Főoldalra

Út a megvilágosodott tudathoz

 

02. rész – „Gondolatok”

 

02-03 fejezet

Fogalmak

 

„ Mi külömbözteti a tudomány nyelvét a nyelvtől annak szokásos értelme szerint? Hogyan történt, hogy a tudományos nyelv nemzetközivé vált? A tudományos értelmek és tudományos nyelv egysége avval a körülménnyel magyarázható, hogy minden idők és minden nép legnagyobb elméi által alakultak. Egyenként és összefogott erőfeszítéssel megalkották technikai forradalom lelki fegyverét, melyeket az utóbbi évszázadokban megváltoztatták az emberiség életét. Az általuk kidolgozott fogalmak útvezető csillagként szolgálnak a megdöbbentő kaotikus felfogások között és megtanítanak kiválasztani az általános igazságokat a különböző megfigyelésekből”

A.Einstein

 

Azoknak a szavaknak a jelentése, melyeket az emberek annak a megnevezésnek az elnevezésére használják, amit tesznek vagy érenek, hihetetlenül elmosódottak. Az ilyen szavak használata, az ember úgy gondolja, hogy „érti” miről beszél és ami még meglepőbb, reméli, hogy más emberek is „megértik”! Valójában más emberek ezen szavak alatt, szabályosan, valamivel mást vagy nagyon mást értelmeznek, vagy egyáltalán nem értik azt. Hogyan lehet, például, megfejteni a „jobb lesz, ha...” vagy „ebben nincs semmi rossz” kifejezéseket? Kérj  meg tíz embert az ilyen kifejezést más szavakkal írni le, és te könnyen felfedezed, összehasonlítva ezeket az írásokat, hogy mindenki valami sajátos dolgot értelmez, és  holnap „másképp” fogja értelmezni.

Eredményként hiányzik az elméleti egyértelműség, kölcsönös megértés elérésének lehetősége, és az egyértelműség hiánya végett nincs örömteli vágy se, megerősödnek a mechanikus vágyak.

Avval is számolnod kell, hogy létezik egy olyan mechanizmus – minden nem érthető szavat autómatikusan helyettesít egy koncepció-szó, például „ez nem konstruktiv megoldás”-t helyettesíti a „ez rossz megoldás”, vagy „így cselekedni igazságtalanság”-t helyettesíti az „így cselekedni rossz, nem szabad”. Igy van ez mindig, ha a használatos szavak értelme elmosódott vagy, ahogy NAGYON gyakran előfordul, egészen érthetetlen. Ha most fogni a hétköznapi ember beszédét és kijelölni azokat a szavakat, amelyek értelmét nem tudja egyértelműen meghatározni, akkor, olyan szavakkal helyettesítve, amelyekre autómatikusan váltanak, borzasztóan lapos szöveggé alakul, 99%-ra parazita-szavakkal, koncepciókkal.

Eközben, a meghatározott szavaknak meghatározást adni nem is olyan bonyolult. Ehhez szükséges a megkülönböztetés – te mit (és más emberek, ha azok a megkülönböztetésre törekszenek a saját felfogásukben és rögzíteni képesek azokat)  érzel a legtöbbször, amikor azt teszed, amit evvel a szóval illetsz.

Lejjebb felsorolok néhány hasonló meghatározást. Próbáld meg ebből a sorból ezeket a szavakat ÉPPEN abban az értelemben használni, és figyeld meg – megerősödik-e az elméleti egyértelműség elérésének képessége, el kezdenek-e megjelenni az örömteli vágyak és a MF,, megkönnyebedik-e a megvizsgálások folyamata, megnő-e a felfedezédesek mennyisége.

Eleinte gyakran fogsz elakadni, az értelmet elfelejteni, belenézegetni a szótárba, de idővel a nehézségek eltűnnek, és eredményül egyre gyakrabban fog egyértelműség felmerülni, ami rezonál a kristálytiszta hegyi patak képével.

Ezt a listát folyamatosan bővíteni fogom.

(A szavak keresése a WORD-ben és html-ben a „CTRL”+”F” billentyűkkel lehetséges)

                       **********************************

*) ”Felfogás” – minden, ami van, amiről beszélünk, amit „felfogunk”.  

*) „Öt skandhas”   = „A személyes felfogás öt tipusa”   - érzések (fizikai)   (látás, ízlelés, tapintás, szaglás, hallás, szexuálisak, stb), érzelmek (negativok és pozitiviok), gondolatok, vágyak, megkülönböztetések.

*) „Negativ érzelmek” („NÉ”) – olyan érzelmek, amelyeknek a következő jelei vannak:

1) Megjelenésük közben és után tompaság áll be (vagyis a képesség hirtelen elgyengülése és a felfogásokat való megkülönböztetésének vágya elgyengülése);

2) utánuk rossz fizikai közérzet merül fel;

3) utánuk felmerül az érdeklődés, előérzet, lelkesedés és más MF, valamint az örömteli vágy  elvesztése;

4) a folyamatuk összeegyeztethetetlen az egyértelmű gondolkodással;

5) a folyamatuk összegyeztethetetlen a MF-sal;

6) NÉ-t érezve, te egy beprogramozott robotra leszel hasonló – a reakciód és tetted könnyen előre kiszámíthatóvá válik; a cselekedeteid végtelenül hatástalanok

7) a NÉ folyamatából kiszakadni majdnem lehetetlen kitartó és határozott tréning nélkül – még ha valamelyik helyzetben nem is szeretnéd tapasztalni, akkor se szünnek meg – ilyen az ezerszeresen megrősített szokás hatalma.

(Példák a különböző meghatározott NÉ-re: féltékenység, önsajnálat, félelem, harag, ingerültség, elégedetlenség, örület, értelmetlenség, gyalázat, irigység, tartás, nyugalmatlanság, lenézés, undor, szégyen, bosszúvágy, szomorúság, epekedés, csalódottság).

*) „Pozitiv érzelmek” („PÉ”) – a jelei:

1) a tükörbeli ellentéte a NÉ-nek: irigység – káröröm, elégedetlenség – elégedetség, önmagát kissebbrendűnek érzés („ÖKÉ”) – felsőbbrendűnek érző önérzet („FÉÖ”), nyugalmatlanság – ernyedt megnyugvás és szürkeség, a veszteség keserűsége – a győzelem „öröme”, szomorú magány – beteges barátságosság, kutakodás, és így tovább;

2) utánuk felmerül a fáradság, kimerültség, közömbösség;

3) utánuk felmerül a rossz fizikai közérzret, ha nem is annyira szembetűnően, mint a NÉ után;

4) folyamatuk közben félelem van attól, hogy előbb vagy utóbb ezek megszűnnek, beállnak a NÉ;

5) a folyamatuk majdnem 100%-ra összeférhetetlen a MF-sal – kivéve azokat a helyzeteket, amikor a PÉ-t kiegyenlítik a megfelelő NÉ, és a felszabadult résen felcsillanhat a MF visszhangja;

6) megjelenésükkor és után beáll a tompaság;

7) a folyamatuk összeférhetetlen az egyértelmű gondolkodással, ha nem is annyira szembetűnően, mint a NÉ közben;

8) ugyan az a „robotszerűség”, az ember reakciójának és tettének  könnyű kiszámíthatósága, aki PÉ-t érez;  a cselekedetek ugyan olyan hatástalanság;

9) a PÉ tapasztalásának vágya mindennél jobban hasonlatos a drogfüggőségre –  az „elvonási tünet” a nem megszerzett PÉ-től kizáróan „beteges” lehet, vagyis  erős NÉ kisérik.

*) „Megvilágosodott felfogás” („MF”) – azok a felfogások, amelyeknek megjelölésére ezeket a szavakat használjuk: gyengédség, szépérzék, szépség, törekvés, nyugalom, az alkotás öröme, szimpátia, megrészegülés, előérzet, előöröm és mások (lásd a „MF listája leírással” fejezetet).

A MF megkülönböztető tulajdonságai:

1)                     Csak az erős intenzivitásnál különböztethető meg – tárgytalanság, „a hozzám tartozás” és „rám vonatkozás” hiánya.

(Ha te enyhe gyengédséget érzel, úgy gondolod, hogy „te gyengédséget érzel hozzá”, de ha a gyengédség erősödik, személyszerint – ragadóvá válik, akkor egyértelműség merül fel, hogy ez a gyengédség nem a „tiéd” és nem „hozzá”, a másik ember – csak a megvilágosodott tényezője a gyengédségnek).

2)                     Bármelyik MF rezonál a másik MF-sal.

3)                     A MF összeférhetetlen a homályossággal – minnél erősebb a homályosság, annál gyengébb és ritkább a MF.

*) „Negativ alap” („NA”) – a NÉ összeségének nagyon enyhe intenzivitása. Neki nincs erősen kifejező kitörése, az időben nagyon elnyújtott, órákig, napokig, hónapokig, akár egy egász életen át tarthat. Benne nehéz megkülönböztetni a konkrét NÉ-t. Az elnyomott NÉ (lásd tovább) erősítik a NA-t.

*) „Negativ energetikai állapot” („NEÁ”) – kellemetlen (fizikai) érzékek összesége, amelyeket álltalában „rossz fizikai közérzetnek” nevezünk, letargia, kedvetlenség, „semmi-se-történik”, „nehézkesség a testben”, stb.

(A NEÁ-t ugyan olyan tökéletesen el lehet távolítani, mint a NÉ-t. A leghatásosabb módszerek, amelyekkel el lehet távolítani a NA-t, ha a NEÁ megnyilvánulásának természete közeli a NA-hoz, és a NÉ eltávolításának módszerei, ha a NEÁ megnyilvánulásának természete az adott pillanatban közel áll a NÉ-hez).

*) „Negativ hozzáálás” („NH”) – rövid, gyenge kitörése az agressziv NÉ-nek (elégedetlenség, ingerültség, agresszió, megalázás, stb)

( Asszociál a vastag, végtelen különálló mérgező rovarfelhővel, nem mint a NA esetében, ami  asszociál a mérgező köd vastag rétegével.

A NH kitörése a hétköznapi embernél majdnem hogy bármelyik felfogástól felmerül, föképp cselekmény közben, az emberk között, a velük való beszélgetés közben, a róluk szóló gondolatoktól).

*) „4N” – NÉ, NEÁ, NA és NH.

*) „Sértődöttség” – önsajnálat + agresszió + bosszúvágy.

*) „Rosszindulat” – FÉÖ + agresszió + kárörvendés + a vágy, hogy megalázz, nevetségessé tégy, megbüntes

*) „Tudatosodás” – a gondolat, hogy:

a) megerősöti az elméleti egyértelműséget

b) rezonál a egyértelműség-MF-sal

c) rezonál más MF-sal

*) „Mechanikus vágy” („mv”) – azok, amelyek:

a) amelyeket koncepció-gondolatok alapozzák meg, melyek magukban tartalmazzák a parazita-szavakat mint a „kell”, és ösztönző kifejezéseket, miután ezekből Frankeinsteinek sikerülnek, mint az „el kell menni oda”, „így kell tenni”, „jó lenne etz tenni”, „igazságtalanság nem így cselekedni”, és te mégysz és megtested annak ellenére, hogy nincs örömteli vágyad, NÉ-t (elégedetlenséget, önsajnálatot) érezve, NEÁ (fáradság, letargia), PÉ (önelégültség, FÉÖ), támogatva más koncepciókat is („jó, hogy én ezt tettem, így helyes, így kell”)

b) megalapozza a NÉ (vágy, hogy elnyomd a szürkeséget vagy unalmat, erősítsd az ingerültséget és NH-t) és PÉ (vágy, hogy FÉÖ-t, önelégültséget érez)

c) megalapozza a mechanikus szokás – te mindig, mikor hazajösz a munkából, bekapcsolod a televiziót, és még ha a hírek téged egyáltalán nem érdekelnek, akkor is te megnézed őket teljes eltompulásban

d) megalapozza a NEÁ (letargiát tapasztalsz és nem távolítod el, hanem lefekszel a kanapéra és átadod magadat ennek az érzésnek)

e) megalapozza más mv.

*) „Vágy a MF birtoklására” – mechanikus vágy a MF felhasználására más mechanikus vágyak érdekébe (eltérve az „(örömteli) vágyaktól a MF-ra” – a vágy, hogy most MF érez).

*) „Koncepció” – ez a szó a tudományban arra használatos, hogy megjelöljék a feltevések és értelmezések ellentmondást nem tűrő rendszerét a kisárleti adatokban. Az „egyenes út gyakorlatával” (EÚGy) tekintetben annak megfelelően használják, ahogy a hétköznapi beszédben – „mechanikusan, vagyis meggondolatlanul, vakon átvett meggyőződéssel, bizonyossággal”.

(A koncepciók mechanikus átvétele a mechanikus vágyak, negativ érzelmek (NÉ) hatására történik (például a sebezhetőség (ÖKÉ), esetlenség, a negativ hozzáállástól (NH), elzárkózástól való félelem,stb.) saját gondolatok nélkül, okok keresése nélkül. Vagyis az állítást elhiszi, és továbbá az ember úgy él, mintha az a feltétlen igazság, alapozotság).

*) „Téveszmék” – NÉ és PÉ, (hamis) koncepciók és mechanikus belső párbeszéd, mechanikus vágyak, negativ érzékek (NEÁ, kényszerű mozdulatok, „rossz közérzet”).

*) „Örömteli vágyak” („öv”) – vágyak, amelyek minimum az előérzettel, lelkesedéssel, örömmel, kitartással rezonálnak.

( Van egy sor jel, ami megkülönbözteti az örömteli vágyat a mechanikustól, például, ha az öv-t nem sikerült megvalósítani, a NÉ nem merül fel, és mások – lásd a könyvben)

(Bármelyik vágy – a vágy, hogy megváltoztasd a felfogást).

*) „Ciklon” – olyan öv, amelyek:

1)intenzivitása magasabb a 6-7-nél;

2)nagyon állhatatos, megnyilvánulása kizáróan tartós;

3)előérzet, előöröm és más MF kisérik;

4)”fizikai tapasztalatok” (FT) – például „megtörés” a köldök környékén, „forróság” a háton, éles elégedetség a torokban, nyomás a homlok közepén, stb. kisérik;

5) erősen rezonál a „dühödséggel”.

*) „Feladat” – a kitartó öv (felfogások megváltoztatása).

*) „Rezonancia” – a kiszámíthatóság, intenzivitás (vagy bármilyen más tulajdonság) erősödése a MF megnyilvánulása mellett téveszmék nélküli felfogással (például, a fa felfogása) vagy a MF.

*) „Megvilágosodott tényező” („MT”) – a felfogás, amely rezonál a MF-sal.

*) „Őszinteség” – a felfogások megkülönböztetése iránti örömteli vágy.

*) „Önámítás” – a mechanikus vágy a felfogás rögzítésének eltorzítása (önmagadnak)  iránt.

*) „Hamisság” – a mechanikus vágy, hogy eltorzítsd (valakival közölve) a rögzített információt a felfogásról.

