Bodhi - Út a megvilágosodott tudathoz.

Út a megvilágosodott tudathoz

02. rész – „Gondolatok”

02-02 fejezet

Az egyértelmű elméleti gondolkodás (EEG)

„Szükségünk van az energiánkra és időnkre

teljes mértékben és egészen, hogy

leküzdhessük ezt az egész idiotizmust

önmagunkban.”

Don Juan

A fejezet tartalma:

02-02-01) Az EEG-ra szükség van az állandó MF elérésében.

02-02-02) Megszabadulás a parazita-szavaktól. Példa a „haszon” parazitaszó.

02-02-03) A szavak értelmének kidolgozási elve.

02-02-04) A szavak kihasználása; példák a meghatározásokra és eltávolításra.

02-02-05) Az Egyértelműség-MF elérésének négy szakasza.

02-02-06) Szabadság a hasonlóság mérgétől.

02-02-01) Az EEG elérése az egyik örömteli vágy, ami a NÉ eltávolításának a következménye. Azon kivül, szükség van rá a MF állandó átélésében, többek közt az Egyértelműség átélésében. Ha te konceptuálisan gondolkozol, olyan szavakat használva, amelyek nem jelentenek semmilyen konkrét felfogásnak összeségét, akkor számodra nem egyértelmű a felfogások megkülönböztetése, te nem tudod felosztani a felfogásokat kivántra és nem kivántra, az erős örömteli vágyak nem tudnak megjelenni, változás nem következik be.

Az az ember, aki törekszik a EEG-ra, találkozik az érvvel egyik vagy másik nézőpont irányába vagy megvizsgálja őket, avagy nincs-e függőben az örömteli vágy jelenlétével ebben a pillanatban; el fogja távolítani a NÉ-t. A tompa ember felháborodást, agressziót, érthetetlen vágyat az ellentmondásra, idegenkedést fog érezni és megnyilvánítani.

Az az ember, aki törekszik a EEG-ra, érdeklődést érez a saját koncepciói leltározásához, kezdeményező ebben a munkában, válogatósan vizsgálja a saját nézőpontjait a tárgyai elégségéhez és annak megalapozottságához.

Kérdezd meg a hétköznapi embert amiről csak akarod, és te nem kapsz olyan választ, mint a „nekem gondolkodnom kell”, vagy „nincs elegendő információm ahhoz, hogy megalapozott nézőpontom legyen”, vagy legalább is „ebben a pillanatban én úgy képzelem, hogy..., mivel nekem van valamilyen információm”. Te kész és felebezést nem tűrő nézőpontot hallasz bármely kérdésre, kezdve az élettel a Marson, bevégezve a trichomonasis hasznosságával a krumplibogár elleni küzdelemben és az élet értelmével. És ha megpróbálod kihívni az ő véleményét, és még érvelni is ebben, akkor egyértelmű NA-ba ütközöl.

Az emberek mindig mindenről mindent „tudnak”, és ezekből az elképzeléseknek az összeségéből áll össze az a világ, amelyikben élnek. Lerombolni a koncepciókat egyáltalán nem egyszerű feladat, mivel ezekből mindegyik kisértetélyes támasza az elégedetségnek, megnyugvásnak, agressziónak és más szokásos reakciónak. A koncepciók lerombolása hasonlatos a szétmáló harisnyához – elég egy lyukat csinálni rajta, és ettől szétmálik a számtalan szakadás az egész meghatározott elképzelések összeségén, ami vad félelmet vált ki, hisz egy világ omlik össze! Az emberek szörnyen félnek őszintén és következetesen gondolkodni, hiszen akkor kénytelenek lesznek megválni a dogmáktól, „pontosan tudástól” és a többé-kevésbé megérvelt nézőpontokkal maradni, ha megjelenik egy jelentősebb pótinformáció. A világ többé nem lesz szilárd és meghatározott, tajgává válik, mely körül az elképzelések rendszerének mozgékony fala van felépülve, amelyek a vizsgálatokon alapszik, és te kiűzöttnek érzed magad a kényelmes ágyból. És csak megszabadulva a koncepcióktól, kezded megérteni, hogy az nem a kényelmes ágy volt, hanem egy sötét sír.

