönböztetni a) vágyakat, b) a vágyak megvalósításának vágyát (vmv), mivel a vágy lehet örömteli, de a megvalósításának a vágya – mechanikus vagy örömteli, és ha nincs ez a megkülönböztetés, akkor lehetetlen elvégezni a szelektálást. Az ilyen megkülönböztetés elvezet a megszabaduláshoz az öv tapasztalásától a „súlyzóktól” a gondterheltséőgtől és félelmektől, melyeket a gondolatok kisérnek arról – lehetséges vagy lehetetlen ezt megvalósítani, akarod vagy nem akarod te megvalósítani, mi lesz a megvalósulás után, stb., minek eredményeként az öv szabadabban fognak megnyilvánulni.

Az ilyen megkülönböztetés még ahhoz vezet, hogy:

a)az öv határozottabbak, erősebbek, nem összegyűrtek lesznek,

b)az öv elérhetőbbek lesznek a megfigyelés, megvizsgálás számára,

c)megnövekszik a képesség az öv átálésének az elégedetségére,

d)megerősödik az öv rezonanciája más MF-kal,

e)mivel a vágyak megvalósításának az automatizmusa le van állítva, lehetővé vállik az öv evoluciója, amelyekhez vonzódnak más felfogások is.

Például, ha a felmerülő szexuális vágy nyomába autómatikusan annak megvalósítása lép fel, akkor a szexuális vágyak összegyűrődve élődnek át, érthetetlen, te nem vagy képes megérezni az árnyalatokat, ez nem lehet mély érzés, intenzív. Ha a haladéktalan megvalósítás gépezete meg van állítva, megtörténik a vágyak evoluciója és a vele kapcsolatos érzéseké és a más felfogásoké is – én ezt másképp a „szexualitás evoluciójának” nevezem – elérhetővé válnak az egyre szélesebb spektromú vágyak, új érzések, MF, a test érzékibbé válik, egyre újabb testrészek vállnak „erogén zónákká”, növekszik az érzések mélysége és változatossága, felmerülnek az ismert és teljesen új MF váratlan sugallatai.

A megvalósulás autómatizmusa még egy következményhez vezet: érezve a vágyat, te már „tudod”, mi lesz tovább, vagyis egyedül programozod a helyzet fejlődését, megfosztva az előérzettől, mindent előreláthatóvá téve, és az öv nem kap táplálékot a MF-sal való rezonancia alakjában, és gyakran azonnyomban vagy elvész, vagy felváltja a megfelelő mv. Megkülönböztetve a vágyat és ennek a vágy megvalósításának a vágyát, felderítve ezt az „átszűrődést” ezeknek a felmerülése között, te lehetőséget kapol szinte botot tenni ennek a gépezetnek a kerekébe és megállítani azt.

Ez a téma: „”vadászat az öv-ra” fogalom – megvilágosodott alap (1-4) + öv (5+) az egyre újabb öv keresésére, rezonál a „fuldokolni” szóval, a „lehetetlen megállni”-val. Kaotikus elterelés nincs, felmerül a komolyság és magasztosság az „akarom az öv-t keresni” gondolatától”.

Megtanulni a vágyakat és a vágyak megvalósításának vágyát megkülönböztetni egyáltalán nem egyszerű, mivel az összekeveredésük autómatizmusa benned évtizedekig alakult ki. Gyakorlatként meg lehet tanulni szüneteket tartani legalább néhány másodpercre a vágyak és a megvalósításuk között – elnevezzük ezt a megvalósítás visszatartásának gyakorlatának. Amikor felmerül a vágy, állj meg, hallgatózz – mit is akarsz pont most, mihez van különösen egyértelmű előérzeted. Néha maga a vágy folyamata vonzóbb, mint annak megvalósulása. A vágy megvalósulásának mechanikus vágyának jellemző tulajdonsága, hogy a megvalósulás fennakadása végett egész raj NÉ lép fel, miközben az örömteli vágy fennakadása nem hogy nem okozza a NÉ felmerülését, hanem nem is csökkenti az élvezetet, amit te az előérzettől tapasztalsz, sőt néha erősíti azt.

Célszerű (a vágyak szelektálása érdekében) megtanulni a vágy utáni vágyat (vuv) megkülönböztetni. Ez is lehet örömteli vagy mechanikus. Például, ha te sok orgazmust éltél át egymás után, akkor már maga a szex gondolata visszataszító lesz, rosszabbodik a közérzet, de ennek ellenére, ha melletted egy szimpatikus fiú megy el, akkor tekinteteddel kíséred és mechanikusan kívánni akarod, hogy elfeled azt a szürkeséget és NA-t, amelyek az orgazmus után merülnek fel, a szokás erejével. A mechanikus vuv (mvuv) jelenléte az adott helyzetben avval magyarázható, hogy te visszataszítottságot érzel, sőt időnként undorodol is, más NÉ-kel egyetemben, miközben ha a mvuv nem lenne, te csak annyit tapasztalnál: „nem merült fel a vágy”.

Célszerű megtanulni megkülönböztetni a vágy megerősítésének vágyát a vágy enyhítésének vágyától. Az előbbi művelése hatalmas szerepet játszik az öv művelésében, a második gyakran kisérletek esetében használatos, amikor nincs egyértelműség némely vágyakkal kapcsolatban, és te erősíted azt, enyhíted és megfigyeled azokat, milyen a többi felfogás evvel a folyamattal kapcsolatban. Mindkét vágy lehet mechanikus vagy örömteli. Például, ahelyett hogy rögzítenéd, hogy „öv van felerősíteni valamilyen öv-t”, te a koncepciót követed, miszerint „ világra kell hozni, erősíteni az öv-t”, akkor a vmv és vev mechanikusak lesznek, örömmentesek, és természetesen semmihez se vezetnek, kivéve a NÉ-t és kimerültséget.

Ahhoz hogy megerősítsük az öv-t:

1)Művelni kell a vágy megerősítésének vágyát, vagyis a figyelmet ahhoz terelni, amit erősen akarsz, hogy megerősödjön az öv.

2)Művelni az erőteljes és örömteli előérzetet, mivel az rezonál az öv-kal. Jusson eszedbe olyan helyzet, amikor te egyértelmű előérzetet tapasztaltál, fesd le részletesen azt. Ahhoz, hogy világra hozzad az előérzetet, visszaemlékezhetsz ezekre a helyzetekre, és idővel megtanulsz közvetlenül „beleugrani” az előérzetbe.

3)Elképzelni a kívánt válltozásokat, végigkisérni ezt a vágy kifejezését fennhangon (VKF) gyakorlatával.

Az öv megerősítésének akadálya.

1)A mv hatalmas mennyiségű NÉ-kel van összekötve – csalódás, ingerültség, elkeseredetség, stb., és mindenki tudja, hogy minnél erősebb a vágy, annál erősebb a menetközi megnyilvánuló NÉ. Nem tudván, hogy ez csak a mv tulajdonsága, és nem az öv-é, az emberek minden vágyat elnyomnak, és ha csak feleannyira, tizedére, századára, de impotensekké teszik magukat, vagyis képtelenek akarni, kedvetlenségbe, szürkeségbe, depresszióba kerülnek, elveszítik az élet örömét. Az erőteljes öv megnyilvánulása autómatikusan félelmet vált ki a bekövetkezendő NÉ-től és az öv autómatikus elnyomása következik be, ezért szükséges:

a)eltávolítani ezt a félelmet;

b)megerősíteni a vágyat az öv, előérzet tapasztalására;

c)számolni azzal, hogy az öv tapasztalása önmagában élvezet függetlenül az eredménytől;

d)tökéletesen eltávolítani a NÉ-t, amik azon gondolattól merülnek fel, hogy lehet hogy nem valósul meg az öv.

2)Szkeptik-gondolat: „soha semmilyen vágyak nem vezetnek semmihez – az élet ahogy volt homályos, úgy is marad”. Szükség van:

a)világra hozni az elméleti egyértelműséget avval kapcsolatban, hogy az előző mv átélésének és megvalósulásának tapasztalatának semmilyen köze nincs az öv átélésének és megvalósulásának tapasztalatához.

b)az ilyen gondolatokat mentális méregnek ismerni el és egyenes erőfeszítéssel távolítani el a figyelem elterelésével róluk.

A felfogás változásának sebessége és állhatatossága arányos az örömteli vágy intenzivitásával és tartósságával. Ez az egyszerű törvényszerűséget nem egyszerű feltárni, mivel az emberek nagyon gyakran tévedésből a „vágyról való gondolatot” magának a „vágynak” vélik. Ha az ember azt mondja, hogy „én meg akarom változtatni ezt és ezt a szokást”, akkor leggyakrabban ő csak gondolja, hogy meg akar változni, de viszont nem érez ilyen vágyat vagy nagyon enyhén és ritkán érzi. Ez a végzetesen elterjedt tévút. Még a vágynak hiszik tévedésből a „vágyakozást a vágyra”. Ha én azt szeretném, hogy megjelenjen bennem az változás iránti erős vágy, de maga a változás iránti vágy hiányzik vagy nagyon enyhe, akkor ez nem elegendő a változások beálltához, elsősorban ha a kezdetleges vágy mechanikus.

A mv összességéből célszerű kiválasztani a szemmellátható mechanikus vágyakat („szmv”), vagyis az olyanakat, mint a mechaniztizmus, komorság, nemkivántság, betegesség, amelyek számodra szemmelláthatóak. A szmv eltávolítását nem kiséri az önsajnálat, elveszetség, a „magadat” való áttaszítás gondolata, a mv-gyal való azonosulás minimális, ezek irányítottan eltávolíthatóak összehasonlíthatatlanul könnyebben, mintsem a nemszemmellátható mechanikus vágyak („nmv”). Mint a NÉ eltávolításának esetében, az alapvető nehézéség nem az, hogy eltávolítsd a NÉ-t, hanem hogy valójában erőteljesen és határozottan akard ezt megtenni.

Az öv megélésében és megvalósításában kapott tapasztalatának írásabeli rögzítése lehetőséget ad kritikusan megfigyelni a saját cselekedeteidet, megvilágítani az önámítás tipikus módszereit legalább utólag. Például, ha a gyerek sír, benned felmerülhet a vágy, hogy hozzámenj és megvigasztald, és ezt a vágyat mint örömtelit osztályzod. Ennek a tapasztalatnak az elkövetkezendő analizise a következő kérdéshez vezethet – „nem furcsa ez az egybeesés – a szimpátia és mintha az örömteli vágy éppen akkor merül fel, amikor a gyerek sír, és a vigasztalás folyamata közben észrevehetőek voltak a NÉ, türelmetlenség, ingerültség vagy sajnálat”. Ez megalapozza azt a feltételezést, hogy helye volt az önámításnak, és ez a jövőben lehetőséget ad figyelmesebben vizsgálni a saját felfogásokat bizonyos helyzetekben.

*Bevezetjük a „tökéletes viselkedés” fogalmát: olyan cselekedet, amely az öv követésének az eredménye, melyeket kisér az előérzet az egész folyamat közben. Ezeknek a cselekedeteknek bármilyen erkölcsi osztályzása lehetetlen, mivel a meghatározásuk szerint ezek a cselekedetek nem a szabályok, koncepciók és szokások követésének vágyai következményei, sőt nem a szabályok megszegésének vágyai, hanem az öv megnyilvánulásának a következménye, és így a tökéletes viselkedés motivációja se nem a „mert”, sem az „’azért, hogy”. A tökéletes viselkedés – ez az, amikor „én ez teszem, mert követem az öv-t, és eközben felmerülnek rezonanciák más MF-kal”. Értékelni, ilyen képpen, csak a tökéletes viselkedés konceptuális értelmezését lehet, és ne felejts el számot adni magadnak abban, hogy a körülötted lévő emberek éppen hogy így fognak cselekedni – te bármit is mondjál ott a te motivációid „megvilágosodásáról”, az emberek meg fognak ítélni a koncepcióikkal, írott és íratlan törvényeikkel összhangban, és nem veszik tudomássul ezt, kiszorítva a feltételezéseket a lehetséges cselekedetekről a körülötted lévő emberek részéről – butaság, amely az általad nem kivánt következményekhez vezethet.