(Ha te közlöd, hogy rögzíted, hogy „nincs féltékenység”, de úgy viselkedel, mint az az ember, aki féltékenységet érez, akkot okom van azt feltételezni, hogy önámítással és hamissággal rendelkezel).

*) „Valódiság” – mechanikus vágy a hamisság elnyomására.

*) „Bizonyosság (a felfogásban)” – az adott felfogás kitartó megkülönböztetése.

(Közvetlenül abban, hogy az adott felfogás meg van különböztetve, abból lehet ítélni, hogy van az „én megkülönböztetem (ennek a felfogásnak az összeségét)”, „van (ezeknek a felfogásoknak az összesége)” gondolatok, vagy vagy abból, hogy emlék van erről a felfogásról).

*) „Visszaemlékezés” – bármelyik felfogás, melyet az „ez volt” gondolat kisér és az ebben való bizonyosság.

*) „Gondolatbeli rögzítés (a felfogásé)” – megkülönböztetés + az „én megkülönböztetem ez a gondolatot”, „van ez a felfogás” gondolatok.

*) „Fogalom” – a szó, melyikkel megjelölöm a bizonyos felfogások összeségét.

*) „Éberség (a MF-sal kapcsolatban)” – öv a MF átélésére (övMF), aminek a megjelenése nem egyszeri kitörés, hanem többé-kevésbé kitartó bizonyos időn belül. Evvel összhangban lehet beszélni többé-kevésbé kitartó éberségről, számításba véve a % arányát a rögzített időhöz viszonyítva.

(Ne tévesszük az övMF-t az „MF-t akarok érezni” gondolattal! A megkülönböztetés művészete tréning segítségével alakul ki.)

Mivel az éberség – a kitartó öv, nem meglepő, hogy az az övMF és MF jelentős megerősödéséhez vezet.

Mivel az éberség – ez nem gondolkozás, ezért evvel meglehet tanulni irányítani BÁRMILYEN tevékenységet, többek közt az intenziv intellektuális munkát is.

*) Az „egyenes út gyakorlata” („EÚGy”) – az általad nem kivánt felfogások következetes felváltása a kivántakra. Ehhez szükséges az örömteli vágy tapasztalása az ilyen feltással kapcsolatban, és művelése kitartóan és határozottan, amíg az újra alakított szokás le nem küzdi az előző szokást, amely mechanikusan alakult valamikor. Én ezt az utat azért nevezem „egyenesnek”, mert megvalóVtására csak egyetlen lényeges feltétel szükséges – az örömteli vágy, hogy megváltoztasd a felfogást, ami a te helyeden nyilvánul meg.

*) „Erőfeszítés” – összpontosított és intenziv örömteli vágy (a nem kivánt felfogások lecserélésére a kivántakra). „Összpontosított” – annyit jelent, hogy a kaotikus elterelések gyengék.

(Például, az „erőfeszítést tenni a NÉ eltávolítására” – nem az jelenti, hogy megfeszíted az izmaidat, összeszorítod a fogaidat vagy valahogy különlegesen lélegzel – ez azt jelenti, hogy erősen akarod a NÉ megszüntetését, erősen akarod a MF átélését és az eredmények elérésének előérzetét).

*) „(Kivánt) eredmény” – a kivánt felfogások azoknak az elérésére tett erőfeszítések után.

(Ilyenképpen, a pofák megbeszélik, hogy az „eredményekről” csak abban az örömteli vágyak  esetében beszélnek. A pofáknak ez célszerű, mivel megkérdezve egymást  és önmagukat az eredményekről, mi mindig az örömteliekre gondolunk, és nem a mechanikus vágyakra.)

*) „Veszteség” – ennek az eredménynek és rögzítésnek a  hiánya.

*) „Tapasztalat” – az eredmények és veszteségek összesége.

*) „Összeg” – az örömteli vágyak megnyilvánulása ezeknek a  vágyaknak (köztük a mechanikusok) következtében.

(Igy az „eredmény” – az „összeg” gyakori része)

*) „Következmény” – bármely felfogás, ami az örömteli vagy mechanikus vágyak megvalósítása után nyilvánul meg.

(Igy az eredmény és az összeg – a következmény gyakori része)

  *) ”Erősen-összekötött komplexus (a felfogásoké)” – a felfogások összesége,  amelyek igen gyakran,vagy majdnem mindig, vagy mindig egyidejüleg vagy  közvetlenül egymás után nyilvánulnak meg (gyakran bizonyos következetességgel).

  (Például a „barátnőm” – a felfogások „erősen-összekötött komlexusa”, mivel majdnem mindig egyidejüleg vagy egymás után felfogom azt, amit úgy jelölök mint az „ő arca”,  az „ő teste”, az „ő hangja”, az „ő szavainak jelentése”, stb., és nagyon gyakran azt fogom fel, hogy az „ő dzsekije”, az „ő cirógatása”, stb).

*) „(A felfogások) kötetlen komlexusa” – a felfogások összesége, amelyek ritkán vagy nagyon ritkán nyilvánulnak meg egyidejüleg vagy közvetlen egymás után, így hát nem sikerül felfedezni az állhatatos törvényszerűséget a megnyilvánulásukban a az analizisuk megfigyelésének segítségével. Az ilyen komlexusok megjelölésének példája: „a körülmények egybeesése”, „az események kaotikus halmaza”, „káosz”, „ismeretlenség”. Megjegyzem, hogy a megvilágosodott megkülönböztető felfogás és az egyértelműség-MF ennek a meghatározásnak a keretein kivülre esik.

*) (A felfogások és azok összeségének) kisérője” – olyan, mint ami a „kisérendő” felfpgással együtt az erősen-összekötött komlexusok elemei. A fogalmat a kimondás szerkezetének egyszerűsítésére használják.

(A hétköznapi nyelven a „kisérni” szót a erősen-összekötött (a forradalmat vérontás kiséri) és a kötetlen (a földrengést eső kisérte) komlexusok jelölésére használják. Az EÚGy-ban én ezt a szót kizárólag az erősen-összekötött komlexusokra használom.A MF-ra én a „rezonancia” szót használom).

*) „Szokás” – a felfogás, ami más felfogások bizonyos összegsége közben (vagy közvetlenül utánuk) nyilvánulnak meg, így hát ezek együtt alkotják az erősen-összekötött komlexust.

Példa – megalkotni a szokást az ingerültség eltávolítására (az ingerültség megnyilvánulása közben, természetesen) annyit jelent, hogy megalkotni az erösen-összekötött komlexust abból, hogy „ingerültség – erőfeszítés az ingerültség eltávolítására”.

(A hétköznapi nyelvben a „szokás” szó jelenti még bármely gyakran megnyilvánuló felfogást, például a „neki szokása az ingerültsé” kifejezés annyit jelent, hogy ő gyakran ingerült. Ez azt jelenti, hogy az ingerültség „ennek az embernek” az erősen-összetett komplexusának része).

*) „Művelni a MF-t” – a MF megnyilvánulásának gyakoriságának, intenzivitásának és más minőségeinek érdekében tett erőfeszítés megvalósítása.

*) „Személyiség” – az 5 skandah felfogásának erősen-összetett komplexusa.

*) „Akkord” – a MF erősen-összekötött komlexusa.

*) „Egyetlen cél” – intenziv és álhatatos örömteli vágy, amely akkordot alkott az előérzettel, kitartással és komolysággal (gyakran nyilvánulnak meg más MF is). A többi öv gyengül, ha nem rezonál velük.

*) „Folyamat” – az egymást követő felfogások („fázisok”) összesége, amely mint erősen-összekötött kompexus emelkedik ki.

*) „Fázis” – a folyamat eleme.

*) „(A felfogások) következetessége” – az egymást követő felfogások összesége.

*) „(A vágyak) megvalósulása (mint következmény)” – a felfogások következetessége, amelyeket a kivánt összeg követ, melyekhez viszonyítva feltételezhető, hogy azok összeggel zárulnak le.

*) „Cselekedet” – a vágyak megvalósulásának összetevője.

*) „A MF világrahozatala” – a MF megnyilvánulásának elérésére tett erőfeszítés megvalósulása.

*) „A NÉ eltávolításának folyamata”: minimum a következő fázisokból áll:

1) A „NÉ van” rövid, majdnem pillanatnyi gondolatbeli  rögzítése

2) A NÉ megszüntetésének örömteli vágya

3) A NÉ eltávolításának aktusa (vagyis az örömteli vágy erős összpontosított kitörése)

4) A MF örömteli vágya

5) A MF világrahozatalának erőfeszítése ( vagyis a MF örömteli vágyának összpontosított kitörése pont most, „beleugrás” a MF-ba, magadra való „visszaemlékezés” a MF-ban)

6) A MF megnyilvánulása

Csak azután, miután a 6. pont is megvan, az eltávolítás folyamatát befejezetnek számíthatod.

(„Az eltávolítás folyamata” helyénvaló, amikor a NÉ eltávolításának tapasztalata gyenge, vagy amikor a NÉ eltávolításának örömteli vágya nem eléggé erős, hogy felülmúlja a NÉ tapasztalásának folytatása iránti mechanikus vágyat – ebben az esetben a NÉ helyettesítése a MF-ra lassan történik, és benne alaposan kiemelkednek a felsorolt fázisok. A NÉ éltávolításának tapasztalatszerzésénak mértékével és a NÉ megszüntetnei  és a MF átélni való örömteli vággyal , a különálló fázisok szokásosan és gyorsan fognak teljesülni, úgy hogy idővel nem a „folyamatról” kezdünk beszélni, hanem az  „eltávolítás aktusáról”.

A felsorolt fázisokhoz hozzadhatunk másokat, például , a vágyat, hogy megerősítsd a MF öv-t, vagy a „megvilágosodott tényező”-gondolatot, felmerülhetnek furcsa alakú ciklusok.)

*) „A NÉ eltávolításának aktusa” vagy egyszerűen a „NÉ eltávolítása”  --  erőfeszítés, melynek összegzése:

a)a NÉ-nek még jelentéktelen nyoma se marad,

b)felmerül, még ha ehyhén is, a világos MF.

*) „Technológia” – a vágy megvalósítása folyamatának fázisának rögzítése (annak megvizsgálásának sorrendje szerint).

*) „A felfedezés szomja” – olyan akkord, ami:

1)az öv nyitott (a gyakorlatban) (vagyis új MF, egyértelműség megnyilvánulása, új technológiák feltárása, stb.).A másik rezonáló meghatározása – örömteli vágy a tanulás iránt,

2)a titokzatosság érzése,

3)komolyság érzése.

*) „Pihenés” – szünet a (fizikai) megterheléstől, melyeknek következménye a fáradság volt.

(Nem számít pihenésnek a NEÁ (letargia, semmi-se-történik, stb.), sem a PÉ (elégedettség, a birtoklási megelégedés, kárörvendés, stb.). Mindig, amikor az ember PÉ segítségével akar „megpihenni”, a kivánt a fáradság keverékétől való megkönnyebülés  és a 4N kiszorítása csak a 4N által történik, a helyettesítésük a PÉ-kal a gyors elkerülhetetlen 4N-nel. Az egyetlen mód a megpihenésre – megszüntetni a fizikai megterhelést, és ha az ember a pihenés alatt a 4N-től való szabadságot értelmezi, akkor egyetlen mód azoknak eltávolítása és a MF világrahozatala lesz).

*) „Fáradság” – a (fizikai) érzékek összesége, melyek a hosszadalmas vagy intenziv fizikai megterhelések következményei. Kisérője a megterhelésekben szünetre vágyás. Aláhúzom, nem fáradság a NÉ, NA és NEÁ, olyanok mint a letargia, kedvtelenség, lustaság, szürkeség és mások.

A fáradság teljesen összeegyezthető a MF-sal, mi több – ha a fizikai megterhelést az örömteli vágy motiválta, akkor a fáradság kellemes érzés.

*) „Álláspont” – olyan felfogások összesége, melyek a rögzített vágyak megvalósításának eredménye.

 *) „Állapot” – felfogások összesége, amelyek a rögzített vágyakon kívül alakultak ki.

*) „A(most használt) intenzivitás skálája” – az EÚGy-ban elfogadott a 10-pontos skála használata, ahol az 1 az adott felfogás minimális intenzivitásának felel meg, a 10 – a maximálisnak. Mivel a gyakorlat elvégzésének mértékével a felfogás  intenzivitása elkerülhetetlenül csökken/növekszik, ezért a kiszámításban azokat a felfogásokat veszik számításba, amiket az utóbbi időben (hónapokban, néhány hónapban) emeltek ki.

*) „A skála megerősítése” – a komor felfogások állhatatos csökkenése véget átértékelése az intenzivitásnak. Az, ami korábban 3-4 volt, 10-zé válik. Az, ami korábban „a 4-nél több” volt, „skálámkivülivé” változik. Ami korábban „nagyon gyenge” volt, 1-től 5-ig lesz.

*) „Lényeges” – olyan, aminek az intenzivitása az 5-nél magasabb érték.

*) „Jelentős” – olyan, aminek intenzivitásának értéke 3-tól 5-ig terjed.

*) „Közömbös” – nincs jelentős vágy ahhoz viszonyítva, amiről szó van.

*) „Nehézség” -  olyan álláspon vagy hozzáálás, melyeknél szükség van a lényeges erőfeszítésekre, hogy az eredményeket el  lehesse érni.

*) „Egyszerű” – olyan, amikor nem merül fel a nehézség.

*) „Aktiv várakozás” – álláspont, melynek összetevői következő örömteli vágyak:

1)egyetlen cél (némely eredmények elérése irányul).

2)öv a mv eltávolítására, ami az adott eredmény elérésére irányul.

3)öv nem valósítani meg a gyenge és állhatatlan öv-t, ami az adott eredmény elérésére irányul.

4)öv, hogy megnyilvánuljanak az intenziv és állhatatos öv, melyek rezonálnak az egyetlen céllal és a közreműködő eredmények elérésére irányul.

Az aktiv várakozás álláspontja – a gyakorlat művelésének és az öv erősödésének következménye, melyet MF kisér.

(Mint következmény felmerül a „hatás duzzasztója” – az öv intenzivitása és állhatatossága növekszik, megerősödik a szilárdság, előérzet, komolyság, menyilvánulnak más MF).

(Eközben a közreműködő lépések öv-a egyálltalán nem nyilvánul meg! De ez nem a veszteséget jelenti, hiszen az „egyetlen cél” erősödik az „aktiv várakozástól”, megtisztul a mechanikus összetevőktől, ami megnöveli a valószínűséget az eredmények elérésére a közreműködő eredmények elérése nélkül).

*) „Kikínlasztott (cselekedet)” – a mechanikus vágyak megvalósítása és annak teljesítése tekintetlenül a lényeges NÉ-re, amelyek ennek a mv-nak ideje közben nyilvánul meg.

*) Az ember „tárgyra irányuló cselekedet”-e – ez az erősen-összekötött komlexusok megkülönböztetése, a törvényszerűségek keresése a megnyilvánulásukban, amelyek a kivánt vágyak elérésére irányul.