Az emberek nagyobb része lusta ezen gondolkodni, nem vágynak az egyértelműségre, ők a soronkövetkező adag narkót akarják megkapni (televizió, étel,orgazmus vagy veszekedés), teleinni magukat sörrel és felejtésbe merülni holnap reggelig, amikor, hála istennek, nincs mikor gondolkodni – fel kell kelni és szaladni az iskolába/egyetemre/munkába. Az emberek így művelik a butaságot is, és a tompaságot is. Butaság – ez a képtelenség következetes gondolkodásra – nincs elegendő koncepció vagy gyakorlat. A tompaság az állhatatos vágyból, hogy ne gondolkozz, áll (még arra témára is, amiről az ember szeret beszélni), melyet a az agressziv-védekező alapálás, NÉ kitörése, „nincs most kedvem gondolkodni”, „te magad nem gondolkodol, hanem szavakkal befolyásolsz”, „mindenki ért engemet, csak te egyedül valamiért sehogy se akarsz” stb. kifejezések kisérnek. Ha tompa ember beleegyezik a te gondolkodásmenetedbe, ez nem azért van, mert egyértelműséget ért el, hanem hogy kerülje a konfliktusos szituációt – ez könnyű felfedezni, ha megvizsgálod a következő tetteit.

Álltalánosan elterjedt vélemény, hogy az élet bonyolult és összetett, megérteni gyakorlatilag lehetetlen. És ha te a könyvtárba mégysz és felnyitod egy híres filozófus könyvét, akkor mit is látsz? Monász, immanencia, tervezés, igazságosság, tudat, tudatalatti, felfogás, emanáció, isten, jó, rossz, haszon, kár...- fogalmat bacchussága. A fogalmak egymásra halmozódnak mindenféle egyértelmű meghatározás nélkül – milyen felfogások konkrét összesége jelöli ezt vagy más fogalmat.

Az az ember, aki törekszik a EEG-ra, először rögzíti valamely felfogást vagy felfogások összeségét, és azután meghatározza valamelyet a bizonyos fogalommal. A tompa ember használja a fogalmakat, de nem gondolkodik el azon – milyen konkrét felfogások összeségével van az meghatározva. Végül zselé, kilátástalan keveredés, „filozófusok fogalmazása” néven, általános meggyőződés abban, hogy pszichikai élet fejlődésének törvénye ördögien bonyolult. De valójában ez nem így van. Ezek kizárólag egyszerűek. Az emberek három lucfenyő között tévelyegnek csak azért, mert ennek a tévelygésnek az elkerülhetetlenségében hisznek, és az „útmutatók” (könyvek a pszichológiáról, „ezoterikáról” és filozófiáról) még jobban megtévesztik őket. És hogy egyedül elmélkedjenek, a létező felfogásaik vizsgálatára támaszkodva – félelmetes... hogy az, én egyedül fogok gondolkodni?? Hogy az, ilyen okosak nem jutottak volna egyértelműségre, ha ez ennyire egyszerű? Ez hogy van – én ilyen okos lennék, és ők annyira tompák? Igen, ők annyira tompák. Ők nem tudták megtalálni az utat, és te meg tudod találni – legalább is azért, mert ezt a könyvet olvasod, amely útmutató az Egyértelmű felfogáshoz. Lehetőséged van, és hogyan használod ezt ki – csak tőled függ.

Ilyenképpen, az EEG-hoz vezető úton keresni kell az ítéletesség megalapozotságát. Úgy néz ki – banális dolog! Mindenki tudja, hogy ha kimondod a véleményedet, akkor annak megalapozotnak kell lennie. De nem, mindenki magát eléggé épelméjű embernek számítja, és ilyen munkába fogni annyit jelent, olyan embernek ismered el magad, aki nem ismeri az „alapvető” dolgokat. Még Laci is tudja, hogy mi az az „erőszak”, és kérdezd meg Tánját, és ő is megmondja neked – ki a „jó”, és én mi – a legtompább vagyok, vagy mi? Én beszélgettem profi gondolkodókkal – matematikusokkal, fizikusokkal, közgazdászokkal, jogászokkal, filozófusokkal, pszichológusokkal, stb. Úgy gondolná az ember – ki, ha nem ők? Pont hogy ők kell hogy hordozzák az egyértelmű gondolkodás zászlaját. De a paradox abban van, hogy a „gondolkodók” háborognak, őrjöngenek, amikor fel teszed nekik a kérdéseket, mint az ehhez hasonlók is – „miért hibás a férj, aki elhagyta a feleségét”, mi az „igazságosság”. És ez azért van, mert ők semmiféle gondolkodók, ők egyszerűen a megszokott megegyezések vágányán utaznak, mint az összes többi ember is.