Elnevezem a „kisérés gyakorlatának” a vágyak megvalósítását avval a céllal, hogy meg lehessen vizsgálni mint magát az átélés és megvalósulás folyamatát, úgy a megvalósulás következményeit is. A kisérés gyakorlata a leggyakrabban a nmv-gyal akarózik használni, mivel meg akarod érteni ezeket, vagyis szétszedni az alkotó elemeire, döntést hozni abban – vajon ezekből melyik mv, és melyek – öv. Néha felmerül a vágy kiszűrni a szmv-t, hogy megerősítsd a saját egyértelműségedet a mechanikus voltukkal kapcsolatban. Éppen hogy a kisérés gyakorlata vezet ahhoz, amit a „tapasztalarszerzésnek” lehet nevezni:

a)elméleti egyértelműség abban, melyik felfogás merül fel bizonyos viselkedés következményeként;

b)egyértelműség abban, melyik felfogás kivánt, és melyik – nemkivánt;

c)erőfeszítések, melyek arra irányulnak, hogy eltávolítsd a nemkivánt felfogásokat és műveld a kivántakat.

Az egyértelműség mértékétől és az erőfeszítés hatásoságától függően beszélünk a jelentős vagy jelentéktelen tapasztalatról.

A mv és nmv mechanikus megvalósítása nem vezet tapasztalatszerzéshez, minek tanusága bármilyen öreg ember, akit a lépcsőház melletti lócán láthatsz – ez az ember sok évet megélt, volt már különböző helyzetekben, sok érzést és vágyat megélt, sok ember társalgott, nem csak hogy nem szabadult meg a komorságoktól, az elméleti egyértelműség, a képesség átélni és követni az öv-t, képesség elkerülni a nemkivánt felfogásokat és átélni a kivántakat, sőt mi több – évről évre egyre jobban elsülyed a NÉ-ben és tompaságban, a felfogásainak a spektruma lehetetlenül primitív és monoton. Az emberek kezdenek gyorsan öregedni nem 40, nem 50 évesen, hanem 20-25 évesen. Már 30 évesen az emberek túlnyomó része befejezett nyugdíjasaknak minősülnek, nem csak hogy nem éreznek öv-t, hanem agresszíven vannak beállítva még maga az öv művelésének ötlete ellen is, a NÉ-től és koncepcióktól való megszabadulás ellen is. Ők csupán a feledést keresik – elégedetségben, narkóban, monoton benyomásokban vag NÉ-ben.

*”Kimerítés” – folyamat, melyben a szmv és nmv megvalósítása többszörösen olyan stádiumba van vezetve, amikor erősen telítetté válik, párhuzamosan a felfogás rögzítésével, többek közt az örömteli vágy is, minek eredménye:

a)felmerül az adott szmv és nmv megnyulvánulási erejének enyhülése (középszerűen);

b)egyszerűsítődik a szelektálás;

c)lehetőség nyílik a a mechanikus összetevő megnyilvánulása folytatásának megfigyelelésére függetlenül a telítetségtől, ami megengedi, hogy megtanuld kiemelni ezt a vágy összetételéből különböző helyzetekben;

d)enyhül az elidegenedés a vágytól, vagyis

*)enyhül az olyan gondolatok kötődése, mint az „ez az én vágyam”, „ez az én részem”, „kár lenne nélküle maradni”, elkezded megkülönböztetni, mint szemmelláthatóan hamisak;

*)felmerül a mv tudatosulása, mint idegentestű mechanizmus, vagyis felmerül a gondolat, hogy „ez egyszerűen mechanizmus, nemkivánt szokás”, amelyeket elméleti egyértelműség, MF-egyértelműség, más MF kisér;

*)felmerül az öv eltávolítani az adott mv-t;

*)felmerül az öv megerősíteni az öv-t + öv enyhíteni és teljesen eltávolítani ezt a mv-t:

e)enyhül a „vágyak gombolyagának” mechanikus összetevőjének autómatizmusa (vagyis a vágyak olyan összessége, amelyikben nem tudom egyértelműen megkülönböztetni a bele tartozó vágyakat és meghatározni a hovatartozásukat) még addig, ameddig megtörténik a szelektálás, vagyis még az egyértelműség beállta előtt a vágy összetevői és hovatartozásával kapcsolatban.

*Bevezetem a „mv felezési ideje” fogalmát – a mv megnyilvánulásának enyhülése (középszerűen):

a)a vágy szelektálásának összeséges hatása és kimerítés gyakorlata eredményeként, de elsősorban a kimerítés gyakorlata miatt, mivel amikor a mv erős, az örömteli vágy azt eltávolítja – az enyhe, tulajdonképpen nem lehet az erős eltávolítója;

b)az olyan stádiumig, amikor az öv eltávolítani ezt a mv-t meghatározottá, állhatatossá válik.

*A mv egyenes eltávolítása iránti öv megvalósulása - a leghatásosabb módja megszüntetni a mv tapasztalását. A mv sohase érnek véget kimerítetség útján, minden esetre az ilyen elalvás farka végtelenül hosszú lesz, mivel a mindenféle mv tágyainak kimeríthetetlen változatossága – milliárdnyi szimpatikus lány, játék, holmi..., és a mv mechanikusan megjelenik minden újjal kapcsolatban. A mv túlságosan ritka váltakozása NÉ-hez, szürkeséghez vezet. A mv túlságosan gyakori váltakozása fáraszt. A túlságosan gyakori megvalósulás fáraszt. A túlságosan ritka megvalósulás erősíti a mv götcsösségét és ugyan úgy erősíti a NÉ rohamait... – ez feneketlen hordó, megtelíteni ezt lehetetlen. Ha a benyomások megszerzése a telítetség átéléséhez, az élet telítetségéhez vezetne..., de az öv rövididejű PÉ és elégedetség kitörését adja, amelyek majdnem azonnal gumissá, ízetlenné válik, és a mérgezés hosszú farokként húzódik az erősödő szürkeség és a NÉ kitörése formájában. Az előérzet avval a gondolatta, hogy a mv egyszerűen el lehet távolítani, plusz hozzá a tapasztalat az eltávolításban, erővé válik, legyőzve a mv uralmát. A mv egyenes eltávolításának öv-a erősödik, örömtelíbbé és meghatározottabbá válik. Felmerül az egyértelműség, hogy a mv – szintén méreg, mint ahogy a NÉ is – azok szintén mérgeztek, kínlasztottak, de én féltem nélkülük maradni, nekem úgy tűnt, hogy én elveszítem az énem jelentős részét, amelyik megtölt legalább valamilyen élettel. A NÉ eltávolítása mértékével, a „legalább valamilyen” élet kevésbbé elégít ki, felmerül az új élet és a hozzá való törekvés tapasztalata – a MF-ban való élet. A mv egyenes eltávolítása, mint a NÉ egyenes eltávolítása is, haladéktalanul a MF kitöréséhez vezet.

*A „mv korlátozott eltávolításának” gyakorlata hatásos a nmv kimerítésének gyakorlatában. A nmv megvalósulásának folyamatában én időnként megszüntetem a megvalósulást és teljesen eltávolítom a nmv-t rövid időre, miután újra visszatérek a nmv megvalósításához. Ez a gyakorlat – a körforgásos felfogás egyik változata, és ez a vágyakban való nagyobb egyértelműséghez vezet, az öv és mv összeségének egyértelműbb szétválasztásához.

*A belső párbeszéd (BP) részleges eltávolításának gyakorlata. Például, a szexről szóló gondolatok annál kaotikusabbak és kötődöttebbek, minnél nagyobb a szexuális vágyakban a mv része. Ahhoz, hogy hatásosabb legyen a mv és öv megkülönböztetése, célszerű egy bizonyos idő leforgása alatt (óra, nap) teljesen eltávolítani a szexről szóló gondolatokat. Ebben az esetben a mv enyhülnek (mivel hirtelen kevesebb lesz a trigger-gondolat), és az öv léthatóbban megnyilvámulnak. A mv soronkövetkező eltávolítása (bármilyen módszerrel), és a maga sorában a BP bizonyos kaotikus részlegének a hirtelen gyengüléséhez vezet.

 

03-01-03) Létezik egy állhatatos szókapcsolat – „a benyomások utáni vágy”. Analizáljuk ennek a szónak a használatát:

*)”Benyomásokat” bármi által lehet szerezni – a zenétől, könyvtől, szextől, sétától, beszélgetéstől, ízletes ételtől, eseményektől, hírektől, stb.

*)A listában, melybe minden olyan tartozik, amitől az emberek „benyomást” akarnak kapni, nem csak kellemes és szimpatikus jelenségek vannak, de kellemetlenek és nem szimpatikusak is – az emberek igyekeznek benyomást kapni a haláltól, szenvedéstől, katasztrófától, más emberek tompaságától, sajnálattól, más NÉ-től. Például, az emberek szándékosan mennek egy olyan film megtekintésére, amelytől tudvalévőn NÉ-t fognak tapasztalni – a gyűlölettől a ÖSÉ-ig, és számukra ez szintén „benyomás”, és minnél erősebb a NÉ – annál erősebb a benyomás. Ha a film „nemérdekes”, unalom merül fel, de az unalmat az emberek nem nevezik „benyomásnak”.

*)A benyomás utáni vágy – narkó. Ebben meggyőződni könnyű – szüntesd meg a benyomás megszerzését, és te megérzed – mit éreznek a narkósok az „elvonási tünetek” idején. A benyomások nélkül azonnal összegyülemlik a szürkesség, unalom, reménytelenség, pánik, elkeseredetség, szörnyűség.

Beszélve a „benyomásokról”, az emberek valójában a pozitív érzelmekről (PÉ) beszélnek – a birtoklás öröme, kárörvendés, önelégültség, elégedetség, stb. Miért lehet a NÉ-től „benyomást” kapni? Éppen azért, mert az a leggyakrabban az erős NÉ vezetnek az erős PÉ-hez. Az ellenkezője szintén igaz. Vettél egy drága autót, egy csomó PÉ-t kezdel érezni – elképzeled, mennyire irigyelnek a szomszédok: elképzeled, hogy a lányok most több figyelmet szentelnek neked, a járókelők tisztelni fognak, stb. A PÉ-kel párhuzamosan felmerülnek a NÉ, természetesen – a veszteségtől való félelem, az elégedetlenség attól, hogy az élet nem lett vidámabb; őrjöngés attól, hogy megmartak, stb. Az emberek miért ennyire gyengék a katasztrófára, halálra? Ez számukra nagyon szokatlan, ez egy csomó PÉ-t termel – „hallgasd csak, ma én OLYANT láttam... agy az egész aszfalton.. jujj..” – BÁRKI, aki a hullákat bámulja, eközben édesen ízlelgeti a képzeletében, hogyan fogja ezt elmesélni másoknak, hogyan lesz odaszögezve hozzá mások figyelme. Ezenkívül, az emberek túlnyomó része majd meghal az unalomtól és szürkeségtől, és bármilyen erős érzés – még az erős NÉ is – számukra vonzóbb, mint az unalom szörnyűsége önmaguk társaságában, amikor semmi se történik, mivel az erős NÉ-t mindig lehetséges úgy felhasználni, hogy PÉ-t lehessen szerezni – például, ha neked depressziód van, te ízlelgetheted azt, hogyan fogod ezt elmondani a „barátnőidnek”, hogyan fognak veled együttérezni, tanácsokat osztani, oda fognak figyelni rád,vagyis ápolgatni a FÉÖ-t.