*) „Tárgy”, „lény”, „folyamat” – a felfogás nagyon erős erősen-összekötött komplexusa.

*) A tárgy, lény vagy folyamat „lerombolása”, „megsemmisítése”, „megszüntetése” , ennek megfelelően – a felfogások összesége, melyek után eltűnik egyszerre (vagy közvetlenül egymás után) a felfogás erősen-összekötött komlexusának megnyilvánulása (főleg ha ez elkerülhetetlen).

*) „Elemek” (vagy „összetevő részek”), „a viselkedés különössége” (vagy a „személyiség, természet különösségei”) és „fázisok” – a tárgyban, lényben vagy folyamatban az erősen kiemelt erősen-összekötött komplexusok.

(Felhívom a figyelmet, hogy ha kinált jelentésekben ezek a fogalmak irányítanak, akkor egyértelmű, hogy a „tárgy” nem egyezik a „felépítéssel”, a „lény” – a „viselkedéssel”, a „folyamat” – a „fázisok következetességével” még abban az esetben se, ha a kiemelt erősen-összekötött komlexus ellepi a saját kiemelt felfogásainak az öszzeségét a kezdetleges erősen-összekötött komplexusban. Lehet másképp mondani: a „megjelölni” nem egyezik a „megtudni a tejes felépítést és tulajdonságot”-tal. Könnyű megerősíteni a gyakorlaton azt, hogy ha az adott pillanatban van kiemelt valamely felfogások összesége, akkor avval a mértékkel, a komorság eltávolításának és a MF művelésének gyakorlatának a megvalósítása (vagy, a tárgyakhoz viszonyítva mondva a megvizsgálás mértékével) a következő változások mennek végbe:

1)a megkülönböztetés új rögzítése merül fel, miközben felfogás is van (vagyis gondolat, ami rezonál a MF-sal), hogy az adott megkülönböztetés hiányzott ezen a helyen. Ez a megkülönböztetés képességének erősödésének példája a gyakorlat eredményeként, és az ember „fejlődésének” példája, vagyis új, korábban nem ismert felfogások megnyilvánulása.

(Vagy, a tárgyhoz viszonyítva mondva, mi képesek vagyunk új felfogások meglelésére annak eredményére, hogy:

a)újmódú hatás alá vetettük – ez példája a megszokott természetes-tudományos megvizsgálásnak, legyen az a kisérleti fizika vagy kisérleti pszichológia területe,

b)a kisérleti bázis erősségének növelése (megengedi a készülékek képességét, stb) a személyiség vizsgálásának módszereinek hatásossága, stb).

2)a megkülönbözetetés új rögzítése merül fel, miközben megvan a felfogás, hogy az adott megkülönböztetés korábban is megvolt ezen a helyen. Ez példa az őszinteség növekedésére a gyakorlat eredményeként.

3) megnyilvánulnak az erősen-összekötött komlexusok megkülönböztetésének új módszerei a kezdetleges komlexusok összetevőjeként, ami alapul szolgál az új feltételezések megalkotására és új felfogások feltárására.

Ilyenképpen, az erősen-összekötött komlexust megjelölve egyik vagy másik névvel, én nem tudom feltételezni, hogy a rögzítettem a felfogás összes megkülönböztetését, és hogy a jövőben nem jelenik meg a felfogás új megkülönböztetése, amelyeket nem csatolok a kezdetleges erősen-összekötött komplexus részéhez annak erejével, hogy azok kielégítik a feltételeket, amelyek az erősen-összekötött komlexus meghatározásában helyezkednek el.

A feljebb említetteket felhasználni a konkrét példákban egyszerű, nem fogok leállni a példáknál, bárki ezt könnyen ezt megteszi önnállóan. Az, ami az EÚGy-val foglalkozó gyakornokkal történik, pélául szolgál az „én” néven ismert erősen-összekötött komplexus részének kitágítása és pontosítása, „ez a hely”, „a felfogások összesége ezen a helyen”.)

*) „Felépítés”, „természet” („személyiség”) és „következetesség” –elemek összesége, a viselkedés és fázosok különössége megegyezően.

*) „(A felfogások összeségének) leírása”:

a) „a viselkedés-felépítés leírása” – az erősen-összekötött komplexusok listája, amelyek sikerül megkülönböztetni a felfogások ezen csoportjában (elemek, a viselkedés különössége a felfogások adott összeségében és annak fázisai, elemei), és/vagy

b)”rezonáló leírás” – a felfogások listája, melyek rezonálnak evvel az összeséggel. Leggyakrabban a  szóbeli, képletes leírást használják (de csak a szokás erejével emelni ki az erősen-összekötött komplexusokat kimondottan ebben a felfogások csoportjában).

(A viselkedés-felépítést leírás hiánya  kizáróan nyomós alap a feltételezésre, hogy az adott kifejezés – nem leírás, hanem „költőisség” (lásd később), mivel hogy:

1)ha az ember ténylegesen az általa kiemelt felfogások összeségét írja le, akkor ő képes egy lényegesen kitárt viselkedés-felépítés leírást adni már az első kisérletek után is az adott felfogásokkal kapcsolatban, vagyis leírni a megnyilvánulásának számtalan részletét,

2)ő nem csak hogy „képes leírást adni”, hanem nála állandóan felmerül annak vágya abban az esetben, ha az adott felfogás megvilágosodottnak bizonyul vagy megvilágosodott elemeket, fázisokat tartalmaz.)

*) „OO-rezonanci” – annak a jelenségnek a megjelölése, ami abból áll, hogy erős rezonancia van a megnyilvánuló MF és annak leírásának örömteli vágya között.

*) „A fogalom meghatározása” – az erősen-összekötött komlexusok leírása, amelyeket én megjelölök evvel a fogalommal.

*) „A fogalom meghatározásának pontosítása” = az erősen-összekötött komplexus leírásának pontosítása, amit ez a fogalom jelöl meg, vagyis:

a)az erősen-összekötött komplexusok listájának pontosítása

b)a felfogások összevállogatása, ami jobban rezonál az adott felfogással (felfogások összességével)

*) „A fogalom eléggé pontos meghatározása”: olyan, ami az adott pillanatban nincs örömteli vágy azt pontosítani, és a használata az elméleti egyértelműséghez vezet (és lehetséges, hogy az egyértelműség-MF-sal rezonál).

*) „Parazita-szó” – szó, ami nem fogalom, vagyis a jelentése nincs meghatározva. A parazita-szavak használata a beszédben autómatikusan összefüggéstelenné teszi azt, aminek nincs jelentése, mentes az elméleti egyértelűségtől, nem rezonál az egyértelműség-MF-sal.

(A hétköznapi beszédben ilyen szavak majdnem hogy nincsenek, mivel a „szék”, „asztal”, „felsöpörni”, „elhozni” szavakat az emberek meghatározzák, ha célukká tűzik ki, nagyon hasonlóan, vagyis ezek a szavak eléggé pontosan meg vannak határozva magával a használatukkal tekintetben. Úgyan ez jellemző a fizikusokkal a fizikáról, a mérnököknek a z álltaluk alkotandó szerkezetről, a mechanikusoknak az általuk  javítandó gépről, stb. szóló beszélgetésre. Ez avval van összefüggésben, hogy a hétköznapi és professzionális tevékenységben az emberek eredményt akarnak kapni, és kénytelenek megértést érni el egymással szemben elegendő pontossággal, hiszen ellenkező esetben az eredmény nem lesz meg, ami mindenki számára láthatóvá válik. Abban, hogy érinti a leírás az ember  psichikai tevékenységét, a parazita-szavak hatalmas mennyisége van – gyakran annak a 100%-a. Ez avval magyarázható, hogy az emberek nem vágynak eredményekre a kivánt állapot elérésében, és nem vágynak ellenőrizni – hogy valaki megkapta az eredményt vagy nem).

*) „V-paraziták” („virusos paraziták”) – parazita-szavak, amelyekkel kapcsolatban az ezeket használó emberek megalapozatlanul meg vannak győzödve, hogy ők tudják –mit jelent ez a szó. Példák: „kell”, „jó”, „segítség”, „gonosz”, „igazságosság”, „helyes”, stb. Vagyis az emberek nem is számolnak avval, hogy az adott szó – parazita-szó (és a leggyakrabban nem is akarnak az emberek evvel számolni, mivel hogy támogatni akarják a tompaságot, nem akarják az egyértelműséget).

*) ”Sz-paraziták” („szabványos paraziták”) – parazita-szavak, amelyekkel kapcsolatban az embereknek leggyakrabban egyértelműségük van, hogy azok semmi konkrétumot nem jelentenek. Példák: erőltetett súlyzók, mint a „no”, „mintha”, „vagyis”, „ez a valami”, „mint”, „hogy is”, „jelent”, „valamilyen”, „elvileg”, „egyszerűen”, „valahogy”, „egészben”.

*) „T-paraziták” („(állítólagos)-tudományos szleng”) – a virusos paraziták egyik fajtája: szavak, amelyek az azokat használó emberek szerint jelenösebbé, súlyosabbá teszi a mondandót. A t-parazita erősíti a FÉÖ-t és önimádatot a beszélőben, és mág arra szolgál, hogy a beszélgetőtárs ÖKÉ-t érezzen, elnyomja az ellentmondásra való vágyat, az önnálló gondolatot, vakon kövesse a beszélő koncepcióit. Néha a t-parazitákat arra használják, hogy megerősítsék a kölcsönös FÉÖ-t, a közös önelégülés bódulatába való elmerülést, a tompaságot. Példák: „valójában”, „általában”, „szeretném azt mondani, hogy...”, „igen, de...”, „valahogy úgy”, „úgy fogjuk számítani, hogy...”, valamilyen vizsgálatokkal egyeztetve...”, „valamilyen filozófus még a ... században azt mondta, hogy...”, „mindenki számára ismert, hogy...”, „az én tárgyilagos véleményem szerint...”, „az objektivitás érdeében meg kell mondanom, hogy...”, „én azt mondom nektek...”, „engedelmet kérek, de...”, stb. Emberek milliói magukat intelektuálisan fejlett és fontos személyeknek számítják, így hát az ilyen kifejezések gyűjteménye hatalmas.

*) „K-paraziták” („kommunikativ paraziták”) – a beszéd fonetikus, mozgató kötődő súlyzója:

1)a kifejezés első szavának az első mássalhangzójának enyhe meghosszabbítása: „mmmint amit mondok...”

2)a szokotnál hosszabb időtartamú hunyorítás a kifejezés kimondása előtt

3)a szokotnál szélesebbre tárt tekintet (szemmeregetés)

4)az utolsó magánhangzó megnyújtása a kifejezés részei között: „azt gondolom, hooogy...”

5)különféle „e....”, „m...”.

6)különböző erőltetett mozdulatok végtelen listája – arctorzítás, vakarózás, nyújtózkodás, és még sok minden.

*) „Költőiség” – a virusos paraziták egyik formája: parazita-szavak, amelyeket triggerekként használnak a PÉ és NÉ tapasztalására.

*) „Önámítás idézőjelben” – az önámítás nagyon gyakori formája, miközben a parazita-szó idézőjelbe kerül és ebben a formában ugyan úgy használják, mint ahogy korábban használták! Eközben az ember azt gondolja: „hiszen ezt a szót idézőjelbe vettem, akkor én értem, hogy ez semmit se jelent”. Akkor minek írni azt, ami semmit se jelent? Akkor miért ne írnád  az „ő nekem „segített”” helyett az „ő nekem „ghfz””? Ezt a kérdést nem teszi fel magának és elnyomja az elméleti egyértelműséget abban, hogy folytatja a parazita-szavak használatát.

*) „(Az ember) megnyilvánulása” – az ember cselekedeteinek összesége.

(Hogy ne bonyolítsuk a megfogalmazást, én alapértelmezetten fogok beszélni más ember megnyilvánulásról és a másik emberhez való viszonnyal kapcsolatban, habár ugyan ezt lehet mondani magamról is, vagyis amikor felfogások összesége van, amelyek általad az „ez volt velem”-mel kapcsolatos”).

*) „Az (ember) viselkedése” – (az ember) cselekedeteinek összesége, melyeket mint erősen-összekötött komplexusokat különböztetünk meg.

*) „Külső tényezők” (vagy „feltételek” vagy „körülmények”) – felfogások összesége, melyek nem tartoznak az általam vizsgált erősen-összekötött komplexusok közé. Például, ha én értelmezni akarom a lány viselkedését, amelyik komoran nézett rám, akkor szükséges számításba venni olyan külső tényezők hatását, mint az ő féltékeny férje, a kezét rángató gyermeke, stb. Eredményül az elsődleges értelmezés, hogy „én neki nem tetszem” megváltozhat az átellenes ellentétre: „ ő arra gondol – milyen hülye, hogy ahelyett hogy egy  olyan klassz  lánnyal szórakozna, a becsületes férjes hölgy szerpét játsza”.

*) „Alap (az értelmezésre, feltételezésre)” – megnyilvánulások, amelyeket korábban már többször is megfigyeltél  (magadban és másokban), és felfedezted, hogy többé-kevésbé gyakran (többek közt az egyik-másik külső tényezők függvényében) kisérik vagy azok a felfogások, melyeknek jelenlétét feltételezted is, vagy más felfogások, amelyeket a maguk sorában azok a feltételezések kisérik, melyeknek jelenlétét te feltételezted.

*) „Feltételezés” – észszerű következtetés, következtetés valaminek a  magas valószínűségéről, melyek az alapokra épülnek (a megfigyelések és ismert törvényszerűségek sorának formájában).

*) „(Más emberek megnyilvánulásának) értelmezése” -  a feltételezések gyakori esete – ez a feltételezés arról, hogy milyen felfogások (a másik emberben) kisérik az (ő) valamilyen megnyilvánulást.

Bejelentve, hogy alap van feltételezni valamilyen felfogást a másik emberben, szükség van:

a)rámutatni az ő konkrét megnyilvánulásra

b)ezeknek a megnyilvánulásoknak a már jelenlévő tapasztalataival összhangban az őket kisérő általa tapasztalt felfogásokkal  olyan feltételek között, melyek közeliek a megfigyelendőekhez, felsorolni a lehetséges értelmezéseket.

(A „másik emberben való feltételezések”-ről beszélve szükséges nem veszíteni az egyértelműségből az iránt, hogy maga a „másik ember”  fogalom nem más, mint az ÉN felfogásom megjelölése. Minden felfogás – ez kizárólag az „én” felfogásom, vagyis kizárólag az, ezen a helyen különböztetek meg és rögzítek, és a „másik ember”, „a másik ember megnyilvánulása” – ez az „én” felfogásaim, amelyek erősen-összekötött komplexusok. Hiba lenne, ha a fent említett elméletekből kiindulva, divatos koncepciókat építenénk a „valóságról”, „illúzióról”, „magányról”, mivel ezek a szavak parazita-szavak, vagyis nincs meghatározott jelentőségük és elemek minőségében használatosak a (hamis, megalapozatlan) koncepciókban.)

*) „Megfelelő” – megfelel a jelenlévő feltételezéseknek, megfigyeléseknek.