Ilyen képpen, a PÉ és NÉ – az érem két oldala, egyik is, másik is – „komorság”, vagyis felfogás, amely összeférhetetlen a MF-sal, téged halottá, tompává tesz. A NÉ gyorsan öl, a PÉ lassabban öl, de mindkettő öl. A probléma abban van, hogy az emberek, szabályszerűen, a MF megvillanásait PÉ-nek értelmezik, mivel a PÉ-hez tartozik a szimpátia is, a szépérzék is, gyengédség, stb. Képzeld el, hogy te „ételnek” nevezed el mint a fehérgombát, úgy a gyilkos galócát is. Az eredmény – mérgezés. Ugyan ez van a MF és PÉ esetében is – az eredmény szintén mérgezés. Hogy ne történhessen meg ez a végzetes keveredés, szükséges alaposan egyértelműségre jutni a saját felfogásaiddal, megérteni – mi mérgez téged, és mi ad erőt, vezet az örömökhöz, szimpátiához, kielégüléshez, törekvéshez. Értsd meg és válassz.

Ilyen képpen, a PÉ iránti vágyat én a mv-hoz sorolom, és ez az ellentétesbe tartozik avval, hogy mennyire a PÉ-hez kellemesen viszonyulnak a társadalmunkban: a vágy, hogy PÉ-t érezzél – „törvényesített” módszere az időtöltésnek, vagyis a társadalomban a „benyomások” kutatása nem csak nem ítéltetik meg, hanem mindenféleképpen üdvözölve van, művelődik, úgy vannak bemutatva, mint az élet progresszív, alkotási, érdekes módja. Van sok (hamis) koncepció, melyek javalják és támogatják a „benyomások” keresését, de ha neked van gyakori tapasztalatod az intenzív MF iránt, te nehézség nélkül felismered, hogy a „benyomás” iránti vágy pont annyira gátolja a MF-t, mint bármelyik komorság.

Aki a „benyomásokban” látja az élet értelmét és próbál „betelni” ezekkel, alkoholistává válik, új benyomásokat keres, rögzíti a PÉ-NÉ körbejárását, feltalálva egyre újjabb módját megerősíteni és változatossá tenni azokat, kit a réműlet űz (a gondolattól, hogy a benyomások bevégződnek) és az unalom és szürkeség rohamaival, amelyek belepik őtet, amikor a benyomásból már kevés lesz. Nem meglepő, hogy logikus befejezésnek tűnik a narkó használata, ami gyorsítja a folyamat mindkét oldalát – a fényes benyomás megszerzését és a megsemmisítést, halált is. Én úgy gondolom, hogy a narkófüggőség, ami annyira reménytelenül terjed az utóbbi években, maga alatt értelmezi éppen ezt a műveltségi hátteret – a benyomás iránti szenvedély jótevőnek és az unalomtól való légzőnyílásnak számít. Az embereknek érthetetlen, hogy az unalom, a szürkeség és a kilátástalan halottság arról tanuskodnak, hogy ők kimerítették nem az őket körülvevő világot, hanem csak a világot értelmező saját módjukat, a saját szerencsétlen koncepciójukat és érzelmüket. Az eredmény vagy a halálba való zuhanás lesz a narkótól, vagy lassú halál, melynek az utolsó fázisát a lépcsőházad melletti lócán láthatod – elgyengülés, gyűlölet, tompaság, rokkantság, betegségek, egy szóval – teljes szétbomlás.

A benyomások keresése és használata folyamata közben az ember egyáltalán nem azt érzi, mint az, aki a MF-hoz törekszik. Aki PÉ keres, az PÉ ás NÉ tapasztal. Aki a MF-t keresi, az MF érez már a keresés folyamata közben.

 

03-01-04)Az örömteli vágy megvalósításának (övm) technológiájának első 10 szabálya:

Az első probléma, amivel a gyakorló szembesül, aki az övm-t akarja – az egyértelműség hiánya abban – mit is akar valójában örömtelien. Évtizedekig elnyomták az öv-t különböző koncepciókkal, a „kötelesség”, a „tartozás”, a „tisztesség” és más fantomok, így hát semmi különös nincs abban, hogy az öv megszűnt vagy majdnem megszűnt megjelenni. Első lépés az övm gyakorlatában – megtanulni az öv tapasztalását, megtanulni odafigyelni rájuk, nem elnyomni őket, feltétlenül rögzíteni írásban – ez megengedi nagyobb figyelmet fordítani rájuk. Az öv-t szét lehet választani különböző területekre – amik a szexszel, utazásokkal, társalgással, tanulással és így tovább, kapcsolatosak. Állíts össze egy egységes listát az általad tapasztalt öv-ról, fusd át ezt gyakrabban, tegyél ki osztályzást egyik vagy másik öv intenzivitására. Állíts össze listát az öv-ról, melyeket ma tapasztaltál és így tovább. Így:

1.Szabály: rögzítsd írásban az örömteli vágyakat, csoportosítsd listába, osztályozd intenzivitásukat az 1-től 10-ig skálán.

Az egyik legdurvább hiba az adott stádiumban – az öv hanyagolása a „csekélységük” ereje mértékével. Például, ha benned felmerült a vágy végigmenni a pocsolyán, és nem megkerülni azt, ahogy a tisztességes hölgyek teszik, felmerül a kényelmetlenség, melyet a következő gondolat kisér: „hagyjuk, utóvégre ez annyira csekély vágy, semmi se változik, ha én nem valósítom meg azt”. Neked akarózik odamenni a fához és megérinteni azt, de te hagyod eluralkodni a lustaságot, megint csak kimagyarázkodva az öv „csekélységével”. Az ilyen hozzáállással, légy biztos – te folytatod a saját sírod ásását. EGYETLEN EGY SE – MÉG A LEGJELENTÉKTELENEBB ÖRÖMTELI VÁGY SE NEM LEHET ELNYOMVA (következmények nélkül, melyek lehetetlenné teszik a MF-t, melyek NÉ-t váltanak ki) – ez a szabály, melynek követése kivezet az ösvényre, mely a MF-hoz vezet. Te annyira siralmas helyzetben vagy, hogy bármilyen, még a legenyhébb öv számodra a magas értéknek bizonyul, lehetőséggé a komorságtól való megmentésre. Ezen kívül, gyakran az öv értékelése mint „csekélyt” teljességgel konceptuális – te megszoktad némely dolgokat „fontosnak” számítani, és valamit „nemfontosnak”. Van-e karcolás az autódon –ez „fontos”, de a vágy, hogy megérinsd a fát – ez „nem fontos”. De ha a sarok főcímkéjére az MF-t teszed, minden megváltozik, és még a „legcsekélyebb” öv megvalósítása az örömteli vágy koncepciójának szempontjából a MF szokatlanul erős kitöréséhez vezethet.

Még egy tipikus hiba – az öv „későbbre” halogatása. Például felmosod a padlót, és hirtelen akarózik sétálni egyet pont most, de te azt gondolod: „nos, felmosom a padlót, és azonnal megyek is, nem hagyok most félbe ilyen helyzetben...” Te azonnal megérzed, hogyan olvad el az öv nyomtalanul, vagy minimum erősen csökken. Semmilyen „majd” nincs – az öv csak most van, és „majd” csak a gondolat marad, hogy „én akartam” és a NÉ, ezért az öv-t „majdra” halogatni – önámítás, és ez az öv elnyomásának minősül.

Ne keverd ezt a helyzetet azzal, amikor van öv, melyet az a gondolat kisér, hogy „ezt nem most akarom megtenni, hanem akkor” – ilyen öv is vannak.

2.Szabály: távolítsd el a koncepciót az öv „jelentéktelenségéről”, „nem fontoságáról”, „csekélységéről”. Az öv jelentősége csak az intenzivitásával határozódik meg, mely rezonál más MF-sal. Ne halaszd az öv-t „majdra”.

Ha elkezdel vágyat érezni, hogy öv tapasztalj, főleg akkor, amikor elkezded ezeket rögzíteni és megvalósítani, akkor elkezdenek egyre gyakrabban megnyilvánulni és semmi közük nincs többé a koncepcióidhoz. Te gondolhatod azt, hogy a hölgyeknek magassarkú cipőkben kell járniuk a járdán, és az örömteli vágy elkergethet téged mezítláb a fekete, nedves földön. És mi a teendő? Menj mezítláb a földön – kilépni a hölgy szerepéből, egy csomó NÉ-t érezni, összeütközni ezek eltávolításának szükségével. Ne menj mezítláb a földön – megülni az öv-t, minek eredménye a NA erősödése, megint csak a NÉ kitörése lesz, de sokkal mélyebbek és nehezebbek. Felmerül a félelelm – „és ha majd olyanra vágyom, ami szörnyű, akkor mit tegyek?” Én azt ajánlom, kövesd a következő politikát: valósítsd meg legalább azokat a vágyakat, amelyeket nem félsz megvalósítani, ilyen nem kevés lesz, ami pedig azokat az öv-t illeti, amelyeket félsz megvalósítani, vagy a megvalósítására gondolni is félsz, akkor rögzítsd azokat írásban és haggyad őket – hagy legyenek a listátban róluk feljegyzés, ami arról tanúskodik, hogy valamikor szeretted volna ezt tenni. Vissza fogsz térni a listádhoz, átvizsgálod azt és bejelölöd, hogy van vagy nincs ez az öv, az intenzivitását. Kezd el legalább azt tenni, amit most megtehetsz, és ne állítsd le a gyakorlatodat csak azért, mert nem tudsz mindent egyszerre megtenni.

3.Szabály: rögzítsd írásban abszolút minden öv-t, és valósítsd meg azokat, amelyeket képes vagy megvalósítani.

Az ember viselkedését 100%-ban a koncepciói, szokásai, félelmei és més NÉ-i, mechanikus vágyai, társadalmi sztereotípusai – családi, horoszkópos, nemzetiségi, vallási, stb. határozzák meg. Az ember soha semmin nem gondolkozik – egyensúlyozik a koncepciókkal, ameddig az egyik mechanikus vágy felül nem múlja a másikat. Amikor elkezded követni az öv-t, akkor lassan kiesel az összes szabály leple alól. Felmerül a félelem – mi, ha történik valami szörnyű, nem kívánt? Te egyet akarsz, de a félelem másat diktál, a koncepciók - harmadikat, anya a negyediket, és mit tegyek akkor én?

Neked mindig van egy csomó különböző információd, melyek különböző forrásokból származnak. Összesítsd ezeket egy listába. Vizsgáld meg az információ hitelességét, a források kompetensségét, stb. – tedd meg ezt a lehetőségeidhez ás őszinteségedhez mérten. Mérd fel a veszélyt, hangoztasd a feltételezéseidet – mi lehet az ilyen, vagy másik kimenetelnél. Kerüld a hozzáfestést és kiszorításokat – hagyd, hogy az elméd hideg, józan, független szerszám legyen – hallgasd meg az álláspontját.

4.Szabály: írd ki, hasonlítsd össze az ismert információt, ami a vágyadat érinti, érvét vagy ellenérvét egyik vagy másik cselekedetnek. Ne fess hozzá és ne szoríts ki.

Mit marad most tenni? Most – csak egy – beleugrani a hideg vízbe. Te mindent megtettél, amire képes voltál – rögzítetted az öv-t, összehasonlítottad az ismert információkat, felmérted a lehetséges veszélyeket. A végtelenségig elmélkedni erre a témára, állandóan kételkedve és maradva az elkerülhetetlen kételyekben – ez ugyan az, hogy megölöd az öv-t, és vele együtt az összes maradék MF-t is. Soha senki nem add neked garanciát, és ne feledd, hogy a társadalmi szokások követése szintén nem add semmilyen garanciát, hiszen eltekintve attól, hogy az átlag ember, aki 100%-ra mechanikus, követi azokat, ahogy ez el van fogadva, „tisztességes”, „megfelel”, vele állandóan valami nemkivánt történik, ő állandóan szenved. Ezért a választás egyszerű – vagy a veszély a nemkivánt kimenetelre + az öv és más MF elnyomása, vagy a veszély a nemkivánt kimenetelre + az öv és más MF megvalósítása. Én a másodikat választom. Innen ered az 5. szabály:

5.Szabály: most állj le, hozz világra bármilyen MF-t (akár szimpátiát a nyuszidhoz) és tedd fel magadnak a kérdést – „és mi van most – mindazok után, amit megtudtam és átgondoltam – amit én valójában örömtelien akarok?”

6.Szabály: tedd most azt, amit szeretnél, annak ellenére, hogy a szokás el fog lepni kételyekkel és félelmekkel. Tedd túl magad rajtuk és valósítsd meg az örömteli vágyaidat, összpontosítva az előérzeten, előörömen, azáltal, hogy te teljesen újképpen kezdel élni, most már nem halott koncepciók vezetnek, hanem örömteli vágyak. Összpontosíts azon, hogy az öv megvalósítása merőlegesen különbözik más cselekedetektől – a körülötted lévő tér benned is szintén rugalmassá, telítetté válik.

Ha te öv-ad maga alatt értelmezi a tökéletes egységes következetességet a közreműködő cselekményekben, te bármely pillanatban megállhatsz és mégegyszer megkérdezheted magadtól: „most, amikor megtettem nénány lépést a vágyam megvalósításához, és evvel együtt kaptam bizonyos eredményeket – mit szeretnék most? Tetszik-e nekem az, ami történik? Maradt-e az öv változatlan, vagy enyhült, vagy erősödött? Vagy megváltoztatta az irányát? Vagy teljesen eltűnt?” Ugyan ezt te megteheted az új információk mértékével, vagy olyan helyzetben, amikor te váratlanul egyértelműségre jutsz abban, hogy a mv-t öv-nak értelmezted.

7.Szabály: ne törj előre, mint egy rozsdás buldózer. Mindenkor lehetőségre lelhetsz, hogy megállj és megkérdezd magadat – „milyen az öv-am most – azután, hogy megtettem néhány lépést előre”. Az örömteli vágyak gyakran változtatják alakjukat a megvalósítás folyamata közben.

Az öv megvalósításának folyamata közben kérdezd meg magadtól annyira gyakran, ahogy csak akarod – tapasztalod-e te azt, amit tapasztalni szeretnél? Aláhúzom – nem „azt kapom-e, amit szerettem volna”, sőt nem „ tapasztalom-e azt, amit szerettem volna”, hanem éppen hogy azt, „azt tapasztalom-e most, amit tapasztalni szeretnék pont most”. És ha a válasz erre a kérdésre a „nem”, állj meg és fordulj vissza a 7.szabályhoz. Ha a válasz „igen” – haladj tovább. Az öv megvizsgálásának gyakorlata különös tulajdonsága, hogy te azt kapod, amit szerettél volna kapni a kezdetektől fogva – ez így nem mindig történik. Ez abban rejlik, hogy minnél aktívabban, következetesebben, gyakrabban te valósítod mag a saját öv-t, annál gyakrabban az eredményt te kezded számodra nagyon vonzónak érezni ebben az adott pillanatban. A rezonáló kép: mintha az öv – ez egy olyan csodálatra méltó erő, amelyik felülmúlhatatla módon elvezet téged az események lehetetlen keskeny vonalán, de annyira biztosan vezet, hogy letérni lehetetlen; és nem a messzi távlatban, nem valamikor a jövőben, hanem éppen most – a te haladásodnak minden pillanatában az események ezen vonalán te az élet különösen intenzív telítetségét tapasztalod, telített MF-t, és néha az utadba a legvalódibb feltárások kerülnek – új MF, új egyértelműségek. Ilyen módon én javaslom teljesen megváltoztatni az „eredmény” értelmezését, amikor az örömteli vágy megvalósításáról van szó: az övm eredményének az a tulajdonság bizonyul, hogy mit élsz át ennek az öv-nak a követése idején. Minnél pontosabban kiválasztod az öv-t az általad most tapasztalt vágyak összeségéből, minnél pontosabban húzod meg a vonalat az öv és mv között, annál fényesebb lesz az eredmény. A művészet a gyakorlat közben jelenik meg – edződj.

8.Szabály: kérdezd meg magadat annyira gyakran, amennyire csak akarod – tapasztalod-e te pont most azt, ami neked tetszik?

Az övm folyamatának rögzítése – ez önmagában örömteli és érdekes foglalatosság. Én azt tanácsolom, hogy figyelmesebben „érezz bele” mindenbe, ami történik, ami az övm-nak folyamatát kiséri, rögzítsd mint a legmegszokottabb eseményeket, úgy a szokatlanokat is (nem csak az esemény értelmében, hanem a szokatlan felfogás értelmében is). Ahhoz, hogy ne fékezd magát az övm folyamatát, meg lehet ezt oldani rövid jegyzetekkel a noteszedben, amely szerint könnyebb lesz visszaállítani az események és átélések egész következetességét. Én azt javaslon, hogy legalább néha állítsd össze a teljes leírását az öv megvalósításának az elvégzett tapasztalatáról, különösen akkor, amikor az különösen sikertelen vagy különösen szerencsés. Az első esetben te megtalálhatod a hibát, a másodikban – újra átéled a kellemes felfogásokat, megtanulhatod érezni azt a bizonyos élet „ízét”, amikor te tapasztalod és megvalósítod az öv-t.

9.Szabály: „érezz bele” mindenbe, ami történik, hogy később lehetőséged legyen részletesen leírni az egész történetet.

Amikor az övm-nak folyamata bevégződött, akkor függetlenül attól – hogyan végződött be, állj meg és számolj be magadnak arról, hogy pont most senki se akadályoz téged eltávolítani a NÉ-t, világra hozni a MF-t, vagyis az adott pillanatban ideális lehetőséged van a gyakorlatra. Ha neked egy csomó NÉ-d van – te elkezdheted őket tökéletesen eltávolítani és törekedni a MF-ra, és ha most MF-d van, akkor beléjük merülhetsz fejestől, és mi más szükséges neked a sikeres gyakorlathoz? Tedd ezt mindig – és akkor is, amikor meg tudtad valósítani az öv-t és érdekes felfogásokat szerezhettél, és akkor is, amikor te beijedtél, lefordultál oldalra, engedtél a NÉ-nek, a mv-t hibásan az öv-nak értelmezted, stb. Ez a cselekmény különös jelentőségű, mivel lehetőséget ad, hogy megtanulhass számot adni magadnak abban, hogy bárhogy is végződjenek a kiválasztott események, te olyan helyzetbe kerülsz, amely tökéletes a te gyakorlatodhoz. Ez lehetőséget ad megszabadulni az eredmény álltali gondterheltségtől, gonderheltségektől, amelyek a „jövő” koncepcióiból erednek, összpontosítani a „itt-és-mostanon”.

10.Szabály: A kimeneteltől függetlenül számolj be arról, hogy most tökéletes feltételed van a gyakorlatra.

Ha elkezded követni az övm-nak gyakorlatát, akkor feltétlenül észreveszed, mennyire jelentősen megnő ezek intenzivítása, örömtelisége, a más MF-kal való rezonancia. A szerencsétlen filozófusok-álbuddisták grimaszt vágnak és valami sokjelentőségű dolgot mondanak majd, mint a : „na, ez valamilyen nonzensz, ez csak erősíti a kötődésedet a dharmakhoz, karmákhoz és hrenyármánokhoz, látod, én törekszek a teljes szabadsághoz, mert a Budda természete... mikrokozmikus pálya... a tanítás lényege... és ez az egész érdemtelen, ez csak erősíti a feltételességet...”. És te pedig nézz az arcukra, amikor ők beszélni fognak – te képtelen leszel nem észrevenni a hatalmas különbséget közted és köztük – elégedettek vagy elégtelenek, sokjelentőségű vagy tompa, fontos vagy agresszív. Számtalan mennyiségű olyas valaki van, aki benyomásokat szerez az ilyen beszélgetéstől, és nagyon kevés olyan van, aki abbahagyja a szavakkal való egyensúlyozást, amiknek az értelme mindenki számára érthetetlen, és kezdenek lépéseket tenni az olyan állapot felé, amelyek tetszenek nekik.

Az öv megvalósításának mértékével belőlük egyre több lesz, de ez éppen hogy ÖRÖMTELI vágyak, ezen kívül rezonálnak más MF-kal, ezért nem csak az öv-ból lesz egyre több, hanem a legkülönbözőbb MF-ból is egyre több lesz. Felmerül az „öv konkurenciája” hatás, téged szószerint kezd darabokra szedni, a nap 24 órája túlságosan kevésnek bizonyul, az új MF egyik feltárását a másikat követi. Az öv konkurenciáját nem követi a NÉ, amelyek álltalában az olyan helyzeteket követik, amikor túlságosan sok a mv és nincs lehetőség őket megvalósítani, Az öv konkurenciáját a magasztosság, előérzet, a kielégülés kitörése, stb. kiséri.

Az öv konkurenciája eleinte az „öv bakugrásának” problémájához vezet: az öv annyira gyakran váltják egymást, hogy nem elég az állhatatosságuk, minek eredményeképpen a kivánt eredmény nem lesz elérve. Ennek megértése az új öv megjelenéséhez vezet, mely abban rejlik, hogy az öv állhatatosabbá váljanak. Ez a vágy annál jobban erősödik, minnél erősebb az öv bakugrása, minnél kevesebb az eredmény. Összeségében megváltozik az öv megjelenésének természete: ezek eléggé állhatatossá válnak, ahhoz hogy bekövetkezzen a kivánt eredmény.

Némelyek azt mondják: „nahát, ennyire mindent a vágyak felé irányítani, csak a vágyak és a vágyak”. Semmi se történik vágyak nélkül. Bármilyen cselekedet - ez a vágy megvalósításának folyamata, és marad csak választani – mechanikus vagy örömteli lesz az: kimerültséget és NÉ-t hoz magával, vagy MF-t és a felfedező útad új fordulatát.

A cselekedetek, amelyek rezonálnak a MF-kal az egész folyamatuk idején, nevezzük el „tökéleteseknek”. Tipikus komorságok, melyek a cselekedetek idején felmerülhetnek:

a)eredmény általi gondterheltség

b)az emberek véleménye általi gondterheltség

c)a felmerülő akadályok negatív értelmezése

d)az akadályokhoz (leküzdhetők és leküzdhetetlenek) való NH

e)bizonytalanság, kételkedés a választott elhatározásban

f)sietség, görcsösség

g)tompasság, vagyis képtelenség átgondolni a cselekedetek módjának hatásosságát a koncepciók vagy NÉ jelenléte erejének mértékével.

Az eredmény – ez a felfogások kivánt helyettesítése. Ha én el akarom távolítani a NÉ-t, akkor az eltávolítás sikeres aktusa – ez az eredmény. Ha korábban a NÉ eltávolítása után az újra felmerült haladéktalanul, és most csak 5 másodperc múlva – ez is eredmény. Ha a NÉ eltávolításának vágya gyengébbnek bizonyult az átélésére való vágytól, de én analizáltam a sikertelenséget, és levontan a következtetést – ez szintén eredmény, mivel korábban nem volt ez az analizálás, az azt követő következtetés és cselekedet – a kivánt felfogások, mivel azok a NÉ eltávolításának medrében fekszenek.

Ha ma sikerült eltávolítani a NÉ-t, és holnap nem – volt-e a tegnapi eredmény valójában eredmény? Természetesen, mivel az eltávolítás mertörtént, és ezt semmi se válthatja le, és a te viselkedésed elkerülhetetlenül legalább egy kicsit megváltozik, de megváltozik. Más dolog, ha az eredmény és eredmény között különbség van, ezért mi olyan eredményeket keresünk, amelyek a legkivántabb eredményekhez a lehető legrövidebb úton vezetnének.

A gyakorlót az álmodozótól a konkrét eredményekre való törekvés különbözteti meg, és az őszintén gyakorlók nem rendeznek hamis sokjelentőségű kifejezéseket „az iskolánk eredményéről nem tanácsos beszélni”, „nemsokára csak a macskák születnek, „általában jobb lett”, stb.

 

03-01-05) A különböző öv egész spektrumából kiemeljük azokat, amelyek a következő tulajdonságokkal rendelkeznek:

1)az intenzivitása több mint 5-6

2)az állhatatossága a más felfogások hatásával szemben, és a megnyilvánulás időtartama kizáróan magas más öv-hoz képest.