*) „A veszteség analizise” – rögzítése a megtett erőfeszítéseknek, a feltételezések összetevöinek megváltozása az erőfeszítések, következmények árán. A törvényszerűségek kutatása, amelyek a veszteség feltételezett okát alakítja, vizsgálatok végzése. A veszteségek analizise – az egyértelműség elérésének módja, hogy az erőfeszítést hatásosabbá tegye, megnövelje az eredmény elérésének valószínűségét.

*) „(A cél eléréséhez) szükséges” – olyan, amely nélkül, a feltételeknek megfelelően, nem lehet elérni az eredményeket.

*) „Hamisság” – azon mechanikus vágy, hogy eltorzítsd a te felfogásaidról szóló információt (függetlenül a módszertől – hansúly elmozdítása, elmosódás hozzáadása, helyettesítés, stb.).

*) „Félretájékoztatás” – azon örömteli vágy megvalósulása, hogy a saját felfogásodról szóló információt eltorzítsd (függetlenül a módszertől – a hangsúly elmozdítása, elmosódás hozzáadása, helyettesítés, stb.). A félretájékoztatás tipikus céljai:

1) a másik gyakorló számára alkotott tréning helyzet, amikor ok van feltételezni, hogy annak az ilyen helyzethez örömteli vágya van,

2) a saját részre alkotott tréning helyzet,

3)védekezés más emberek agressziv cselekedeteitől.

(Tipikus komorság: a saját hamisságaidat félretájékozásnak számítani. A megoldás – a saját felfogások alapos vizsgálása, az őszinteség megerősítésére való vágy megalkotása (mfv és mások), elfoglalni az „én most nem vagyok őszinte” álláspontot, más gyakorlók együttműködéséhez folyamodni, hogy az téged megvizsgáljon)

*) „Tövisek” – megnyilvánulások, amelyek annak a feltételezésnek okai, hogy az ember felfogása nem felel meg a te elképzelésednek róla.

*) „Gyümölcskék” – megnyilvánulások, amelyek annak a feltételezésnek okai, hogy az ember felfogása megfelel a te elképzelésednek róla.

*) „Kiszorítás” – ez a mechanikus vágyak megvalósítása:

a) nem különböztetni meg a „töviseket” az emberben.

b) elnyomni az emberről alkotott felfogás emlékét, ha ok van feltételezni vagy még a bizonyosságot is arról, hogy az eredményben feltárulnak a „tövisek”.

c) elnyomni az ember felfogásának elméleti cselekedetének analizisét, ha feltételezés vagy bizonyosság van affelől, hogy ennek az analizisnek az eredménye a „tövisek” feltárulása lesz.

d) az ember viselkedésének értelmezésében való gondolatok, amelyek nem kivánt változatokhoz vezetnek, bármilyen nyilvánvalóak ne lennének.

*) „Hozzáfestés”, ez a mechanikus vágyak megvalósulása:

a) megalkotni a hamis bizonyosságot abban, hogy te az emberben megkülönbözteted a „gyümölcskét”.

b) megalkotni a hamis bizonyosságot abban, hogy az emberben a „gyümölcske” megkülönböztető felfogása van.

c) kezdeményezni az elméleti cselekményt a logikai összefüggés megsértésével (még a legnyilvánvalóbbal is), ha az eredmény az emberben a „gyümölcskék” jelenlétében vetett végeredmény lesz.

d) az ember viselkedésének értelmezése közben csak azokat a gondolatokat támogatni, amelyek a kivánt változatokhoz vezetnek.

*) „Megvizsgálás” – a lejjebb meghatározott cselekmények összesége, melyek az elméleti egyértelműségre irányul a „megvizsgálás tárgyával” kapcsolatban – az erősen-összekötött komplexusban.

Ahhoz, hogy „megvizsgálásnak” neveztessen valami, a cselekmények összeségének tartalmazniuk kell minimum:

a)                     a megvizsgálás tárgyának meghatározása

b)                     a „megvizsgálás módjának” meghatározása – egyértelmű felsorolása a cselekményeknek, melyeknek elvégzése, összhangban a feltételezésekkel és elképzelésekkel, a megvizsgálás tárgyának olyan váltazásához vezethet, hogy az analizisük lehetőséget ad az elméleti egyértelműség elérésére a megvizsgálás tárgyáról.

c)                      a „megvizsgálás közreműködő eredményének” rögzítése:

*) végrehajtott cselekmények,

*)a megvizsgálás tárgyának megváltozása,

*) a felmerülő feltételezések,

d) a „megvizsgálás eredményének” rögzítése – az elért egyértelműségek listája.

*) Még egy módja a „megvizsgálás” meghatározására – az engem érdeklő kérdés megalkotása és a válasz keresése reá kisérletek és megfigyelések segítségével

*) „Érvek” – kifejezések, melyek:

1)egyértelműen és ellentmondás nélkül épülnek fel,

2)leírják a megfigyeléseket és azok analizisének eredményeit, melyeknek köze van a megbeszélendő témához,

3) bizonyos álláspontot fejeznek ki – egyetértést, ellentmondást, részben egyetértést, kiegészítést, új nézőpontot, módosítást, stb.

*) „(A mechanikus vágyak) kimerítése”:

1)a mechanikus vágyak többszörös megvalósulása (néha a túltelítetségig és erős túltelítetséghez),

2)a megvalósulás folyamatának megvizsgálása

3)a következmények rögzítése

4)a következmények keresése az erősen-összekötött komplexusokban és azok megvizsgálása.

*) „A vágyak kiválasztása”:

a)a vágyak rögzítése

b)azok megkülönböztetése örömteliekre és mechanikusokra

c)a mv eltávolítására és az öv megerősítésére tett erőfeszítés.

*) „(A mechanikus vágyak” felezési ideje” – a mechanikus vágyak intenzivitásának (középszerű) elgyengülése (a kimerítés gyakorlata és kiválasztás együttes hatására, a komorság eltávolítása és a MF világrehozatala) olyan stádiumig, amikor az örömteli vágyak ennek a mechanikus vágynak az eltávolítására meghatározottá, állhatatossá válik és felülmúlja a mechanikus vágy érzésének szokását az esetek jelentős részében.

*) „Célszerű” – olyan, amellyel kapcsolatban ok van feltételezni, hogy ennek a felhasználása megnöveli a valószínűséget az eredmények elérésére.

*) „Optimális” – olyan, amellyel kapcsolatban ok van feltételezni, hogy ennek a felhasználása vagy hatása az eredmény elérésének a leginkább kivánt természetéhez vezet – például, a leggyorsabban vagy legteljesebben. Vagyis az „optimális” – ez a legcélszerűbb.

*) „Eredményes”, „hatásos” –melynek felhasználása az eredményekhez vezettek.

*) „Hiba” – hamis következtetés, melynek oka a gondolkodásban való kellő tréning, a kellő okok keresése és analizis hiánya, stb., és nem mint a komorság következménye, olyanoké mint a NÉ, mechanikus vágy, koncepció.

* ) „Tompaság” – a felfogásokat megkülönböztető örömteli vágy hiánya (a komorság hatása alatt), és, mint következmény, az elméleti egyértelműség, örömteli vágyak elvesztése.

*) „Túlerőfeszítés” – különösen magas (a te skálád szerint 9-10 pontos vagy skálántúli intenzivitás), amikor valamit csinálsz (vagyis cseréled a felfogást) annak a bizonyosságnak ellenére, hogy te ezt nem tudod megtenni.

*) „Negativ domináns” – olyan NÉ vagy NA, amelyikkel az ember annyira összeszokott, hogy el se tudja képzelni magát azokon kivül, abbahagyja rögzíteni azt, hogy állandóan érzi őket, és még ha meg van a vágy, hogy felfedezze a NÉ és NA megnyilvánulását is, nem tudja azokat kiemelni tartós önvizsgálat és a komorságot való eltávolítás nélkül.

(A negativ dominánsok ilyen tulajdonsága nem akadálya a gyakorlatnak, mivel mint mindig nagyobb mértékkel van a komorságok száma, melyek eltávolításának folyamata közben erősödnek a megkülönböztetés tapasztalatai, felmerül a lehetőség, hogy eltávolítsd a negativ dominánst).

*) „A NÉ tökéletes eltávolítása” – eltávolítás, mely 0.5 másodperc vagy gyorsabban történik.

*) „A NÉ kiszorítása” – az egyik NÉ helyetteítése a másikkal vagy a PÉ-mel. Például a szégyen helyett kezdel agressziót vagy szarkazmust érezni. Nem vezet a komorságtól való megszabaduláshoz.

*) „A NÉ (külső) megnyilvánulása” vagy a „NÉ jelei” – a viselkedés elemei, amelyek okot adnak (másoknak és önmagunknak) a feltételezésre a benned való NÉ-re (arckifejezés, hangvitel, gesztus, a szavak tartalma, stb.).

*) „A NÉ leverése” – gyors (kevesebb mint 2-3 másodperc) meggyengülése a NÉ intenzivitásának az eltávolításukra tett erőfeszítések eredményként.

*) „A NÉ elnyomása” – a következő vágyak összeségének eredménye:

1)a NÉ tapasztalására vágy van, és ez erősebb a NÉ eltávolítására vágyástól (vagy a NÉ eltávolítani egyáltalán nincs vágy)

2)vágy van a NÉ jeleinek eltitkolására

3) az őszinteség nagyon gyenge (vagy egyáltalán nincsen)

4) néha előfordul a NÉ leverése (ha van enyhe vágy a NÉ eltávolítására)

A NÉ elnyomása megerősíti a NA és NEÁ, a NH gyakoriságát.

*) „A vágyak elnyomása” – a mechanikus vágy megvalósítása a vágyak intenzivitásának enyhítésére vagy a megvalósításukról való lemondás.

*) „Elhallgatás” – a vágyak (mint az örömtelieki, úgy a mechanikusak is) elnyomása, hogy kimond az álláspontodat (hozzáállásodat), jelentsd a saját felfogásaidat.

*) „Kiváló cselekedet” – az örömteli vágyak megvalósítása folyamatának bármilyen fázisa vagy bármilyen folyamat, amely kizárólag kiváló fázisokból áll.

*)  „Menekülés a tompaságba” – a NÉ eltávolítása helyett te kiszirítod a gondolatokat arról, hogy NÉ érzel, elnyomod a rögzítésüket, ki próbálod szorítani a NÉ-t a PÉ-mel.

*) „Visszeesés (a gyakorlatban)” – állapot, melyben a komorságra vágyás sokkal erősebb a MF-ra vágyástól.

*) „Beragadás (a NÉ-be)” – „most NÉ van” gondolat van, van enyhe vágy a NÉ megszüntetésére, de ereje nem elegendő ahhoz, hogy felülmúlja a NÉ tapasztalásának szokását és a NÉ tapasztalatára való mechanikus vágyat.

*) „Nagy piros gomb” („NPG”) – elképzelt cselekedet,  melynek segítségével az ember, aki  beragadt a NÉ-be, álmodozik a NÉ-től való megszabadulásra és a MF elérésére erőfeszítések nélkül. Például, leülni bizonyos pózba, elolvasni a mantrát, megvenni az indilgenciát, stb. Mivel ezek a cselekedetek nem a NÉ eltávolításának és a MF világrahozatalának  erőfeszítése, ezért az eredmény nem lesz meg.

*) „A semmi-se-történik krizise” („sst krizis”) – állapot, melyben nem rögzítődnek az erős NÉ, viszon a MF sincs. Nincsenek örömteli vágyak, nincsenek erős mechanikus vágyak. Érthetetlen – mit akarózik csinálni. Nincs előérzet, semmi se érdekes.

(Ahhoz, hogy megszűnjön a sst krizis, szükség van amegkezdeni a „legjelentéktelenebb” NÉ kiemelését és eltávolítását, és világra hozni a MF-t formális gyakorlat segítségével)

*) „Konzervativ gyakorlatok” – cselekedetek a felfogások felcsrélésére, melyeknek gyakorlásával erősíted a felfogások felcserélésének és azoknak akarásának szokását . Például, a dohányzás szokásának eltávolítása, vagy bármilyen apró hétköznapi szokásét, lehetséges nem is annyira egyszerű feladat, de ennek ellenére ez sokkal egyszerűbb, mint elsajátítani a NÉ eltávolításának erőfeszítését, mivel először is, a NÉ tapasztalásának szokása hatalmas, másodszor a NÉ-re való mechanikus vágy hatalmas, harmadszor a NÉ-től való narkófüggőség hatalmas.

*) „Formális gyakorlat” („FGy”) – cselekedetek, amelyek:

1) részekben, többszörösen és alaposan végződnek

2) kiválóak

3) a MF-ra való emlékezés kiséri (ajánlott)

4) a MF világrahozatalának vagy erősítésénak céljai (közvetve vagy közvetlenül)

5) rezonálnak a MF-sal (ajánlott)

6) rögzítődnek (ajánlott írásban)

*)  „A visszaemlékezés elérése” – a formális gyakorlatok összesége, ami hozzájárul ahhoz, hogy a visszaemlékezés  egyre gyakrabban, alaposabban, intenzivebben nyilvánul meg. Hozzájuk tartozik a „vágy kifejezése fennhangon” (mint a cselekedet folyamatában, úgy azon kivül), az emlékezés alaposságának 5-percenkénti rögzítése, stb.

*) „Lemezes gyakorlattal foglalkozni” – immitálni egyik vagy másik gyakorlatot, cselekedve (a vágy kifejezése fennhangon), melyeket nem az öv ösztökél, hanem a mv (példeául a MF-t birtokló vágy, eldugaszolni a szürkeséget, benyomást kellteni, stb. Vagy ha a „tervekből” indulni ki, koncepció arról, hogy „kell a gyakorlattal foglalkozni”, stb.)    

*) „Önhajszolás (valamely gyakorlat elvégzéséhez)” – olyan gyakran immitálni az egyik vagy másik gyakorlatot, hogy az arra való öv annyira elgyengül, hogy nem tudja felülmúlni a mv-, a letargia innercióját és nem valósul meg.

*) „Kihasználni (az embert)” – megvalósítani a saját vágyaidat az emberrel kapcsolatban vagy annak jelenlétével, kihasználva azt, hogy nem jelenti nyíltan a saját nemkivánását, hogy te ezt tegyed, emellett

1)nem érdekel – miért az ember nem mond neked nemet,

2)nem jelezve az embernek, hogy te a saját vágyaidat valósítod meg, kihasználva azt, hogy nem mond neked nemet, és hogy te nem vágyol önnálóan kideríteni – miért éppen ő nem mond nemet.

*) „Sztalking”(mások magánéletének fürkészése) – a NÉ  tökéletes eltávolítása és a MF világrahozatala edzésének gyakorlatára, amikor maximálisan érzékeny a te magadat fontosnak érzésed (FÉÖ).