3)feltétlenül pozitív érzelmek kisérik, és (legalább időnként) más MF is

4)(legalább időnként) „fizikai átélések” (FÁ) kisérik – például „tördelés” a köldök környékén, „forrás” a háton, édes élvezet a torokban, nyomás a homlok környékén, stb.

5)erősen rezonál a „vadsággal”

Az ilyen vágyakat „ciklon”-ként jelölök (asszoclál a ciklon képével – a bizonyos felfogások összesége felett megjelenik valamiféle potenciál, a magasabb „feszültségű MF” területe, amely a felfedezések záporába törhet ki, a felfogások villámává).

Jezsatyina leírásából: „hirtelen feltámadt a „forgószél”, vagyis nagyon gyorsan megjelent a nagyon erős egyértelmű felfogás – általában a MF lassabban gyorsul fel. És itt azonnal felmerült ennek a vágynak a felfogása, egy ciklonhoz hasonlóan. Én úgy gondolom, hogy soha se éreztem még ilyet. A „ciklon” szó erősen rezonált – őrülten örömteli vágy, amely bármely percben robbanhat ki valami elérhetetlenben. Nincs semmilyen Jezsa, a Jezsa helyében ciklonfelhő, valami hatalmas erejű”.

*A „felfogás” fogalmával az olyan gondolatot jelölöm, amely:

1)hirtelen felerősíti az elméleti egyértelműséget a felfogás adott területén

2)rezonál az egyértelmőség-MF-kal

3)rezonál más MF-kal

A ciklonok nagy szerepet játszanak a tudat felfedező útjában. Meghatározzák az utazásod irányát, alakítva evvel a te személyes megkülönböztetésedet más gyakornokoktól.

*Mivel a ciklonok erősek, ezért a MF-on kívül még az első felvigyázó erős megjelenése is kiséri – a veszteség félelme (lásd a „hatásos gyakorlatok” részt). A ciklont, melyet az 1. felvigyázó zsúfol, megjelöljük, mint „1f-ciklon”.

(Az „első” szót megjelölöm számmal a szó előtt, például 1-felvigyázó, 1-vadász, miközben az intenzivítást számmal jelölöm a szó után – 1-felvigyázó-3, 1-vadász-6)

*A vágy új MF-t tár fel (1-vadász), melyet nem zsúfol az 1-felvigyázó, ha betartod a szükséges feltételeket:

1.elegendő tapasztalat van az új MF feltárásában;

2.gyakran előfordulnak apró feltárások a gyakorlatban, hiszen ezeknek az „apró” felfedezéseknek a lánca könyörtelenül közelebb visz az új tekintélyes felfedezésekhez, olyanokhoz, mint az új technológiák felfedezése, új MF, új árnyalatai a már ismert MF-nak, az intenzívebb és hosszadalmasabb MF tapasztalatában, az egyértelműség elérése a gyakorlat általános képének egyik-másik területén.

Jelentős lesúlytás az 1-felvigyázóra a MF lavinaszerű felfedezése, a nagyon magas intenzivítású MF-ba való teljes és hosszadalmas elmerülés.

*Gyakran előforduló mv változata – a MF birtoklási vágya. Ez a vágy avval érdekes, hogy hibásan a MF-ra való vágynak lehet értelmezni, miközben ez a mv tipikus képviselője. Az ilyen keveredés következménye nagyon romboló – a MF teljesen elmaradhatnak, ami jobban még jobban erősíti ezeknek a birtoklási vágyát, ami még messzebb távolítja el a MF átélésének lehetőségét, és végül a gyakorló a törött vályúnál marad – se MF, se egyértelműség abban - vajon most mi a teendő. Eredményként megadhatja magát és bővítheti a filozófusok, ezoterikusok és más rongyrázók sorait, akik egyensúlyoznak a szavakkal és nap mint nap meghalnak a NÉ-ben, vagy elkezdheti átvizsgálni az egész saját gyakorlatát, kétségek alá vetve és kritikusan áttekintve a saját motívációját.

„A MF birtoklási vágyának” én az ilyen vágyak különböző szőrzetű összeségét nevezem, amelyek nem magára a MF átélésére irányulnak és mindannak, amivel az rezonál, hanem a egyik-másik célok elérése érdekében. Az ilyen célok között lehetnek a legegyszerűbbek, és a legbonyolultabbak is. Az egyszerűk közé én olyanokat sorolom, mint a dicsekedésre vágyás, más emberek figyelemfelkeltése, megkapni a „pofa” státuszát, stb. A legbonyolultabb vágyak példája – az önszeretet és önelégültség támogatásának vágya, hogy te annyira vad gyakorló vagy, annyira önzetlen, leválasztott, stb. vagy. Minnél jobban szenved a gyakorló az önszeretet mániájában, annál bonyolultabb megvalósítani az őszinteség, önfeltárás forradalmát, elkülöníteni a komor motívációkat, beszüntetni ezt a veszélyes játékot, mely a PÉ megszerzésének kielégítésére irányul az emberekre gyakorolt benyomások által. A játék az önszeretettel nagyon meglepően magas fokozatú kavarodást érhet el, de van egy egyszerű kritériummal rendelkező hatásos használatos ellenméreg, a te őszinteséged mértéke – az általad megélt MF gyakorisága, mélysége és intenzívitása.

A MF birtoklási vágyának tipikus megnyilvánulása – a hangsúly áthelyezése a MF átéléséről a MF írásos rögzítésének szépségére és széles körére vagy a beszédre róla – például, te önelégülést érezhetsz a számok magas oszlopától, a bejegyzések bőségétől, ami végül is ahhoz vezet, hogy a MF megszünnek, és te egyre nagyobb önámmításba esel, a PÉ-t MF-nak értelmezve.

Az ellenmérgek közül kiemelem a következőket:

1)A helyzetek tanulmányozása, melyekben te önelégülést, önszeretet tapasztalsz az álláspontjuk szerint összeférhetőek a MF-kal.

2)Az önszeretet felfogásának körforgásos gyakorlata.

3)Az elégedetség és önelégülés egyenes eltávolításának eltávolítása gyakorlatának megszerzése azokban az esetekben, amikor az egyértelműség (mely kapcsolatos avval, hogy ezek a felfogások komorságnak bizonyulnak, vagyis összeférhetetlenek a MF-kal) annyira intenzív és állhatatos, hogy a NÉ összes „fröccsenését” sikerül eltávolítani, melyet a PÉ eltávolításának a folyamata kísér.

4)Állandó erőfeszítés az iránt, hogy ebben a kérdésben elérd az őszinteséget, vagyis pontosan megkülönböztesd a MF átélésének a vágyát azoknak a birtoklási vágyától.

5)Állandó erőfeszítés az iránt, hogy ősszinteséget érj el az életed bármilyen más területén.

Amikor felmerül a öv versengése, némely vágyak megvalósítatlanok maradnak bizonyos idő folyamán, és valamelyekre úgy soha sem marad idő egyáltalán. Ha te eközben a MF intenzívitásának határán érzed magad, ha telítve vagy felfedezésekkel, akkor itt nincs mit átnézni, mivel az erős öv ellensúlyozza az enyhébbeket. De az ennyire tökéletes helyzet nem tarthat soká – először is, nincs állhatatos szokás követni csak az öv-t, másodszor is, a porondon megjelennek a felvigyázók (lásd a „hatásos gyakorlatok” fejezetet), és visszaesés történik, a MF intenzívitása hirtelen csökken. Abban az állapotban, amikor az életed telítetsége nem éri el a 10-t, felmerül a kérdés – vajon valójában a legerősebb és legörömtelibb vágyak valósulnak meg? Hiszen ha most nem a MF intenzívitásának és telítetségének a határán vagy, akkor ez azt is jelenti, hogy megnyilvánultak a „komorságok” (vagyis felfogások, melyek összeférhetetlenek a MF-kal), és kitörhetnek az élvonalba az egyáltalán nem a legörömtelibb vágyak, melyek megvalósítása csökkenti az intenzívitását, hatásosságát és örömteliségét a gyakorlatnak. Az öv szelektálásának és a legörömtelibbek kiválasztásának a leghatásosabb módszere – „megemlékezés a halálra”:

a)elméleti egyértelműség abban, hogy te bármely pillanatban meghalhatsz. Ennek az egyértelműségnek a megerősítése végett én javaslom gyakrabban olvasni és nézni a híreket, ahol katasztrófákat, emberi tetemeket mutatnak. Az emberek a vonaton utaztak, és az fogta magát és letért a vágányról és belerohant a házba – 200 halott. Meghaltak rendesek is, tisztességesek is, lázadók is, és tisztességtelenül viselkedők is, törvénytisztelők is, gyerekek is – mindenki, aki a vonaton volt, a halál nem válogatott. Az emberek folyamatosan meghalnak, és nem csak a háborúban, hanem a „legveszélytelenebb” helyeken is – nézd meg a tematikus hírszallagokat. Már ma a hullává te is válhatsz, és semmilyen erő a világon nem védhet meg.

(Természetesen, szükséges tökéletesen eltávolítani a NÉ-t, amelyek felmerülhetnek az elméleti egyértelműség eredményeként).

b) specifikus MF – az „önfeláldozás” felfogása, a kötődések eldobása, a szokatlan józanság. Ide tartozik az érzéketlen elkeseredetség, pontosabban nem az elkeseredés (ez a szó kegyetlenül asszociál az elkeseredés-NÉ-kel), hanem az egyértelműség hideg lesúlytása, a hideg mennydörgő józanság. Ide tartozik a halálba való előrelátható felfedező út iránti magasztosság, és valami olyan, ami mindennél jobban rezonál a „hívni”, „odaadni önmagad”, „megadni magadat” kifejezésekkel – nem mint egy gyengesség megnyilvánulása, hanem ellenkezőleg - „megadni magadat” abban az értelemben, hogy eldobni mindent, bármilyen kötődést, célt – minden jelentőségét veszíti a halál arca előtt, ami akár most azonnal bekövetkezhet – a teljes nyitottság állapota, a frisseség, szabadság.

A halálra való emlékezés arca előtt az öv konkurenciájának folyamata teljesen egyénien történik. Minnél erőteljesebb a halálra való emlékezés, annál nagyobb bizonyossággal maradnak csak a legintenzívebbek, az öv MF-val a legjobban rezonálók, a legbehatóbbak és legtelítettebbek – kizáróan csak az, amit te megtehetsz, biztosan tudva, hogy 5 perc múlva meghalsz. A mv mindig az eredményekre irányul és teljesen elveszíti az értelmét, ha tudatosan hiányzik az eredmény, emiatt attól a gondolattól, hogy semmi a világon nem garantálja neked, hogy te nem halsz meg 5 perc múlva, a mv enyhül. Ellenkezőleg – az öv átélésének és megvalósításának bármely pillanatában önelégült értéknek bizonyul, ezért a halálra való emlékezés nem enyhíti az öv-t, és ez – még egy szűrő, mely kiszűri a mv-t az öv hasznára.

* Két nagyon egyszerű módszere „ellenőrizni a nembelevonást” az öv-ba, vagyis megakadályozni a mechanikus összetevők felmerülését, „express-analizist” rendezni a megjelenő vágyak természetének megvilágosítására:

1) képzeld el, hogy az öv nem valósult meg, a tevékenységed eredménye nullának bizonyult, és ha felmerülnek a NÉ, ez azt is jelenti, hogy a mechanikus összetevő belefonódott az öv összeségébe. Akkor lehetséges a) eltávolítani a NÉ-t; b) széttagolni és eltávolítani a mv-t; c) elérni a NÉ nem megjelenését arra a gondolatra, hogy az öv nem képes megvalósulni.