*) „Közösségi kisérlet” – elvégzett cselekedetek, amelyekre a körülötted lévő emberek negativan akarnak reagálni, a NÉ tökéletes eltávolításának kidolgozása céljára, elsősorban a NH-tól való félelemtől, agressziótól, a lenézéstől az emberek részéről. Az eltérés a sztalkingtól az,hogy ez nem massziv ütés a FÉÖ-en, hanem pontszerű hatás, időben erősen korlátozott – nem a FÉÖ letámadása, hanem felderítő harc.

*) „Aszketizmus” – a NÉ tökéletes eltávolítás (elsősorban a ÖSÉ) és a MF világrahozatala olzan helyzetekben, amikor intenziv kellemetlen (vagz beteges) (fizikai) érzés van (eközben szükség van odafigyelni arra, hogy ne okozzunk a fizikai testnek maradandó károsodást, vagyis hogy nem romboljuk le azt az erősen-összekötött komlexus érzését, amit mi az „én testemnek” nevezünk, és erre nincs is szükség – sok lehetőség van az intenziv kellemetlen érzésre, ami provokál a ÖSÉ-re, tejesen biztonságos kisérletekben).

*) „A pofák (valakiről alkotott) véleménye”. Lehetőség van beszélni a „pofák véleményéről” valakiről és a „pofák viszonyáról” valakivel nem mint egy pártos kötelező álláspontról, hanem mint egz statisztikus hiteles jelenségről. A pofák – kizáróan szabadon gondolkodó és érző lények (a hétköznapi emberhez viszinyítva, aki nem távolítja el a komorságot), mivel művelik a komorságtól való szabadságot, a gondolatok függetlenségét, örömteli vágyat, MF-t. A pofák számára a „párt vonalának követése” – felfoghatatlan, ez komorság, ami összeférhetetlen a gyakorlattal, MF-sal.

Meglepőnek vagy gyanúsnak tűnhet neked, hogy az esetek 90-100%-ban a pofák véleménye valaki újjal vagy potenciális farokkal vagy a potenciális pofával kapcsolatban egyezik. Vagyis ha az egyik pofát érdekli valaki új, akkor az esetek 90-100%-ban az érdekli a pofák 90-100%-át is, és ha valaki úgy gondolja, hgy az új ember – potenciális pofa, akkor ugyan így gondolják az esetek 90%ban a pofák 90-100%-a, és nem csak így „gondolják”, hanem öv éreznek a gyakorlatának közreműködésében. De ez nem meglepő, mivel a gyakorlattal való foglalkozás eredménye a magas fokú elméleti egyértelműség és egyértelműség-MF, a hozzáfestésektől való szabadság. Fokozatosan megerősödik  az emberben való felfogás megkülönböztetésének képessége a saját tapasztalatok összegyűjtésével a gyakorlatban és az új ember, a farkok és pofák megfigyelésében.

*) „Új ember (az EÚGy-ban)” – az, aki a gyakorlatának beszámolóját kevesebb mint 3 hónapja küldi el (tekintetlenül a pofák hozzászólára).

(Az újjak első beszámolói szabályszerűen megnyilványítják a szörnyűséges mértékű kétszínűséget, hamisságot, impotenciát, türhetetlenséget, illedelmetlenséget, stb.  – ez természetes dolog az újaknál. Ezért a pofák hozzászólása, amikor megnyílvánítják ezeket  a komorságokat, az újakban egy csomó NÉ váltanak ki – mint szaggatót, úgy nyomasztót is. Ha az új ember felülmúlja ezeket, folytatva a őszinteségre, a komorságtól való szabadságra való törekvést, lehetősége lesz minimum örök újnak maradnia. Amúgy, gyakran van úgy, hogy az új ember mintha nem nyilvánít erős NÉ-t, folytatja az beszámolók küldését évekig(!), de nem érdekli a pofákat – nincs örömteli vágy a hozzászólásra, a hatás gyakorlásra – az beszámolók „halottak”, nem tükrözik vissza az ember törekedését a változásra. Néha a pofák hozzászólása a ragadványba eső téglakén huppannak – a ragadvány összecsap a tégla felett, és még hullám se keletkezik).

*) „Örök új ember (a EÚGy-ban)” – olyan, aki:

a) a gyakorlatának  beszámolóját kiküldi és/vagy részt vesz az újak konferenciáján több mint 3 hónapja

b) a pofák véleménye szerint, nála nagyon nagy az elégedetség utáni vágy és nagyon gyenge az őszinteség (1-2) (saját magát eléggé őszintének tartja, de akár az ellnkezőjét is hangoztathatja, ahhoz hogy benyomást keltsen a gyakorlókra és saját magára a saját „őszinteségével”. Nagyon erős a FÉÖ vagy ÖKÉ iránti vágy, valószínű a gyakori versengés, védekező álláspont, a hozzáfestésekről és koncepciókról való nem lemondás utáni vágy (tekintetlenül az ellenkezője hangoztatásától), ami az állandó hozzáfestésekben  nyilvánul meg (néha szörnyűséges méretekben) és a a gondolatokban és a beszédben való megszállott koncepciók utáni vonzódásban. Gyakran megnyilvánul (és ritkán veszi észre önmaga) az agresszió-2-5 a pofákkal tekintetben (a védekező álláspon részeként – vagyis válaszként a hozzászólásokra, kérdésekre). Az idő aránya, melyet a pofáktól elidegenedve telik, az időhöz, ami a hozzájuk való szimpátiában, vonzalomban telik, kevesebb az 1-nél.

c) kitartóan hangoztatja, hogy écs-t akar, éshosszú hónapokon vagy éveken keresztül beszámolókat készít, elvégez valamiféle gyakorlatokat.

d) még ha nagyon lassan is, de a változások végben mennek. Ez leginkább emlékeztet a saját börtönfalad díszítésére, mint annak lerombolási kisérletére. Az állhatatos, jelentős változásokat az állandó új emberben egyszer fél évben-évben lehet rögzíteni. Nem keseredik el attól, hogy majdhogynem egyáltalán nem változik.

e) minden adott pillanatban, általában csak a pofák 10-20%-a érez örömteli vágyat az új emberek gyakorlatában való együttműködésre – hozzászólni, kérdéseket tenni fel, kisérleteket ajánlani, megfejteni, elmondani, stb. De számukra ez is több mint elegendő – a változásuk tempója túlságosan alacsony ahhoz, hogy nagyobb tartalmú hatást tartalmazzon.

f) a MF-t annyira ritkán tapasztalja (néhány apró kitörés hetente),   hogy nem tud hozzá rezonáló leírást találni, és az ő leírása nem rezonál a MF-sal a pofáknál. A visszaesések néha napokig tartanak, de lehetnek akár hetekig.

*) „Farok” – az, aki:

a) beszámolókat küld a saját gyakorlatáról és/vagy részt vesz az újak konferenciáján és/vagy személyesen társalog a pofákkal több mint 3 hónapja

b) a pofák véleménye szerint, az őszinteségük 3-5, kitörésekkel akár a 8-ig (saját magát 3-5 őszintének tartja), a határozotság és kitartás (3-6) időszakát (néhány nap, hét) felváltja a huzamosabb visszaesés időszaka (néhány nap, 1-2 hét).Az elégedetség vágya közepesen 5, egyenlő részben a törekedéssel, határozottsággal a MF világrahozatalára és a komorság eltávolítására. A FÉÖ vagy ÖKÉ erősek, de az idő 20-50%-ban öszinte harc folyik ellenük.

A hozzáfestések és koncepciók elleni harc ernyedt, de folyamatban van.

Néha elidegenedés fordul elő a pofák ellen (mint a védekező álláspont része – vagyis válasz a hozzászólásokra, kérdésekre, de a farok álltal nehéz komorságnak értékelődik, erős vágy van ennek az elidegenedésnek az eltávolítására. Annak az időnek az aránya, amely a pofáktól elidegenedve történik, ahhoz, ami a hozzájuk való szimpátiában és vonzódásban történik, kevesebb mint 0.2

d)kitartóan bejelenti, hogy akarja az écs-t, és hosszú hónapokon vagy éveken át készíti a beszámolókat, elvégez valamilyen gyakorlatokat.

e) még ha nagyon lassan is, de változások vannak. Ez leginkább emlékeztet a saját börtönfalad díszítésére, sem mint annak lerombolására. A kitartó, jelentős változásokat a farokban havonta 1-2-3-szor lehet rögzíteni. Néha a farok elkeseredik attól, hogy majdnem hogy nem változik, a határozottság és kitartás kitörései, és akkor ő lerohanást végez, túlerőfeszítéseket tesz a gyakorlatban, ami a változás gyorsításához, a börtönfal részbeni lerombolásához vezet.

f)minden adott pillanatban, általában a pofák 20-50%-a örömteli vágyat érez a farok gyakorlatában való együttműködésre – hozzászólni, kérdéseket tenni fel, kisérleteket ajánlani, megfejteni, elmondani, stb. És nekik ez több mint elegendő – a változásuk tempója túlságosan lassú, hogy magába foglalja a nagyobb térfogatú hatást, azon kivül megvan a saját örömteli vágyának az összesége, hogy gyakorlattal foglalkozzon.

g) a MF-t nem gyakran érzi (napi néhány rövid vagy közepes időtartamú kitörés), képes rezonáló leírások választására, és a leírásai gyakran rezonálnak a MF-sal a pofáknál.

h) néha örömteli vágyat érez a formális gyakorlathoz, főképp a MF világrahozatalának gyakorlataihoz.

*) „Pofa” – az, aki:

a) farok nem kevesebb, mint egy fél éve

b) az őszinteség – 5, a 8-ig történő kitörésekkel, a határozottság és a kitartás (3-6) időszakát (néhány nap, 1-2 hét) felváltja a visszaesés (néhány napra). Amikor megtörténik a visszaesés, a pofa nem „kivárja” azt, hanem aktivan tanulmányoz, keres és a megoldás módszereit használja.

Az elégedetség vágya közepesen 2-5, jelentősen kissebb a MF világrahozatalának vágyától és a komorság eltávolításától. Az FÉÖ és ÖKÉ közepesek, és az idő 50%-ban küzdelem folyik ellenük. A hozzáfestések és koncepciók elleni munka aktivan folyik.

Ritkán fordul elő elidegenedés a pofák ellen, a véleményük általi gondterheltség, és általa neheztelő komorságnak számít, ha erős vágy van eltávolítani ezt az elidegenedést. Pofák iránti szimpátia eléri a hűség megnyilvánulását, egészem extatikusig.

A koncepció fintolgatásában a pofáknál nincs „tabu”, nincsenek tiltott témák – bármely kérdést kész fontolóra venni és megvizsgálni, nem ragadva bele a ÖKÉ-be vagy elidegenedésbe és más NÉ-be.

c)több hónapon vagy éven át beszámolókat készít, elvégez valamilyen gyakorlatokat. A pofa biztos abban, hogy tekitetlenül bármilyen visszaesésre , ő soha nem hagyja abba a komorságtól való szabadságra és a MF elérésére való törekvést (és így is van ez most is).

d)ha nem is gyorsan de változás megy végbe. Ez az 50%-ban a börtönfal díszítésére emlékeztet, 50%-ban annak lerombolási kisérletére.Az állhatatos, jelentős változásokat a pofánál havonta, hetente 1-2-szer lehet rögzíteni. Elég gyakran a pofa elkeseredést érez, mert lassan változik, a határozottság és kitartás kitörései (egészen a extatikusig), és akkor ő lerohanásokat rendez, túlerőfeszítéseket végez a gyakorlatban.

e)minden adott pillanatban, általában a a pofák 80%-a örömteli vágyat érez a pofák gyakorlatában való együttműkökésre – hozzászólni, kérdéseket tenni fel, kisérleteket ajánlani, megfejteni, elmondani, stb., emellett ennek a hatásnak a térfogata jelentősen kissebb, mint a farkokra és újakra való hatás térfogata, hiszen a pofa már maga is sokat tud a gyakorlatról és önmagáról, arról,  hogyan megy végbe más pofáknál, farkoknál és újaknál a  gyakorlat, a tapasztalata nagy és eléggé gyorsan növekszik, így hát neki több mint elegendő a ritka hatás, és a gyakorlat iránti saját vágyának nyomása eléggé nagy és állandó

f) a MF-t  gyakran, időnként intenziven és alaposan érzi, (lehetnek gyakori rövid vagy közepes időtartamú kitörések a nap folyamán, a szünet nélküli MF időszaka, melyek néhány percig tartanak, többórás megvilágosodott alap, megjelenik az extatikus gyakorlat tapasztalata). A pofa képes jelentős erőfeszítések nélkül kiválasztani a MF-sal rezonáló leírást, és az ő leírása gyakran rezonál a MF a pofáknál. Gyakran érez örömteli vágyat más pofák, farkok és újak gyakorlatában való együttműködéshez.

(„Valakihez szimpátiát érezni” – ez azt jelenti, hogy valakinek a megnyilvánulása megvilágosodott alap a szimpátiához benned, így hát nem csoda, hogy a farkokhoz, pofákhoz és sárkánykákhoz a pofa a szimpátiát gyakrabban és intenzivebben érzi, mint az örök újakhoz, de a közreműködésre való örömteli vágy független érzés, és intenziven nyilvánulhat meg még ahhoz is, akinek a megnyilvánulása nagyon enyhén rezonál az adott pillanatban a pofa MF-sával.)

g)gyakran érez örömteli vágyat a formális gyakorlattal való foglalkozáshoz, főképp a MF világrahozatalának gyakorlatával, jelentős eredményeket szerez tőlük. Kreatívan viszonyul a gyakorlathoz, könnyen módosítja őket a használatban az örömteli vágyakkal. A gyakorlatban keményen irányul az eredményre, és magas fokú önkritikája van. Ha a pofa hirtelen elkülőnítve lenne más pofáktól, ő képes nem csökkenteni a gyakorlat végzésének intenzivitását.

*) „Sárkányocska” – a pofáktól a következőképpen különbözik:

a)a MF-t nagyon könnyen kezdi el érezni, majdnemhogy a gyakorlat első napjától, többekközt az extatikusakat is, többekközt a „kibirhatatlam intenzivitás” stádiumában.

b)könnyen és gyakran érez hűséget, nyitottságot, más gyakorlókkal való együttműködés vágyát, amely elérheti az extetikus formát.

c)nála felmerül a más sárkánykák 100%-os azonnali felismerése, vagyis a legmagasabb nyitottság, hűség, szimpátia, önfelszentelés, a sárkánykák közötti „határok hiánya”, szinte te és én – egy egész, ami két személyiségben nyilvánul meg. A sárkánykák 100%-a érzi a más sárkánykák azonnali „felismerését”.