2) Alapvetően különbözőképpen viselkedik az öv és a mv az analizis közben, vagyis a magadnak feltett kérdés közben: „ezt akarom-e”, „van-e bizonyosság abban, hogy én éppen ezt akarom”, „lehet, hogy másképp cselekedjek”, „nem mechanikus-e ez a vágy”, „és ha a helyzet így és így megváltozik – megváltozik-e a vágy”, és így tovább. A mv analizisét elkerülhetetlenül kíséri a görcsös kételkedés, nyughatatlanság, a vágyak iránti lázas bizalmatlanság, hánykódás. Ellenkezőleg, az öv analizise soha nem vezet ilyen lázhoz, az még egyértelműbbé válik, erősödnek az útbaeső MF. Még ha az öv megváltozik az analizis után, akkor a vágyak felváltása bizonyos, nyugodt, hánykódáson, nyughatatlan kétkedésen kívüli lesz, az útbaeső MF továbbra is megfognak nyilvánulni. Idézem Szkvot: „az öv analízise hasonlatos a mintához, magasztosság, csodálat kíséri. Olyan, mint a levelek suhogása a vágyak fáján – könnyű, áttetsző, napos”.

* Annak mértékével, ahogy a gyakorló eltávolítja a komorságot és átéli a MF-t, a MF átélésére való vágy („MFv”) erősebbé válik, gyakrabban nyilvánul meg, és valamely pillanattól fogva kezd alaposan dominálni a többi vágy felett. Eközben megtörténik a „MF-ra való emlékezés”, vagyis:

a) mint egy fülig szerelmes kisfiúnak az állandó alap a vágy, hogy láthasa a szeretett lányt, bármivel is legyen elfoglalva, ugyan úgy a MF állandó megvilágosodott alappá válik.

b) elméleti egyértelműség van abban, hogy a MFv – a legjelentősebb, a legszenvedélyesebb vágy, ami nélkül minden értelmét veszti, aminélkül nincs semmilyen élet; amelyik erősen rezonál az előérzettel, előmagasztossággal, a titokzatosság érzésével.

A MFv a vágyak világának központjává válik, az elszámolás pontja abban az értelemben, hogy az összes többi vágy gyengül, ha nem rezonál vele. Az örömteli vágyat, amelyiknek ilyen tulajdonsága van, én „egységes célnak” nevezem. Annak az embernek viselkedését, akinek egységes célja van, a következő történet írja le: egy tibeti szerzetes barlangban lakott, és minden alkalommal, amikor kiment belőle pisilni, fájdalmasan megmarta magár a bokor éles töviseibe, ami közvetlenül a bejáratnál nőtt. És minden alkalommal ő azt gondolta: „mikor visszajövök, fogom a fejszét és kivágom azt”, de amikor visszatért, ő azt gondolta: nem akarok időt vesztegetni a bokor kivágására, hiszen már holnap meghalhatok, és úgy el se érem a célomat! Nem akarom vesztegetni a drága másodperceket és gyakorlattal foglalatoskodok ahelyett, hogy bokrokat vágdossa ki”. Ez az egységes célra való emlékezés példája.

Az egységes cél állhatatosabbá és egyértelműbbé válik, ha kíséri azt:

a) más MF

b) elméleti egyértelműség abban – milyen állapot a vágy tárgya

c) elméleti egyértelműség abban – az adott pillanatban milyen a munkák harctere (vagyis az adott pillanatban milyen a másfajta öv összetétele).

d) a sárkány álláspontja (lásd a „hatásos gyakorlatok” fejezetet)

Az egységes cél megnyilvánulása a széttárt ököl hatásához vezet, én úgy érzem magam, mint a kéz, ami összetartja az erőmet, fokozatosan széttárul, szabadon engedve engemet. Az íj felszabadul és a nyíl a cél felé repül. Ez az ököl – a kételyek, bizonytalanság, a célok elmosódása, a különböző irányú mechanikus vonzások.

Amikor a gyakorlóban nem nyilvánul meg az egységes cél, akkor először egyértelműséget akar elérni abban, hogy az a NÉ, amelyet tapasztal, valójában számára nemkívánt. De mivel az egyértelműség a NÉ tapasztalásánál csak nagy munkával érhető el, és a NÉ már érkeznek megerősödni és más NÉ-t hozni létre, ezért szó sincs a NÉ tökéletes eltávolításáról. Ha a te helyzetedben megnyilvánul az egységes cél, vagyis a kemény, megingathatatlan vágy a NÉ eltávolítására függetlenül attól – van most egyértelműség, vagy nincs (és mivel felmerült a NÉ, ezért a meghatározás szerint ebben a pillanatban nem lehet magas fokú egyértelműség), és nincs vágy NÉ-t tapasztalni egész időn keresztül, ameddig nincs egyértelműség a nemkívántságában, és akkor te eléred a tökéletes eltávolítását. Amikor van az egységes cél felfogása, vagyis egyértelműség, hogy kizáróan a MF-t akarod – emlékezve rájuk, beléjük ugorva bármilyen helyzetben gondolkodás nélkül – ez az egyetlen, amit tenni akarsz.

*Amikor MF van, akkor egyértelmű, hogy a MF kitöréseit még sokáig fogják váltogatni a komorságok. Erre a gondolatra felmerül az öv a minden áron történő harc iránt még akkor is, amikor a komorság teljesen a hatalmába kerít, például teljesíteni a formális gyakorlatokat (írásos beszámoló a megélt életedről félóránként, percenkénti rögzítés, érzelmi csiszolás, körforgásos felfogás, stb.). Az ilyen események összeségét elnevezzük a „munkálatok sürgősségi harcvonalának” („MsH”). De amikor a MF elvonulnak, felmerül a mv, NÉ káosza, és az egyik oldalon a nemkívánt komorságok tapasztalása, a másik oldalon ennek a nem tapasztalása és az öv elvégzik a MsH. Minnél gyakrabban és etrősebben megnyilvánul a MF és a határozotság az irántuk való minden ároni harcra a komor időszakokban, annál erősebb a megnyilvánult komorságok feltétele mellett a vágy a MsH teljesítésére, egészen addig a pillanatig, ameddig újra nem kezd felmerülni az öv. Ezt a vágyat a „vezér helyettesének” nevezzük el.

Hatalmas szerepet játszik a gyakorlatban a „MF-t átvételére való vágy”. Ez olyan vágy, amelyik:

a) rezonál az olyan szavakkal, mint a „olyan akarok lenni mint ő”, vagy az „azt akarom átélni, amit ő leírt”, vagy „át akarom venni az ilyen tulajdonságát”;

b) erős (nem kevesebb a 7-8-nál a 10-es skálán) egység szektorú MF kíséri (szimpátia, önfeláldozás, stb. – lásd a „MF listája a leírásokkal” fejezetet” és másokkal.

Bármennyire ne lenne ez meglepő, a MF étvételére való vágy az általad már ismert MF felmerüléséhez vezet, mint újakhoz, melyek leírása megfelel annak a leírásnak, akinek a képéhez kötődik ez a vágy.

A felfogás átvételének a vágyát ahhoz is lehet tapasztalni, amit mi „elemnek, természeti jelenségnek, állatnak, növénynek” nevezünk. Ebben az esetben elegendő feltételnek bizonyul az új MF megjelenéséhez az olyan feltételek betartása, mint a „b” + a mechanikus megkülönböztető felfogás eltávolításának gyakorlata, olyan mint a „se-folyó, se-hegy”, „a bizalom körforgásos váltakozása”, stb. A MF átvételének részletes technológiája később lesz leírva külön paragrafusban.

Kiemeljük még a „MF átvételének vágyát”.

Amikor az öv hosszadalmasan és intenzíven nyilvánul meg, bizonyos pillanatokban felmerül a jelenség, amit én „a törtetésbe való beleesésnek” akarok elnevezni – a tárgyra irányított vágy szó szerint a hátsó tervekhez szorul, alappá válik, és az elsődleges célokká a „törekvés” vagy az „ünnepiesség” válik vagy más egyértelmű tárgytalan MF a törtetés szektorból, amelyik az erős rezonanciába lép az öv-kal.

Elnevezzük a tervezgetésnek az „ezt én ekkor és ekkor akarom megtenni” szavakkal rendelkző tapasztalt öv gondolatának összeségének magvalósítását, a képeivel összhangban. A tervezést általában a mechanikusan felmerülő bizonyosság kíséri abban, hogy a jövő olyan lesz, amilyennek eltervezted, vagy, ha te megszoktad a nyugalmatlanságot tapasztalni, - éppen olyannak, amilyennek tervezed. Így vagy úgy, kialakul a mechanikus bizonyosság, ami hirtelen gyengíti az öv-t, megjelenik a hétköznapiasság. Te szinte vágányra állsz. A tervezésnél te beszámolhatsz magadnak arról, hogy a jövő bármilyen lehet a te öv-tól és körülményeidtől függően. Ez ahhoz vezet, hogy te intenzív öv-t tapasztalhatsz a tervezés közben, és a körülmények „sűrűbbekké” kezdenek válni, megtelve kimondhatatlan mélységű értelemmel.

A „tanulás iránti vágy” – az egyik legerősebb öv, nagyon erősen rezonál sok MF-sal. A „tanulás iránti vágyak” értelmébe tartozik a)a vágy új felfogások, öv, MF, a MF elérésének technológiái iránt, b)a vágy új tudások megszerzése iránt (idegennyelv megtanulása, bármely tudomány vagy tanntárgy), c) új tapasztalatok szerzése, mint a búvárfelszerelésben való merülés, lovaglás és amit csak akarsz.

A tanulás iránti vágyat az átlag ember esetében nagyon erős NÉ, kételkedés, lustaság, veszteségtől való félelem kíséri. Ezt az váltja ki, hogy a korai gyerekkortól fogva a gyerekeket a legdurvább módon (egészen a durva fizikai erőszakig, zsarolásig, fenyegetésig, különböző féle büntetésig és a büntetéstől való félelemig, a koncepciók bebeszéléséig, stb.) kényszerítik iskolába, egyetemre járni, azt tanulni, ami „elfogadott”, és nem azt, amit szeretne. És a megszerzett „tudások” haladéktalanul a feledésbe merülnek, és maga a tanulás folyamata a kínzással asszociál, és nem az örömmel és előérzettel.

Most szükség van a tudás vágyának a megszabadítására a komorságoktól, hogy megérezhesd a teljes megvilágosodott hatalmát. Ehhez szükség van a KIZÁRÓAN a tanulás örömteli vágyai követésére tekintetlenül a félelmekre, sztereotipusokra és koncepciókra, és a tanulás egész folyamatának leforgása közben követni az előérzet jelenlétét (például, az 5-perces rögzítés alakjában %-ba mérve az időt, ami egyértelműen az előérzetben telik). Szükség van az értékek rendszerének e cseréjére: a fő tevékenységnek az előérzet tapasztalását számítani, és a mellékesnek – az információ, tapasztalat megszerzését. Akkor a tanulás a legérdekesebb kielégüléssé válik, rezonálva egész fürtnyi MF-kal.

A tanulás öv-nak megvalósulása – nagyszerű módja a „felvigyázók” leküzdésének. Az örömteli tanulás a formális gyakorlatokkal párosulva erőteljes faltörő kossá alakul, áttörve a komorság falát a MF-hoz vezető úton.

Célszerű tanulmányozni a tanulásról szóló koncepciókat és szertefoszlatni azokat. Tipikus koncepciók, amelyek megakadályozzák a tanulás öv-t:

1) ”ha elkezted – nem szabad abbahagyni”. Kezdd és hagyd abba, ahányszor csak akarod. Ahogy csak felmerül az öv valaminek a megtanulása iránt – megkezded, ahogy csak meszűnik ez – abbahagyod. Eközben szükség van a szokásosan felmerülő NÉ eltávolítására – csalódóttság attól, hogy a tanulást nem fejezted be, szégyen attól, hogy nem fejezted be és eldobtad, ÖKÉ, stb. Éppen hogy az ilyen hozzáállás a tanuláshoz vezet, az alapos tudáshoz és tapasztalathoz, eközben megnyilvánul az alkotás iránti vágy, egyértelműség, megerősödik a tanulás iránti vágy, a MF vágya. Ha a tanulás iránti öv bakkugrássá válik, vagyis annyira váltakozik, hogy végül nem alakít ki alapos tapasztalatokat, akkor ez idéglenes jelenség, ami az öv elnyomásának szokásából ered, és idővel az öv erősekké és hosszadalmasokká válnak.