Szintén nála felmerül a gyakorlat azonnali felismerése – szinte a könyv első kifejezéséből, mintha az szikra, amelyik begyújtotta benne a MF lángját.

d)amikor a sárkányocska megismer valamit a gyakorlatról, törekszik az egyértelműségre, ő ezt olyan könnyen és gyorsan teszi, mintha nem megismerné azt, hanem eszébe jut az, amit régen tud, csak elfelejtett (ez nem menti fel a határozott és kitartó gyakorlat szüksége alól az egyértelműség megerősítésében)

e) képes a extetikus határozottságra, kitartásra, előérzetre, a formális gyakorlat végzésére órákon vagy napokon keresztül, ami az előrehaladását kizáróan gyorssá teszi.

f)soha se érez elidegenedést a sárkánykákhoz, bármilyen éles és kegyetlen hatással is legyenek rá. Nagyon ritkán érez elidegenedést a pofáktól (mint komor reakció a , véleménye szerint, hervadt erőfeszítésük, alacsony fokú őszinteségük, stb miatt.) Az elidegenedés minden formáját, negativ viszonyt nagyon neheztelő komorságnak értelmezi és minden erőfeszítést bevet, hogy eltávolítsa azt, és hűséget érezzen.

g)a komorság elleni harchoz úgy viszonyul, mint a börtön elleni harchoz, nem tart szertartást velük, nincsenek „kedvec tyúkszemek”, bármely komorságra tigrisként veti rá magát – néha valamilyen mérlegelés, elmélkedés után, amely lehetőséget ad a teljes egyértelműségre a saját viszonyával kapcsolatban hozzájuk.

A jelentős és visszafordíthatatlan változások képesek fantasztikus, hihetetlen sebességgel végbe menni – néha néhány perc alatt.

*) „Az elme elgyengülése” – cselekedetek, azoknak lehetséges következményeinek analizise nélkül.

*) „(Valamely ember) védekező álláspontja” -  az (ő) cselekedetének összesége (annak az embernek) a felfogás egyértelműségének megakadályozásában.

*) „Érzelgősség” – PÉ, mely a tartós intenziv NÉ-nek a PÉ-re való válltakozásánál merül fel.

(Mivel az az ember, aki nem foglalkozik az EÚGy-val, nem tudja (és leggyakrabban nem is akarja tudni és tanulni), hogyan kell eltávolítani a NÉ abban a helyzetben, amelyikben ő megszokta a NÉ-t, ezért egyetlen módja az érzelgősség kiválltásának a helyzet hirtelen átválltása arról, amelyikben az ember megszokta a NÉ tapasztalását , arra, amelyikben ő megszokta az intenziv PÉ tapasztalását).

*) „Elidegenedés” – beragadás a NH-ba.

*) „Nyomottság” – beragadás az enyhe összenyomó NÉ-be.

*) „Jártasság (valamiben)” – a szokások megformált összesége, amelyeknek többsége eredménnyel végződik.

*) „Barátságosság” – a vágy együtt (valakivel ) érezni a PÉ-t.

*) „Képes vagyok” – ok van feltételezni, hogy a cselekedetek eredménnyel végződnek.

*) „Szenvedély” – a nyereménytől való PÉ vágya.

*) „Sportszerű érdeklődés” vagy „versengési vágy” – a játék iránti örömteli vágy.

(Leellenőrizni – mit is érzel – szenvedélyt vagy sportszerű érdeklődés, az örömteli vágyak a mechanikustól való eltérés jelei szerint lehetséges – például elképzeled, hogy veszítesz (vagy amikor vesztésre állsz) és a NÉ nem merül fel, és amikor elképzeled, hogy nyersz (vagy nyerésre állsz), akkor a PÉ nem merül fel).

*) „Igazolás” – a saját felfogásaidnak elmesélése a bűntudat enyhítése érdekében.

*) „Jámborság (valakihez)” – ÖKÉ + a pozitiv hozzáfestések vágya + ennek az embernek a viselkedésének analizisének elnyomása.

*) „(Az ötlet) megismerése” – a MF-egyértelműség azonnali elérése előző cselekedetek nélkül annak elérésében. Rezonál a bizonyossággal abban, hogy nekem már ismerős ez az egyértelműség.

*) „(Az ember) megismerése” -  közelség megnyilvánulása (rezonál ennek az embernek a megnyilvánulásával) előző vizsgálat nélkül (az emberé). Rezonál a bizonyossággal abban, hogy nekem már rég közeli ez az ember.

*) „Változás” – új szokás alkotása erőfeszítések eredményeként.

*) „Akadály” – felfogások összesége, melyek  annak a megnyilvánulásának eredménye, amikor nem valósult meg az örömteli vágy.

*) „Megfigyelés” – a felfogások rögzítése, melyeket az egyértelműség iránti örömteli vágy vált ki ( a felfogások összeségének kivizsgálásával kapcsolatban).

*) „Nyomozás” – felfogások rögzítése, melyeket a megvizsgálandó felfogások összeségében való valami megismerése utáni mechanikus vágy vált ki.

*) „Fejlődés” – változások összesége, melyek eredményeként megnövekszik a MF spektruma és bármely minőségének intenzivitása.

*) „(Az ember) közreműködése (a másik emberrel) – cselekedetek, melyeket az én öv-aim válltottak ki, melyek a másik ember öv megvalósulására irányul amellett, hogy ő maga is lépéseket tesz az öv megvalósulása felé és öv van a te cselekedeteid iránt.

*) „Benyomás (az egyik embernek a másikra)” – cselekedetek, melyeket aziránti örömteli vágyak válltanak ki, hogy változások menjenek a másik emberben végre az ő időnközökénti vágyának hiánya miatt a te cselekedeteid iránt, de az ő bejelentése nélkül e hiánnyal kapcsolatban, hogy te tedd ezt meg.

*) „(Az egyik embernek a másikra gyakorolt) nyomása” – cselekedetek, melyeket örömteli vágy vált ki a másik emberben történő változások iránt, annak ellenére hogy ellenkezőjét bejelenti, de nem tesz lépéseket, melyek arra irányulnak, hogy megszűnjön a te cselekedeteidnek tárgya lenni.

*) „(Az egyik embernek a másikkal kapcsolatos) erőszaka” – cselekedetek, melyeket mechanikus vágyak váltanak ki, az iránt, hogy megváltozzon annak viselkedése vagy felfogásainak összetétele, annak ellenére, hogy ő nyiltan bejelenti, hogy ő nem akarja, hogy ezt tegyed.

*) „(Az egyik embernek a másik iránti) gondviselése” – cselekedete, melyeket annak a mechanikus vágya vált ki, hogy a másik elégedetséget érezzen.

*) „Mérgezés (a komorságtól)” – a NA hirtelen felerősödése, melyeket a negativ érzések megnyilvánulása követ (majdnem 100%-ban identikusak avval, ami az ételmérgezés vállt ki), amelyek a komorság megnyilvánulásának eredményei.

*) „Családiasság” – állapot, mely az örömteli vágy elnyomásaként merül fel, azzal a céllal, hogy támogasd a bizonyosságot (magadban és másokban) a valamely kollektivhoz való tartozásban.

*) „Hétköznapiasság” – állapot, az örömteli vágy elnyomása vállt ki, melynek célja a bizonyosság támogatása (magadban és másokban) az iránt, hogy minden ismert, előrelátható.

*) „Önkorbácsolás” – a mechanikus vágyak megvalósulása, az iránt, hogy leírd másoknak (többeközt az elképzelteknek) vagy önmagadnak azt, amit maga az ember komorságnak számít (többek közt azt is, amit nem számítana komorságnak, ha nem lenne a NÉ-ben), melyet az összenyomó NÉ kisér (vagyis kilátástalanság, önsajnálat, stb.), ugyan úgy a fontosnak érző önérzet és/vagy elégedetsé attól,hogy neki annyi sok és annyira erős komorsága van.

(Az önkorbácsolást még arra használják, hogy kiszorítsák a másoktól való NH félelmét – működik a gyerekorban megerősödött mechanizmus: gyorsabban valld be, és nem annyira szigorúan büntetnek meg, hisz „a fekvőt nem ütik”)

*) Az „ahhoz, hogy” szókapcsolat megfelel a „volt gondolat, mely szerint „én ezt azért teszem, hogy...””.

(Használva az „ahhoz, hogy” fogalmat  ebben a jelentésben, meg lehet szüntetni nagy mennyiségű hozzáfestést és koncepciót. Például te már nem mondod, hogy „a fa mélyre ereszti a gyökereit, hogy erősen kapaszkodjon”)

*) „Örömáll” = öröm + állatiasság

*) „Megvilágosodott szokás” – olyan cselekedet, amelyet minden alkalommal minimum  a konkrét MF világrahozatalának erőfeszítése kisér, vagy maximum ennek a MF-nak a megnyilvánulása.

*) „Munkák frontja” – feladatok összesége.

*) „Dogma” – kemény bizonyosság a saját koncepcióidnak feltétlen igazságosságában, melyeket állhatatos agresszió kisér azok analiziséhez.

*) „Belészeretés” – (az embert) birtoklási vágy (és az ezt kisérő NÉ – ösé, bánat, agresszió, stb.) + szexuális vágy (iránta) + gondoskodás róla.

Igy a „beleszeretés” fogalmat én majdnem teljesen negativ értelemben használom  (kivéve a szexuális vágyat, minden hozzá tartozó felfogás nagyon erős komorság). Természetesen, a szerelmesek közötti viszonyba néha belekeveredik a gyengédség, erotikus vonzalom, szimpátia (azokban a pillanatokban, amikor a birtoklási vágy és a gondoskodás  véletlenül a minimumig esik vissza), de a beleszeretés 99%-ban – ez éppen hogy bűzös keverék a NÉ-ből, melyet általában a gyengéd szenvedély és valami nagyon vonzó mártás alatt szolgálnak fel. Ha te nagyobb részt gyengédséget, szimpátiát, szépérzéket érzel, akkor ennek célszerű más fogalmat választani.

*) „Lecsúszás (a komorságba)” vagy „elalvás” – a NA, tompaság, az erőfeszítés elleni vágy, az örömteli vágy és MF gyengülésének fokozatos erősödése, számotadás megszüntetése arról, hogy ez történik.

*) „A hétköznapiság csapdája” – az a helyzet, melyben a bekövetkezik az „elalvás”.

*) „Ellenállás a lecsúszásnak” – a lecsúszás leküzdésének határozottságának világrahozatala, a harc öröme, lelkesedés, az örök tavasz érzése, stb.; elkezdem az erőfeszítéseket.

 *) „Akaratlan lecsúszás” vagy „alázatosság” – számot adok magamnak arról, hogy lecsúszás van, nem akadályozom meg a tehetetlenséget, végzetet, bűntudatot, stb., erőfeszítéseket nem teszek.

*) „Hóvirágok” – a MF kitörései, amik önmaguktól történnek azután, hogy számot adsz arról, hogy nem teszek erőfeszítések bizonyos ideje, és most lelkesedve meg akarom kezdeni az erőfeszítéseket.

*) „Fekete elvegyülés” – nemmegtett erőfeszítés, nemmegélt MF és az erről  való számotadás (például mv, NÉ felmerülése eredményeként).

*) „A megkülönböztetés ugródeszkája” – hatás, mely alatt a megkülönböztetés és a feladat leírása annak megoldásának öv-hoz vezet, hogy erőfeszítést tégy. Másképp mondva, ez a rezonacia hatása a megkülönböztetéssel és öv-gyal (a megkülönböztetés egyértelműen rezonál különféle MF-sal, ami bizonyítja a nemmechanikus megkülönböztetést – ez MF).

*) „Az erőfeszítések kosa” vagy „küzdelem szenvedélye” vagy „az alaposság vágya” – örömteli vágy a gyakorlat intenzivitására, amely az erőfeszítés folyamatában nyilvánul meg.

*) „Nyüszítés” – a gondolatok folyama, mint az „akarom, hogy öv legyen”, „miért nincs erőfeszítés?”, „intenzivvé akarom tenni a gyakorlatot”, stb., melyek nem vezetnek az erőfeszítések és öv megjelenéséhez.

*) „Összetartó gondolatok” – a gondolatok folyama, mint a „akarom, hogy legyen öv”, „mért nincs az erőfeszités öv-a?”, „intenziválni akarom a gyakorlatot”, stb, melyek mint megvilágosodott tényező lépnek működésbe, vagyis az öv, rőfeszítések megnyilvánulásához, intenzivitásához vezet.

*) „Öv-hídfő” – vágy, melynek megvalósulása, összhangban a feltételezésekkel, olyan feltéteket szab, melyekkel lehetővé válik megvalósítani némely öv-t.

*) „Függvényes öv” – öv összesége, melyek, összhangban a feltételezésekkel, akkor valósulhatnak meg, ha megfelelő feltételek alakulnak ki az öv-hídfő megvalósulása álltal.

*) „Az öv délibábja” vagy „az öv szélfogója” – hatás, ami abban nyilvánul meg, hogy az öv vad hajtásai között elmosódik, homályosul az „egyetlen cél”, „ciklonok”, igy hát szükséges időnként kiemelni a többi élénk öv közül.

*) „Feltárás” – e három közül bármelyik jelenség:

a)az elméleti egyértelműség egy része, mely leírja a korábban ismeretlent törvényszerűséget a gyakorlónak,

b) az új MF vagy  új árnyalatának átélése, a már ismert MF új minősége, közte az MF-egyértelműség, s közte az örömteli vágy is,

c)új megkülönböztetés, vagyis a mechanikus megkülönböztetés felfogásától való szabadság új szintje.

*) „Mellék-feltárás” – feltárás, mely a kutatás folyamatában merül fel, de nem a tárgy egyértelműsége felfedezésének fázisa.

*) „Az öv láza” – állapot, amikor az öv bőségétől pánik merül fel avval kapcsolatban, ,hogy nincs lehetőség mindet most azonnal vagy a kilátásban lévő jövőben megvalósítani.

*) „Az ötödik őr” vagy „a feltárások láza” – pánikállapot, mely magába foglalja magát az öv lázát, mely a felfedezések vad növekedésének folyamatában merül fel, többek közt a mellék-feltárások. A félelmek összesége, melyeket a „nem érkezek rögzíteni”, „elfelejtem”, „összezavaradok a feltárásokban”, „nem leszek képes strukturizálni, irányítani a saját világom képében” gondolatok kisérnek és a mechanikus vágy a felfedezés, megfigyelés, erőfeszítés folyamatának fékezésére.

*) „A feltársok rangsorolása (jelentésük szerint)” - utalások valamely feltárásokra, melynek feltehetőleg elsődleges vagy másodlagos jelentősége van annak elérésében, ami az adott pillanatban jelentős cél, hallgatólagosan – a „ciklon” megvalósulása.

*) „Arhiválni a feltárást”:

a)másodlagosnak határozni meg és kizárni a jelentős feltárásoknak munkálati listájából

b)feljegyzést tenni róla bizonyos helyen a saját felfedezőutad tervében, a saját világod térképén, lehetőleg megállapítva néhány összefüggést más feltárásokkal.

*) „A feltárások munkálati listája” – az elsődlegesek listája. Az ilyen lista összeállítása jelentősen növeli az erőfeszítés hatásosságát.

*) „A felfedezés eltérése” – a figyelem állhatatos elterelődése a mellék-feltárásra, úgy hogy a felfedezés leáll.