2) ”a meghatározott cél felé kell törekedni – butaság csak úgy tanulni, csak az élvezet miatt. Butaság azt tanulni, amit sehogy se tudsz felhasználni”. Az igazi élvezetet a tanulástól akkor tapasztalod, amikor valamit éppen azért tanulsz, mert most ez neked a tanulástól élvezetet okoz. Szükséges eltávolítani a mechanikus vágyakat, az olyanokat mint „végig olvasni a paragrafust”, stb.

Ha a tanulás valami által a másféle öv megvalósulásának a feltételének bizonyul (például, öv van elegendő pénzet keresni, hogy megvalósíthasd a másik öv-t, és a te szakmád magasabb kvalifikációt igényel), akkor az ilyen motíváció megvilágosodottnak, nem mechanikusnak bizonyul, és eredményként gyakran felmerül a tanulás iránti örömteli vágy, olyasmi iránt, ami szükséges. Úgyszintén felmerülhet az öv, hogy megváltoztasd az önellátás módját.

3) ”tanulni fiatalon kell, az én koromban ez már késő”. Élvezetet tapasztalni a tanulástól, mint a MF felfedező útjától, soha se „késő”. Az öregség, ernyedség, elgyengülés – ez nem az, ami idővel elkerülhetetlenül bekövetkezik, hanem a NÉ, tompaság, mechanikus vágy következménye, és az emberek számára az öregség már korai ifjúkorban kezdődik. Az az ember, aki az EÚGy-val foglalkozik, a komorsággal együtt az öregséget is eltávolítja.

 

03-01-06) A gyík tanácsolja a vágyak felosztását a következő típusokra:

Komor vágyak:

1-szmv: vágyak, melyeket a NÉ alapoz meg. Ha én aggodalmat tapasztalok, mindíg felmerül a szmv – tenni valamit, hogy leverjem az aggodalmat. Ezeknek a vágyaknak a tapasztalását NÉ kíséri és a megvalósításuk vagy a NÉ erősödéséhez, vagy az idéglenes enyhüléshez és részbeni NÉ felcseréléséhez vezet az alapos szürke állapotra és elégedettségre, a MF felvillanása és az örömteli vágy nélkül. A nem megvalósítás vagy az ilyen vágyak nem megvalósításáról szóló gondolatok ennek a vágynak az eltávolítása nélkül, vagyis az örömteli vágyra való lecserélés nélkül, a NÉ kitöréséhez vezet.

2-szmv: vágy, amelyet a koncepció alapoz meg. Ha én úgy gondolom, hogy válaszolnom kell erre a kérdésre, akkor felmerül a vágy, hogy válaszoljak rá, de eközben én nem érzek örömet és előérzetet. Én gondterheltséget tapasztalok, amelyik megkülönböztető vonal a konceptuálisan-feltételezett vágynak. Ha én megvalósítom ezt a vágyat, akkor leggyakrabban csökken az gondterheltség, felmerül a szürke állapot, elégedetség, de ez idéglenes jelenség, mivel az ilyen módon levert gondterheltség csak erősíti annak tapasztalásának szokását, ezért az elégedetség után elkerülhetetlenül felmerül az új 2-szmv, új gondterheltség, leggyekrebban még erősebb és alaposabb, mint az előző (ugyan ez a mechanizmus lép működésbe a NÉ leverése esetében az 1-szmv megvalósításának segítségével). A gondolat, hogy nem valósul meg a 2-szmv vagy nem valósul meg az eltávolítása nélkül a NÉ erősödéséhez vezet.

3-szmv: teljesen mechanikus vágy. Ha én látom a csokoládét, felmerül a vágy, hogy megegyem azt. Az ilyen vágyak megvalósítása az életem jelentős részei. Én leggyakrabban nem számoltam be magamnak arról, amikor már nem az örömteli vágyat valósítom meg, hanem az mechanikust, vagyis nem állnak le időben. A 3-szmv nagyobb részei – rövidek, vagyis néhány másodpercig tartanak, és a megvalósításuk eltarthat néhány percig vagy másodpercig. A 3-szmv, melyeknek a megvalósítása néhány másodpercig tart, ezeket én gyakorta észre se vettem - viszketet – megvakartam, elment mellette valaki – ránéztem, a pofa nevet – visszamosolygok rá, stb. Az ilyen vágyak megvalósítása a szürkeséghez, elégedetséghez vezet, támogatja a hétköznapiasságot. A nemmegvalósítást vagy a gondolatot a nemmmegvalósításról az eltávolítás nélkül elégedetlenség, szürkeség kíséri.

4-szmv: a benyomások megszerzése iránti vágy. A 3-szmv és a 4-szmv nagyon közel áll egymáshoz azáltal, ahogy én tapasztalom őket, de a 4-szmv erősebb, hosszadalmasabb, állhatatossabb, vagyis ezeknek a megvalósítása hosszabb ideig tart. Ezek a szürkeségtől, unalomtól jelennek meg. Én ülhetek a kanapén, és hirtelen nagyon vágyom egy csoki után vagy a beszélgetésre vagy az üzletbe menésre. Ezeknek a vágyaknak a megvalósítása mindíg a tompa szürke állapothoz, elégedetséghez vezet a MF felvillanása nélkül. Leggyakrabban a fix-ötleteim (vagyis olyan vágyak, amelyeket minden áron meg szeretnék valósítani, kiszorítva eközben minden ellenérvet, gyakran nem figyelve oda azokra a tényezőkre, amelyek ennek a vágynak a megvalósításának az optimizálásához vezethet) – ez éppen hogy a 4-szmv. Ezek fix-ötletekké válnak, mert ártatlannak tűnnek, egyértelműség van, hogy ez nem az 1-szmv és nem a 2-szmv, vagyis úgy tűnik, meg lehet ezeket valósítani. Eközben nem számolok be magamnak arról, hogy ezek a pillanatok ámokká változnak, amiben minden átáll ennek a vágynak a megvalósítására – a hangos belső párbeszéd, érzések, a többi vágy. A nemmegvalósítást vagy a 4-szmv nemmegvalósításáról szóló gondolatot eltávolítás nélkül erősebb elégedetlenség és szürkeség kíséri, mint a 3-szmv esetében történik. Felmerülhet a reménytelenség érzése is.

A megvilágosodott vágy:

1-mvv: kevert vágyak, melyeknek tapasztalását a PÉ is és az enyhe MF is kiséri. Az adott pillanatban én ezeket a mvv-hoz sorolom, mert nem mindíg tapasztalok mérgezést a megvalósulásuk miatt, és ha pont azt valósítom meg, amit akartam, felmerülhet a MF kitörése. A PÉ és a MF az 1-mvv-ban annyira gyakran keveredik, hogy leggyakrabban nem lehet őket megkülönböztetni. Mintha csak az elébb előérzet volt, elkezdtem megvalósítani a vágyat és látom, hogy már csak elégedetséget vagy a szenvedély PÉ-t érzem, vagy önelégülést, elkezdek kételkedni abban, hogy volt-e előérzet. De a következő alkalommal hasonló vágyak merülnek fel, (például, megnézni egy filmet), és én ismét előérzetet rögzítek és őszintének hiszem magam, és aztán megint csak kételkedni kezdek. Az 1-mvv 50%-ra ilyen tevékenységre irányul, mint a film megnézése, a könyv olvasása, az állatok fényképeinek megnézése a magazinban, 50%-ra – a hétköznapi tevékenységre – például, venni valamit a barlangodba, kidobni a felesleges dolgokat, átválogatni a könyveket, stb. Az ilyen vágyak megvalósítása 50%-ra csalódottsághoz és szürkeséghez, unalomhoz vezet, és 50%-ra – az állapot nem változik, vagyis marad a PÉ és enyhe MF keveréke, vagy a MF egyértelműbb kitörése van, de jelentős változások nincsenek. A kényszerszerű nemmegvalósítást vagy az 1-mvv-nak nemmegvalósításának a gondolatát szürkeség, csalódottság, elégedetlenség kíséri, de kiválthat akár előérzetet, törekvést, a 2-mvv iránti örömteli vágyat.

2-mvv: vágyak, amelyeket olyan felfogások kisérnek, amelyeket én kétségtelenül megvilágosodottaknak ismerek fel. A kikötések: fizikai tapasztalatok (hőség, menta, kellemes érzéstelenítés a test különböző részein, a kellemes telítetség érzése, kellemes szétfeszítés az egész testben), de ha nem lennének ezek a fizikai tapasztalatok, akkor is lennének kételyek abban, hogy én MF érzek ebben a pillanatban. Az ilyen vágyak megvalósításának gondolata és maga a megvalósítás, ha hozzá nem keveredik a komorság, a fizikai érzések erősödése kíséri, főleg a torokban levő elégedetség és a test széjelfeszítése. Az ilyen vágy megvalósítása felé tett minden lépést a fizikai érzések kitörése és MF kíséri. Ha a 2-mvv megvalósításához nem keveredett komorság, akkor a mérgezés sohase merül fel, ellenkezőleg – új megvilágosodott vágyak, alkotási ötletek merülnek fel, mind a négy irányba akarózik szaladni és megtanulni megvalósítani néhány örömteli vágyat egyszerre, mivel az ilyen pillanatokban nehéz választani, hogy mit is akarok most megvalósítani. Az ilyen vágyak nagyobb része a gyakorlathoz tartozik – rögzíteni a felfedezést, üzenetet írni, szétszedni a komorságot, könyvet vagy cikkeket írni, nézni a nem-eget, világrahozva a szimpátiát; de ugyan így sétálni, zenét hallgatni, valamit olvasni, ami a MF világával kapcsolatos. A kényszerített nemmegvalósítás vagy a 2-mvv nemmegvalósítás gondolata elégedetlenséget vált ki, de ezt könnyű eltávolítani, és felmerül más örömteli vágy.

3-mvv: olyan vágy, amelyet törekvés követ, melyet folyamként élsz át. Az ilyen kép rezonál – mintha én eddig minden erőmmel eveztem az álló vízben, és most hirtelen felkapott a sodrás, és csak kormányozni marad, a víz magától visz engemet. Az ilyen vágyak tapasztalásának pillanataiban jelen van a törekvés érzéke, mintha az összes felfogás nagy folyóvá válik, amely szüntelenül egy irányba folyik, és ezt a mozgást úgy élem át, mint közeledés valami nagyon örömtelihez. Enyhébb változatban ehhez hasonlót éreztem, amikor gyerekkoromban elvittek egy vidámparkba, és egyszer csak közeledő morajt kezdtem hallani, és erősödött az öröm és előérzet. A parkhoz minden irányból emberek közeledtek, a reggeli időszakban egy irányba mentek, mint ha ott mágnes lett volna, ami vonza őket, és én azt gondoltam, hogy ők mind valami hasonlót élnek át. Belül minden elhalt az előérzettől. Úgy tűnt, amikor én végre elérek oda, akkor velem valami hihetetlen történik, oda akartam szaladni. Még van olyan érzés is, mint a nagy vitorla ezen a helyen, amelybe belefúj a szél, és az előre kifeszül. Az ilyen vágyak megvalósítása, ha nem keveredik hozzájuk komorság, felfedezésekhez, új MF-hoz vagy a törekvés és a fizikai érzések erősödéséhez vezet. Az ilyen vágyak megvalósításának képtelensége nem vált ki NÉ-t, hanem csak ugyanazt az előérzetet.

 

03-01-07) Az, hogy a boldogság, szépérzék, szimpátia rezonál egymással, nem vált ki meglepődést – ezt úgy fogják fel, mint magától érthetődő, mivel maguk a felfogások közelieknek tűnnek egymáshoz, de hiszen ha megtekinteni ezt friss tekintettel, akkor felmerül a meglepődés – meglepő, hogy ez pont így van, hogy a rezonancia éppen közöttük merül fel, és nem, például, a boldogság és az ingerültség között.