Az eltérés lehet motivált vagy:

a)az örömteli vágy körülveszi a feltárás felfedezésével kapcsolatos valamely összeséget, vagy

b)mechanikus vágy, mely az öt őrből ered (a veszteség félelme, a megváltozás félelme, „fáradság” a MF túltelítetségétől, elégedetség, a feltárás láza). Ebben az esetben nagyon célszerű rangsorolni a feltárásokat, arhiválni a másodlagosokat, pontosítani a feltárások munkájának listáját.

*) „A gyakorló befolyásolása” – cselekedetek összesége, melyeket az öv motivál, hogy hatásosabbá legyen a gyakorló erőfeszítése, és a felfogása összetétele – megvilágosodottabb.

*) „(A gyakorló) passziv befolyásolása” – várni, ameddig a gyakorló feltár valamit önnállóan, ha még felhasznál utaló kérdéseket, tanácsokat is, rámutatásokat valamely jelenségre, ellentmondásra, törvényszerűségre, és csak azután, hogy a feltárást megteszi önnállóan, közölni vele valamely információ tömegét, ami ehhez a felfedezéshez tartozik, hogy hamarabb elsajátítsaaz új felfogások tárgyát.

*) „Aktiv befolyásolás” – azonnal közölni a gyakorlóval a feltárás megfogalmazását is, amelyet feltehetőleg teljesíteni tud erőfeszítést téve, és az információ tömegét is, ami összefüggésben van evvel a feltárással, ahhoz, hogy:

a)megérezze ennek a feltárásnak az előérzését,

b)öv érezzen az ellenőrzésre, önnállóan megbizonyosodjon annak hiteleségében, ami meg van fogalmazva,

c)párhuzamosan cselekedeteket kezdeményezzen, amik a feltételezésekből indulnak ki a megfogalmazottak hitelességével kapcsolatban, megkezdve az a plusz tapasztalat beszerzését, ami megerősítheti és tágíthatja a feltárás összeségét,

d)ezáltal sok időt megtakarítva, ha elvesztve is a jelentős értéket  - a teljesen önálló feltárás tapasztalatát, a feltárások örömét, ünnepét, az akadályok és veszteségek leküzdését, az örök tavasz érzését, a magabiztosságot, stb. 

*) „Középsúlyú befolyás” – a feltárás végleges megfogalmazásának és némely információ közlése a gyakorlóval azután, hogy az jelentős erőfeszítéseket tesz a felfedezés elérésére önállóan, megtesz egy egész sok közreműködő feltárást.

*) „Szentjánosbogarak” – befolyások összesége, amelyek arra irányulnak, hogy számot kezdj adni arról, hogy pont most megkezdhetem az erőfeszítéseket, vagy pont most megkezdhetem a nagyobb erőfeszítést – intenzivebben, alaposabban, öszíntébben, stb.:jegyzetek a falon, az óra időnkénti riasztása, más ember cselekedete a megbeszélteknek megfelelően, stb.

*) „Az ellenőrzött visszalépés” – cselekedet módja, mellyel egyértelműen ha te igyekszel teljesíteni valamilyen gyakorlatot (például – világrahozni a MF-t), de számot adsz arról, hogy az erőfeszítésed elkenődött, az eredmény sápadt és nemkielégítő, akkor nem ragadsz le az elégedetlenségben, szürkeségben és kilátástalanságban, megszüntetve a gyakorlatot, hanem „visszacsúszol” a gyakorlathoz, ami kevésbé fényes eredményt hoz és az adott feltételek mellett kevesebb figyelmet igényel (például – a MF világrahozatala helyett megkezded a fvf-t.

*) „Beleharapás” – cselekedetek, amik akkor történnek, amikor a gyakorlat folyamatában (főleg a hosszadalmasabb formális gyakorlatban) számot adsz arról, hogy az erőfeszítések szétkenődtek, az eredmények megfakultak és elégségtelenek lettek. Akkor te szinte felrázkódsz, mint a kutya, megsarkantyúzod magad, hajtva a frisseséget, az erőfeszítések pontosságát, és eléred az erőfeszítés és az eredmények  előző, elégséges szintjéhez, nem folyamodva az ellenőrzött visszalépéshez.

*) „Játékkölykök” (a „játékosság” és „tigriskölykök”) – MF, amely azonnal a beleharapás kezdete után lobban fel (általában ez az öröm, ünnepiesség, az örök tavasz érzése, a küzdelem öröme).

*) „Megzáposodott megvalósulás” – amikor eszembe jut, hogy nem rég öv voltak, és nem érkeztem az összeset megvalósítani, mechanikusan kezdem azt tenni, amit megvalósításnak gondolok, ahelyett hogy az öv-t keresném, amelyek most vannak. Vagyis én csak gondolom, hogy megvalósítom az öv-t, de valójában csak emlék van róluk, ezért ezek a cselekedetek – a mechanikus vágyak megvalósítása, melyek a birtoklási vágy, veszteség érzése, félelem kihagyni valamit.

*) „Összeláncolt cselekedet” – a hétköznapi dolgok olyan elvégzése, melyek közben azokat a „ez a felfedezőutamhoz való felkészülés része a MF világában, ez azok a dolgok, amelyeket teljesiteni akarok, mivel a teljesítésük megkönnyíti az én egyetlen célom megoldását” értelmezés kisér. Eközben felmerül legalább az enyhe rezonancia a MF-sal.

*) „Megvilágosodott formális gyakorlat” – formális gyakorlat, amely annyira hatásos, hogy intenziv MA és a MF fellángolása kiséri.

*) „Gyűjtő formális gyakorlat” – formális gyakorlat, melyet a MF gyenge fellángolása kisér rövid pillanatra az erőfeszítések után, miután változik a NA vagy a „semmi-se-történik”.

*) „Az őr árnyéka” – őr, amelyik a sokszoros leküzdése után nyilvánul meg olyan gyenge intenzivitással, hogy nem nehéz azt leküzdeni.

*) „Személyeségen kivüli felfogások” – a következő tulajdonságokkal rendelkeznek: amig ezeket érzem, akkor minnél intenzivebbek, annál bizonytalanabbul mondhatom, hogy ez az „én ezeket érzem”, és hogy „valaki iránt ezeket érzem”. Amikor elérik az intenzivitás legmagasabb szintjét, teljesen eltűnik a megkülönböztetése a „én ezeket érzem”-nek, „valaki irán érzem”-nek, és felmerül más megkülönböztetés, melyek rezonálva leírják  a „felfogások folyama”, „tárgytalan leírás”, „a senkitől-és-senkihez-felfogás” kifejezések, és ugyan úgy a MF az Egység részlegből.

*) „Létezők” – szokásos felfogások, melyek a tudomány általi sorrendben tanusítják azok az emberek álltal, akik komorságot éreznek, + azok a felfogások, amelyek elérhetőek azok számára, akik eltávolítják a komorságot és művelik a MF-t.

*) „A mechanikus megkülönböztető felfogás állomása” – vagy „a világ állomása” – jelenség, melyet könnyű tapasztalni a magabiztosság ciklusos felfogása gyakorlata idején, vagy a „nem hegyek, nem folyók” gyakorlata közben, vagy azon gyakorlat ismétlése által, mint a szembetűnő kijelentés, hogy „a hegy – egy rakás kő, és a Dalai Láma -  egy darab hús”.A „világok állomásának” rezonáló leírás  - „váratlanul a hegy még valaminek válltozik”, vagyis felmerül egy teljesen új felfogás, melynek eredményeként egyértelműség merül fel, hogy a hegy – nem csak egy rakás kő, mint a Dalai Láma is – nem egyszerűen egy darab hús, habár, kétségtelen, a  hegyet egy rakás kőnek látni és a Dalai Lámát mint egy darab húst – egyike a megfelelő és megcáfolhatatlan (széles körben) módja a látottak értelmezésére.

Megállítva a világot, mi abból a keretből esünk ki, amihez hozzászoktunk, és elkezdjük felfogni azt, amit szokásból nem fogtunk fel tekintetlenül arra, hogy az kétségtelenül létezik.

*) „Tapogatós haladás” – nincs egyértelműség a felfogásokban, de vágyakozás van átélni ezt az ismeretlen csomó felfogást, amelyek a meghatározott cselekedetektől merül fel, és vágyakozás van ezekre a cselekedetekre.

*) „Cirkáló járat” – állapot, melyet a az egyértelmű MF,intenziv erőfeszítés jellemez, mely rezonál  azzal a képpel, miszerint semmilyen akadály nincs, és azok is, amiket meg lehet különböztetni – egyszerű héjacskákk, melyeket könnyű széttörni.

 *) „Trigger” – bármely felfogás, amelyik az adott pillanatban az öv gyakorlatának intenzivitásához és/vagy a MF erősödéséhez vezet.

*) „Osztályzat” – gondolat, ami szerint rangsorolódik az osztályzandó,vagyis ami meghatározza a helyét a jelentőség skáláján (kezdve a „nagyon enyhén megnyilvánuló”-val a „nagyon erősen megnyilvánuló”-ig).

Mivel a mechanikus embernél a NÉ és a PÉ autómatikusan és ellenőrzéstelenül követik a gondolatokat és jelentős mértékben álltaluk meghatározódnak (részben a mechanikus vággyal határozódnak meg, hogy bizonyos NÉ-t vagy PÉ érezz az adott helyzetben), és számításba véve, hogy a a gondolatok nem felfoghatóak a kivülállók számára, miközben az érzelmek többé-kevésbé „olvasható” arckifejezés és más testi kifejezés váltanak ki, akkor, az osztályzatról beszélve, gyakran ebbe a meghatározásba zárják és a rangsorolást követő összeséget az érzelmek gondolatával.

A magas fokú autómatizmus esetében az érzelmek helyettesíteni kezdik a rangsoroló gondolatokat, például ha az emberben fellebezés nélkül megrögződött valamely koncepció, akkor a cselekedetek, melyek ellenkeznek evvel, haladéktalan NÉ-t váltanak ki, - annál intenzivebb, minnél inkább szembetűnő ez az ellentét, eközben a rangsoroló gondolatok teljesen hiányozhatnak a hangos belső párbeszéd alakjában. Ebben az esetben az érzelmek intenzivitása a rangsorolás módszerének szolgál.

Szintén számításba kell venni, hogy gyakran az osztályozó személynek nem csak az számít – hogyan rangsorolják, milyen érzelmeket táplálnak iránta, de az is, milyen cselekedetek követik ezt. Ezért, beszélve, például, a „pozitiv osztályzatról”,  gyakran a következő rangsorolandó gondolatok és érzelmek cselekedeteit értelmezik, sőt néha csak ezeket a cselekedeteket, függetlenül az érzelmektől és gondolatoktól.

Avval összefüggésben, hogy ilyen különböző jelenségek az ”osztályzat” szóban egyesülnek (én már nem is említem a szó olyan szűkkörű jelentését, mint az „iskolai osztályzat”), a keveredés elkerülhetetlen, mely az elméleti egyértelműség hiányához, a tompasághoz vezet. Például, ha valaki azt gondolja rólad „ő nem szép” (negativ osztályzat), akkor eközben érezhet hozzád PÉ-t és PH-t (pozitiv osztályzat), mivel te nem vagy konkurens a lányok körében, eközben lenézően beszélhet a lányoknak a csúnyaságodról, vagyis számodra nemkivánt cselekedeteket téve(negativ osztályzat), és ugyanakkor a kontraszt és a saját szépségének kiemelése érdekében közelíthet hozzád, minden jóval megajándékozva (pozitiv osztályzat) – magával hívva egy előkelő buliba tele szép lányokkal, akikhez te más módon nem is közeledhetnél. És ebben a kásában lehet-e mondani – milyen az ő veled kapcsolatos „osztályzata”? Ennek a keveredésnek a leküzdéséhez szükséges megállapodni – mi is az az „osztályzat”, én előnyben részesítem megállapodni azon, hogy az osztályzat – ez rangsoroló gondolat.

*) „Magas osztályzat” –gondolat, ami magasan rangsorolódik (a szűk vagy átvitt értelmű skálán).

*) „Pozitiv osztályzat” („pos”) – PÉ, melyet az osztályzandó iránt most érzel (függetlenül attól – magasan vagy alacsonyan van osztályozva az oszályzandó).

*) „Konstruktiv osztályzat” – cselkedetek tette (vagy tétlensége), az osztályzandó iránti vágyak megvalósulására irányul (függetlenül attól – magasan vagy alacsonyan, pozitiven vagy negativon van osztályozva az osztályzandó).

*) „Jeles események”, „jelek” – események, melyek közben:

a)váratlan egyértelmű rezonancia van a titokzatosság érzésével, előérzettel, az élet zsúfolt telítettségével;

b) öv van megállni, lefagyni, maximális alapossággal „beszivni” az összes érzékkel ezeket az eseményeket és az azokkal rezonáló MF-t.

 

*) „Jeles sikertelenség” – jeles esemény, mely közben biztos vagy abban, hogy teljes egyértelműséggel és teljes figyelemmel cselekedj, hatásos és pontos lépéseket téve, és eredményül az sikerül, ami történik, mikor szétszórtan cselekszel, a hétköznapi végelgyengülést végezve.

*) „Megvilágosodott választás” – akkor történik, amikor azok az öv valósulnak meg, amelyek erősebbek a többinél az adott pillanatban (vagyis a koncepciók, mechanikus vágyak, NÉ, és más komorságok beleavatkozása ha van is, de nem kritikus, nem változtatja meg a választást).

*) „A hétköznapiasság nagy szétszakadása” – hatásos módja a mechanikusan megszakítani a komorság folyamatát – elutazni, saját magadat olyan helyzetbe helyezni, amikor hirtelen megváltozik a körülmény is, a társadalmi kör is, és a foglalkozás is legalább egy hónapra. Ez lehetőséget ad, erőfeszítések álltal, könnyebben verni be az éket a hétköznapiasság egyenes falába, kimozdítani a komorság állhatatos láncát.

*) „A test átmosásának gyakorlata  a MF által” – valamely MF-t érezve, figyelmeddel végigfutol a tested különböző részein és elképzeled, hogy a MF áthelyezkedik  oda, ott érződik, ez a rész kisugározza.Hatásos ezt „beleugrással” kisérni a kellemes, hűvös, frisseséget kisugárzó  érzésekbe ezen a testrészen.

Az eredmények különbözőek lehetnek – a beteges, kellemetlen érzésekből való kigyógyulástól ezen a testrészen az abban lévő élvezetig, a téli alvásból való „kiolvadási”, rezonaciával más MF-sal.

*) „A test átmosásának gyakorlatának erősítése  a MF által” – vágyal való kiséret, mely a gondolatban nyilvánul meg „ez a testrész sugározzon ki MF-t”, „ez a test váljon Buddha testévé”, „ebből a helyből bárki vegyen a MF-ból”, „ez a test váljon a MF ragyogó tömbjévé”. Ezek a gondolatok rezonálnak az odaadással, hűséggel, melyek nagyon hatásosak a gyakorlatban való áttörás elérésében.

*) „Fiatalság” – állapot, amikor az orgazmusok, erős komorságok, ételmérgezések után gyorsan történik a visszaállás, és kutató, mozgató tevékenység szintén viszonylag hamar történik – még addig, míg beáll az új mérgezés.

*) „Öregség” –állapot, amikor a következő mérgezés még azelőtt áll be, hogy megtörtént a visszaállás az előzőtől, eredményként nincs örömteli vágy a kutatás, vizsgálás, változás, a MF-ért való küzdelem iránt. Sok embernél az öregedés már 22-23 éves korban történik. És még ha ez visszafordítható is, kiszakadni csakis megkezdve az elkeseredett és/vagy örömteli erőfeszítéssel lehet.

*) „A MF jelentésének szinonim sora” – szavak, melyek egyazon MF tulajdonságát jelölik – különböző intenzivitást, mélységet, áthatolást, stb. A NÉ számára minden nyelvben rengeteg szinonima van – például, aggodalom, aggódás, nyugtalanság, szorongás, reszketés – mindez egy NÉ szinonimái. Találj csak szinonimát az odaadás-MF-nak? Az örök tavasz érzésének? Ilyenek nincsenek, mivel az emberiség majdnem hogy nem rendelkezik tapasztalattal a MF átélésének terén. A nyelvet alkotni kell. És még abban az esetben is, amikor úgy tűnhet, hogy elegendő szinonima van, például – szép, csodálatos, gyönyörű, megdöbbentő, nagyszerű – ezek üres dolgoknak bizonyosulnak, vagyis nem a szépérzék meghatározott tulajdonságát jelentik, hanem a PÉ, ÖKÉ, FÉÖ rangját, a benyomást keltő vágy, és van hogy nincs meghatározott értelme, melyeket pecsétek mosnak el.

A szinonim sor megalkotása célszerű, mivel a használatuk lehetőséget ad egyértelműbben megkülönböztetni a MF-t, és minnél egyértelműbben van megkülönböztatve a MF, annál fényesebb és állhatatosabb  a megnyilvánulása. Ez szintén lehetőséget ad a gyakorlók társalgásának egyszerűsítésére.

Külön feladat – fogalmak alkotása az állhatatos MF akkordjainak megjelölésére.

*) „A meghatározás adása” – különösen hatásos és érdekes gyakorlat, mely a meghatározások tapasztalatának kialakítására irányul, a leírásokkal és meghatározásokkal kapcsolatban, a felfedezések és megfigyelések felépítése, minélkül lehetetlen vagy nagyon nehéz a MF-ban való utazás. A gyakorlat a látszólag „legérthetőbb” dolgok meghatározásából áll – párna, beleegyezés, tavasz, várakozás, stb.

A matematika tanulmányozása (ha ettől elégedetség van) kitűnő gyakorlatot ad, amit fel lehet használni többek között a meghatározások keresésére, és a felfedezés leírására és felépítésére.

*) „Vágy a felépítésre” – örömteli vágy az utóbbi időben történt felfedezések áttekintésére és a fogalmak halmazának bevezetésében, ami lehetőséget ad:

1)az áttekintés megkönnyítése, felfedezések meghatározása

2)megkönnyíteni a felfedezések integrációja a létező elképzelések rendszerébe

3)megtiszítani az érthetetlenségeket a saját elképzelésekben, felfedezésekben és eljutni a maximális fokú egyértelműséghez

4)megnyilvánulni és megerősödni az új felfedezések, előérzetek, kutatási vágyak örömteli vágyának.

A felépítés vágya és  új kisérletek,megfigyelések örömteli vágya, „komplementáris kutatási párost” alkotnak, melyekben a jelentős súly az elsődleges és másodlagos vágy egyszerű úton határozódnak meg – mi az erősebb, az valósul meg.

*) „Fix-ötlet” – mechanikus vágy, melyet bármely alakú agressziv elutasítás annak analizálásának ötletétől kisér.

*) „A kigyó ideje” – időszak a nap folyamán, mely közben, az évek alatt kialakult szokás alakított az erős NÉ érzésére, beáll a viszonylagos  visszaesés.

Például, ilyen idő lehet a reggel, ha te erős NÉ tapasztaltál éveken keresztül, amikor mint egy bárányt kergettek ki az iskolába. Ha számot adni magadnak abban, hogy most a kigyó ideje van, akkor könnyebb állhatatosságot és határozottságot nyilvánítani ennek a mechanizmusnak a leküzdésére, megtenni legalább a minimumot abból, amit meg lehet tenni – például a „hideg” formális gyakorlatok.

*) „Feltételezés” – feltevés, amelyet (örömmel) akarózik tanulmányozni.

*) „A közösségi kisérlet (KK) előrehaladt célja” – a KK elvégzésének célok egyike – az, mely a sikeres megvalósulás esetében elvezethet  olyan változásokhoz a társadalom mémely rétegeiben, amelyek feltehetőleg most vagy a közeljövőben a a társadalom egy részét fogékonyabbá teheti, vagy legalább is toleránssá az EÚGy-nak ötleteihez.

*) „Az extatikusság küszöbe” – a MF tulajdonságának olyan mértékű megnyilvánulása, amely közben felmerül a rezonancia az extetikus örömmel, vagyis a MF a meghatározás szerint „extetikussá” válik.

Az „intenzivitásnak” elsődleges jelentősége van, de bizonyos befolyás a extetizmus felmerülésére a többi MF tulajdonságára is hatással van – áthatolás, az átölelés szélessége, mélysége.

*) „Szökevény” – olyan gyakorló, akiben azután, hogy elérte a Na enyhülését, az enyhe MA periodikus megnyilvánulását és a MF nemgyakori enyhe fellobbanását, amely az elégedetség és  ezt az elégedetséget fentartani vágyódás  domináns ereje. A vágyakozás, őszinteség, a kutatás iránti vágy folyamatosan csökken, kiszorulnak az elégedetség vágyai.

*) „Harcos” – olyan gyakorló, akiben avval a mértékkel, ahogy enyhülnek a NA, erősödnek a MA, gyakoribbak és erősebbek lesznek a MF fellángolásai, megerősödik a vágyakozás, őszinteség, a kutatás utáni örömteli vágy, a tisztítgatás folytatása a komorságtól való tökéletes szabadságig, és az elégedetségtől is többek közt.

*) „Rafting” – az örömteli vágyak megvalósulásának olyan módja, amelyik közben nincsenek erőfeszítések, vagyis nem jelenik meg vágyakozás a megerősítésre, gyorsításra, az örömteli vágyak megvalósulásának intenzivitására.

*) „Fennakadás” – jelenség, melyközben vágyol valamely tevékenység folytatására, nem terelve figyelmedet el, ez felülmúlja a vágyat az erőfeszítések gyanánt a komorság eltávolítására és/vagy a MF világrahozatalára.

*) „Kezdetleges serénykedés” – állapot, amelyik akkor merül fel, amikor kutatás iránti vágy van, de eközben nem tudom pontosan – mit kell tennem, és ahelyett, hogy leülnék és egyértelműségre jutnák abban – milyen vágyak, ötletek merülnek fel, én mindenbe sorba belefogok, és eredményül a tapasztalat cafatai sikerülnek, sok értelmetlenséggel.

Amiatt, hogy minden ennyire érthetetlen, meggyengülhet vagy eltűnhet a kutatás iránti vágy, megjelenik a szkeptikus „nem, itt minden túl bonyolult, én ebben nem jutok egyértelműségre”. Az ilyen módszer (mindenbe sorban belefogni és vizsgálni) csak akkor okoz örömet, amikor erős szomjúság van a kutatás iránt, és akkor ez az összes érthetetlenség rezonál az előérzettel, 5-10-öv van egyértelműségre jutni mindenben.

*) „Barlang” – érthetetlenség, amely a kutatás közben nyilvánul meg és rezonál az előérzettel (ennek kutatásával).

*) „Telítettség” vagy „teltség érzése” – felfogás, felmerülő és erősödő, amikor a MF tapasztalod, amikor nyilvánvaló az öv, amikor a MF elérése és a komorságtól való megszabadulás iránti gyakorlatban erőfeszítés van. Rezonálva írja le a „az élet peremig van telítve” kifejezés.

*) „Túlteltség” – felfogás,ami a NÉ-től, PÉ-től, a mechanikus vágyak és más komorságok mechanikus vágyának érzésétől és megvalósulásától merül fel. Bármilyen nagy is lenne a túlteltség, soha se vezet a „telítettséghez” – mindig marad olyan beteges állapot, amelyeket a következő szavak írnak le:  „mintha feneketlen hordóban tünne el”, „semmi se okoz örömet”. Az emberek álltalános hibája, akik megmenekülést várnak a szürkeségtől, unalomtól, kedvtelenségtől, más NÉ-től – megpróbálják elfelejteni ezeket a benyomásokat, vagyis a túlteltség növelésével, miközben az egyetlen mód ezt megtenni – megerősíteni az alaposság érzését.

*) „Behúzódni” – intenziv elégedetséget érezni a benyomásoktól és/vagy erős vágy a túlteltség erősítése és átélése iránti erős vágy, behúzódni a benyomások megszerzésének tevékenységében, eközben bármely külső hatás intenziv ingerültséget, és bármely gondolat arról, hogy eltereli a figyelmedet – még félelmet is vált ki attól, hogy hirtelen megerősödik a szürkeség, unalom, hétköznapiasság.

 *) „Radírgumi” – fogalom, mely önmagával helyettesíti a teljesen aszexuális, antierotikus „póz” szavat – testek helyzete, melybe azért kerülnek, hogy szexuális érzést és erotikus felfogást tapasztaljanak.

*) „Feltárások gejzíre” - megvilágosodott felfogás, amikor egymást követik az egyértelműség-MF-a, a feltárások egymást követik és egyértelmű MF tünnek fel.

*) „Az üstökös magja” – (vagy egyszerűen „mag”) – MF csoportja, amelyikaz adott pillanatban egyértelműen és láthatóan nyilvánul meg.

*) „Az üstökös csóvája” – (vagy egyszerűen „csóva”) – MF csoportja, amelyik követi a mag megnyilvánulását, rezonál vele, de kevésbbé egyértelműen és kevésbbé láthatóan nyilvánul meg, és gyakran nincs alapos egyértelműség abban – vajon éppen milyen MF tartozik ebbe a csoportba.

*) „Alap tábor” – állapot, amely számomra időnként elérhető és mellyel kapcsolatban bizonyosság van, hogy  > 5 abban, hogy, én nagy valószínűséggel fogok felfedezéseket végezni nagyobb gyakorissággal, mint ahogy most, hogy az életem láthatóan teljesebb lesz a számomra vonzó felfogásokkal.

*) „Mormota” – esemény, mely visszaemlékezésére az alapos megvilágosogott alap lesz bármelyik MF-hoz.

*) „Harapó kisállat” – az elégedetlenségnek ellenállni vágy, mely a megvilágosodás alapjának növekedése után merül fel, és szintbeállító ennek a növekedésnek a hatásásságában.

*) „A mormota szimatolása” – az egyértelműség támogatása abban, hogy bármelyik helyzet mormotává válhat – az ami most történik, például, előre sose tudhatod, mivel mormotává a legeltérőbb helyzetek válnak – még azok is, melyekben nem volt MF. A mormota szimatolása csökkenti a hétköznapiasságot, szürkeséget.

*) „Harapó rágcsáló” – vágy, hogy megjelenjen a harapó állatka a helyzetben, amikor a megvilágosodott alap növekedése után felmerül az elégedetség.

*) „Gonosz törpe” – a felfogások összesége,

a) akkor nyilvánulnak meg, amikor negativ alap van (gyakran negativ fizikai érzés, a NÉ váratlan kitörése kiséri), amikor egyértelműség jelenik meg abban, hogy a seggben vagyok, hogy nincs megvilágosodott alap, amikor felmerül a gondolat „lehet hogy megpróbálnám eltávolítani a NA-t”, „lehet hogy megpróbálnák beleugrani a MF-ba”.

b)amely a gondolatból áll „vigye el az ördög”, „majd megpróbálom megállítani a NA-t, most nincs ehhez dolgom”, „ én elfáradtam, nem akarom most”, az ingerültség és agresszió váratlan kitörése, mely mindenre irányul, ami a gyakorlattal, gyakorlókkal, MF-sal kapcsolatban van.

c)gyakran kisérik tettek az idő megölésére, - elmerülnek valamilyen tompító játékban a mobilom vagy számítógépen, stb.

*) „Ernyedt törpe” – ugyan az, ami a „gonosz törpe”, avval a különbséggel, hogy az ingerültség és az agresszió helyett komorság, kilátástalanság,  kedvetlenség merül fel.

 *) „Jerry” – a vágy eltávolítani a gonosz és ernyedt törpét, áttörni a NA-ba és a NH-ban az inerciót, egymás után ugrani a MF-ba.

*) „Tom” – vágy, hogy megjelenjen Jerry.

*) „Tompasthenia” (görög asthenia – gyengeség) – a negativ reakciók összesége a a saját folyamatban lévő felfogásod megkülönböztetésére.Ingerültség, elégedetlenség, a gondolatok „majd valamikor”, stb. – minden olyan reakció, amelyik elnyomják a saját felfogásaid megkülönböztető vágyát.

 *) „A harci hírszerzés”. Más szóval – „mini-lerohanás”, vagyis lerohanás tudva az erőfeszítések alacsony intenzivitásáról, a 3-4. A cél – a felfogás mefigyelése a harci hírszerzés idejében – milyen akadályokat veszel észre, hogyan nyilvánulnak meg azok (mint háború idején abban a helyzetben, amikor az osztag előre megy, kiváltva maga irányába a tüzet, és az ellenség, elkezdve  a kilövésüket, megnyilvánítja a saját tűzpontjait). Ez lehetőséget ad előre felkészülni ahhoz, hogy a lerohanás idején ezek az akadályok megnyilvánulnak, előre legalább kissé áttanulmányozni azokat, készen állni rájuk.

*) „Szükség” – intenziv és állhatatos örömteli vágy.

*) „A változás iránti öv” – ezeket az örömteli vágyakat nem azok a helyzetek élvezik, amelyekben én ezt érezni szoktam, hanem azokban, amelyeket időnként éreztem, és melyek közben több vonzó felfogás van: kielégülés, élvezet, az élet teljessége, érdeklődés, előérzet, stb. Vagyis valójában bármilyen a változásra vonatkozó vágy az EÚGy gyakorlójának – ez a még több mennyiségű MF átélése, vagy, általánosabban mondva, ez öv érezni azt az állapotot, amelyben nagyobb mértékű MF tapasztalható. Például, a Himalájába való ellátogatás vágya  én a változás vágyához sorolom, ha ezek a vágyak  a MF azoktól az előérzetektől merük fel, amelyek benne fognak felmerülni.

*) „Haladó tevékenységek” – a tevékenységek bármelyik összesége, mely az embert a vizsgálásra és kutatásra ösztönzi, ami, mint tudva lévő, az embert a MF mennyiségének növeléséhez vezet vagy, a legkevesebb a MF átáláse lehetőségének növekedéséhez (a megnyilvánulás által megváltozik az öv).