De még meglepőbb az, hogy a rezonancia annyira nem egymásra hasonló felfogások között merül fel, mint például a boldogság és őszinteség! Meglepő az, hogy ennyire eltérő felfogások rezonálnak egymással. Meglepő a rezonancia a üresség légköre és leválás között, az elméleti egyértelműség és derűség között. Meglepő a rezonancia az olyan felfogások között, amelyek a leírásuk szerint a szematikus szempontból teljesen más irányúak, például – a hűség és a leválás között.

Meglepő az is, hogy a fizikai egészség kizáróan kellemessé válik épp hogy az egymással rezonáló MF végett! Ahhoz hogy kidomborodottabban látni lehessen ezt a meglepő összhangot, hogy az egészséged megjavult a gyengédségtől és ingerültségtől, és roszabb lett a hűségtől. El se lehet képzelni – mi is lehet ilyen esetben.

Bármely ember „állami” eszköze ilyen: hivatalosan a hatalom az országban azé, aki az „én” nevezetű diktátor uniformisát viseli, eközben létezik személyek köre (vagyis felfogások), akik hozzáférhetnek a mundérhoz állandó alapon, és azok is, akik csak néha férhetnek hozzá. Nagyon ritkán úgy is megesik, hogy a külső erők hatására a diktátor uniformisa akár kinek juthat az újak közül.

A hatalomváltás kaotikusan és nagyon gyorsan történik – a mundér kézről kézre járhat perceken vagy akár pillanatokon belül.

Ha az állandó hozzáférést olyan emberek csoportja kapja, aki többé-kevésbbé összehangolt egymás közt, akkor a személyenkénti kialakított politika nem nagyon ellentétes, és az ilyen embert „következetesnek” vagy „kitartónak” nevezik, vagy „céltudatosnak”, stb., de még ebben az esetben is a leggyakrabban a helyzet a hattyú, rák és csuka történetére emlékeztet.

Az „én” mundér hordozóinak bakugrása szüntelen, és mindenki magát felelősnek érzi az előzőek határozatai miatt.

Most térjünk vissza a felfogások leírásához.

Az átlag embernek majdnem minden vágya – mechanikus, és ebben a helyzetben majdnem lehetetlen még elgondolkodni az „én” témával kapcsolatban –haladéktalamul felmerül a kimerültség, a NÉ. Az örömteli vágy, hogy megállj és elgondolkozz a hatalommal kapcsolatban megjelenik és erőre kap avval a mértékkel, ahogy az örömteli vágy erősebben és gyakrabban nyilvánul meg.

Az idő minden pillanatában valami történik és érződik, méghozzá a szokottabb vágy felülmúlja a kevésbbé megszokottat, és a nagyon gyakori felfogás (szokás) még a legkevésbé megnyilvánuló iránta való vágynál is megnyilvánul. Ahhoz, hogy a vágy áttörhessen ezeknek a szokásoknak a palánkjain keresztül, neki szüksége van vagy a szoros asszociációra az egyik megszokott vággyal, vagyis az egyik ilyen vágy megvalósulására irányul, vagy szükség van a kizárólagos erejére és/vagy állhatatosságára.

A MF (MF, egyértelműség, öv, MEE és fizikai érzékelés) és komorság (NÉ, tompaság és hamis koncepciók, mv, NEE) annyira felülmérhetetlenül távoliak egymástól, annyira összeférhetetlenek, hogy a MF erősödésének a mértékével a hatalom kérdése elkerülhetetlenné válik. Az ember kettéválik, két részre szakad. A hatalom átmenetileg a NÉ pártjától a MF pártjára tér át, miközben közülük egyik sem, a hatalmat birtokolva, kategorikusan nem akarja beismerni a másik döntését. Ezért a kivülállók megfigyelők szemszögéből, messze a MF fejlesztésének gyakorlatától, az ilyen ember ellentmondónak, nem megbízhatónak néz ki. Még az elébb megbeszélt veled valamit, és 5 perc múlva már lemondja a megbeszélést arra alapozódva, hogy neki nincs öv-a. De az ilyen ingadozás csak addig szokott tartani, ameddig a gyakorló nem tanulja meg egyértelműen megkülönböztetni az öv-t a mv-tól. Az öv tiszta kivitelben képesek más öv-ká változni váratlanul a megvalósításuk közben, de a többségük eléggé állhatatos és meghatározott, így hát a gyakorlóban nem merül fel nehézség még a legegyszerűbb hosszútávú öv megvalósítása közben se.

A felfogások összeségének szétszakadása a két megbékélhetetlen harcvonalra nem nyilvánul sizifréniának vagy valami ahhoz hasonlónak, amit a psichiátria leír. A különbség az, hogy a patalógiának számító és szenvedést okozó jelenségek a komor felfogások egyik vagy másik átkombinálásában rejlik – a mv egyik összesége ellenáll egy másiknak, egyik koncepciók – a másiknak. Mindenki, aki a több MF tapasztalására törekszik, aki gyakorlati lépéseket tesz effelé és eredményeket ér el és összeütközik a „kettéválás” problémájával, arról tanúskodik, hogy ez – ez egy nagyon vonzó állapot. Ez nem az egyenlő felek ütközete, ez rezonál a szabadság megszerzéséért való harc képével. Gyakran van úgy, hogy rövid időn belül gyakori MF és NÉ váltakozása megy végbe, és akkor különösen egyértelműség merül fel abban, hogy ismeretlen okok miatt a MF úgy élődik meg, hogy az rezonál az „élő”, „valódi”, ’”az” szavakkal, és a komorság – ellenkezőleg. Ilyen képpen, minnél gyakrabban és egyértelműbben nyilvánul meg a MF, annál több élvezet és más MF merül fel magától a komorság elleni harc folyamatától – még ha ez nehéz munka árán történik is.

És ha nem enyhíted a nyomást a gyakorlatban, nem tapasztalsz gyakori orgazmust (nem gyakrabban, mint egy sorozatnyi orgazmus 2-3 alkalommal havonta), akkor a megvilágosodott alap (MA) egyre közelebb és közelebb lesz az állandóhoz, és a kéthatalmúságot újra leválltja az egyhatalmúság, de a hatalomnál most már nem az üres koncepció lesz az „én”-ről, amelybe bármelyik felfogás beledughataj a fejét, hanem a MF koaliciója. Először az ember egyedül van, azután belőle kettő van, aztán megint belőle egy van.

Az új egyesülés útján állandóan szükséges lesz megoldani a következő kérdéseket: most azonnal ellensúlyozni lehet a számítógépes játszás vágyát és elégedetséget és elégedetlenséget tapasztalni, vagy a Ramarkrisnaról szóló könyv olvasásának vágyát és MF élni át. Most azonnal lehetséges az egyik is meg a másik is. Ez változtatja meg a dolgok állását és megrendíti a mechanikus szokások megoszthatatlan uralmát – az egyértelműség abban, hogy mindenféleképpen vagy az egyik vagy a másik vagy a harmadik történik – valamelyik vágy csak felülmúlja a többit. Meglepően ez az egyértelműség megerősíti a MF tapasztalásának öv-t. Apropó, ez nem is annyira meglepő, ha eszünkbe jut, miből is kezted: a MF tulajdonságai miszerint egymással rezonálnak. Innen ered az egyértelműség, hogy BÁRMELYIK egyértelműség együttműködik a MF tapasztalásának öv-val. Ezért van annyira nagy jelentősége minden gyakorlat ágazatában a koncepciók, a meghatározatlan értelmű szavak, stb. eltávolításának gyakorlatára – az elméleti egyértelműség elérése kizáróan erősen rezonál az egyértelműség-MF-kal, és mindez a mérleg azon oldalára helyezkedik, ami a MF tapasztalásához vonz.

A „meditáció” fogalmával nagyon gyakran találkozunk. A leggyakrabban szép csaliként használják és egyedül se tudják és tudni nem is akarják – hogy evvel a szóval valójában mit is jelölnek. Azok, akik valóban foglalkoznak valamilyen gyakorlattal, a leggyakrabban evvel jelölik a figyelem visszaterelését az összes gondolatról, vágyról, érzésről, aminek folyamata közben számukra tetsző felfogás merül fel bennük. Az ilyen felfogások leírása gyakran rezonál a MF-kal (ez konkrétan az írótól függ). A vágyak eltávolítása a legjelentősebb feltétele a sikeres meditáció elvégzésére. A meditációk sok útmutatója egyenesen rámutat, hogy még az eredmény iránti vágy is akadályozza a meditációt. Ez szemmelláthatóan ellentmond az általam tanácsolt gyakorlattal, miszerin művelni kell az öv-t, és én ezt meg szeretném magyarázni.

Ha nincs egyértelműség a mértéktelen szakadékban, ami szétválasztja az öv-t és mv-t, nincs tapasztalat a megkülönböztetésben, az első művelésében és a második eltávolításában, ha nem tudni, hogy az öv rezonál a MF-kal, és a mv összeférhetetlen velük, ha nem foglakozni a NÉ eltávolításának gyakorlatával, ami elkerülhetetlenül felmerül szokásból, és a mv megvalósítása közben (többek között az eredmény utáni vágy is, ha abban mechanikus összetevő van), akkor természetesen csak a teljes figyelem visszaterelése által az összes felfogásról lehet elérni a MF-t. Eközben, először is, a felmerülő MF rövididejű, ingadozó, nem érnek el magas intenzivítást és behatolást, nem érnek el mély szinteket (vagyis az árnyalatok gazdag spektrumát), és így nem gyakorolnak jelentős hatást az összes felfogások összeségére ott, ahol jelentős ellensúlyt gyakorol a komorság, nem válhatnak szokássá. Másodszor, a hasonló gyakorlat összeférhetetlen a megszokott élettevékenységgel, nem beszélve már az életről, mely telve van öv-kal, mivel külön időt igényelnek a meditációra. Útközben ez ahhoz vezet, hogy a MF a Céltudatosság részlegéről egyáltalán nem képes bármilyen állhatatos megnyilvánulásra a „ meditáció” gyakorlójában, mivel az öv – a legelső „szikrái” a MF-nak, a legjobban rezonáló faktorok számukra. Harmadszor, a meditáló hasonlatos az olyan emberhez, aki az óceán partján ül és vár – mit sodor ki az óceán a partra, de amikor a MF megnyilvánul, ő még megfogni se képes azt, a saját felfogásainak állandó összetevőjének tenni azt, mivel az ez iránti vágyát eltávolítja! Ő csak megfigyelni képes, hogy jelenik meg a MF, és mivel nem támogatja az öv tapasztalásának vágya, hamar el is tűnik az. Így a meditáló megvonja magától a hatalmas mozgató motort, ami tízszeresen, vagy akár százszorosan felgyorsítja a vonzó felfogások tapasztalata iránti szokások kialakulását.

Az EÚGy gyakorlója kétségtelenül foglalkozik „meditációval” is – eltávolítja a komorságot (és néha nem csak a komorságokat, hanem sorban minden felfogást is), „belehallgatózik” abba, ami felébreszti, de a MF megnyilvánulása közben rezonáló öv-t érez ennek a MF-nak erősebb, gyakoribb átélése iránt. Ő elválasztja ezt a vágyat a mechanikusoktól, komor vágyaktól, és, tapasztalva azt, művelve a formális gyakorlat segítségével, a MF tapasztalatának szokása megerősödésének magas sebességét érik el. Az első új MF megnyilvánulásába belekapaszkodik a rögzítés és leírás segítségével, sőt, mi több, a formális gyakorlat segítségével állhatatos és intenzív MF ér el, új MF-t kezd tapasztalni, új öv merülnek fel, elkezdődik a MF világában való utazás, miközben ennek a megvalósításához nem szükséges az élet felosztása a „gyakorlatra” és „nem-gyakorlatra”, ami végzetesen csökkenti a gyakorlat hatásosságát. Az EÚGy gyakornoka a nap 24 órájában foglalkozhat a gyakorlattal, miközben minden feltétel ideális számára!