Vedd elő bármely ismert gondolkodó könyvét. Ki tetszik neked jobban? Heidegger? Hegel? José Ortega y Gasset? Kant? Schopenhauer? Te tudol ott találni legalább egy olyan bekezdést, amely nem tartalmaz olyan rémséget, mint a “immanencia” és „transzcedencia”? Nézd meg a filozófiai szótárt, ahol meg vannak magyarázva ezek a fogalmak. Hiszen ezek egyszerűen villamosszékek! Sokkolva vagy az értelmetlen szavak folyamától. Természetesen, ha te vizsgázni akarsz filozófiából, akkor ne mond a tanárodnak, hogy nem érted az „immanencia” és „transzcedencia” szavakat, és hogy a tankönyvekben lévő magyarázatok: „az immanencia – a megjelenések, tárgyak, folyamatok belső jelenlévője”, „ a transzcedencia – elérhetetlen a megismerésben, ami a tapasztalaton kivül van” neked semmit se mond, mert nincs neked „belső jelenlévő” és „gyakorlaton kivül eső” felfogásod – ez esetben téged a „tompa és kilátástalan”-nak ítélés vár. Te tudod, mi az a „transzcedens felfogás”? Ez az úgy nevezet „végtelenül általános felfogás” – „jó, igaz, létező” stb. Ahelyett, hogy ezeket a szavakat értelmetlennek neveznének, vagyis amik nem jelentenek semmiféle konkrét lefogások összeségét és abba hagynának használatát, ezeket „végtelenül általánosnak” nevezték, és hogy taníthatatlanok legyenek a gondolkodásra, rögzítették az agyban a „traszcedens” fogalommal.

Nézd meg – milyen jámborsággal viszonyulnak a „filozófusokhoz”, „ezoterikusokhoz”! Ha te értelmetlen szavak keverékét észleled, akkor ahelyett, hogy megkérdezed „és hol van a meghatározotságnak értelmes fogalma”, te becsukod a könyvet a gondolattal: „igen...óriási...én sose értem meg...”. A fizika tankönyvben szintén számtalan érthetetlen szó van, de a fizika a logikus észjárásra és a megfigyelések vizsgálására épül, és minden benne használatos fogalom a kötelező következtetésszerűen meg van határozva – ha nincs ebben a tankönyvben, akkor az előzőben van. Képzelj el magadnak olyan kifejezést a fizika tankönyvben: „az atom – ez az anyag ahogy van előttünk az ő belső jelenlővő minőségében”. Vadul hangzik? De a filozófiában a ködszerű gondolkodás szabály lett, fel van magasztalva a természet rendjébe.

Reánk nőt az értelmetlen szavak penésze, párosulva a számtalan koncepcióval, melyek ezeken a fogalmakon alapozódnak, és mindez elfolytja a EEG-t és MF-t.

02-02-02) A parazita-szavaktól való megtisztulás feltétele az EEG elérésére, mivel az olyan szavak használata, amelyek nem jelentenek konkrét felfogások összeségét, kategorikusan ellenkezik az EEG-sal. Képzelj el egy mérnököt, aki jeleket használ, amelyek számára értehetetlenek. Ő soha semmit nem épít fel.

A parazita-szavak eltávolítását kisérheti sajnálat, veszteség érzet, hiszen ezeknek a kizárása a koncepciók alátámaszthatatlanságához vezet, amelyek magukban tartalmazzák ezeknek a szavakat részükként. Azon kivül, érztelmük szerint meghatározhatatlan szavak lehetőséget ad egyensúlyozni velük, benyomásokat találni, amelyekben most nincs részed. A parazita-szavakkal való munkát a következő paragrafusban vizsgálom, és most felhozok egy példát a „hasznos” szóra.

Ezt a fogalmat két szempontból lehet vizsgálni – mint hasznos „általában”, és mint hasznos a vizsgálandó meghatározott folyamat keretében. Az emberek ezt a fogalmat mind két esetben használják.

Általában szólva a haszonról, azt ajánljuk, hogy némely folyamatot végleg le lehet zárva és következmények nélkül. De bármilyen eseménynek mindig van következménye, amelyekről semmit se tudunk, ezért a „haszon általában” fogalomnak nincs értelme. Ez elementáris, ezért csak néhány példát hozok fel.

Például, én sok pénzt kerestem és úgy gondolom, hogy ez „jó”, „hasznos”, mivel el tudom azt költeni „hasznos” és kellemes dolgokra. De közben ez nem így van. Házat veszek-e vagy elutazok valahova, odaajándékozom vagy bankba helyezem el, ez elkerülhetetlenül megváltoztatja az életem menetét és következetes eseményeket szül. Arról szólva, hogy sok pénzt kapni – ez „hasznos”, azt feltételezzük, hogy a következetes események kizáróan kellemesek, kivántak, vagy, legkevésbbé, a kellemességüknek nagyobb lesz, mint ha én ezt a pénzt nem kaptam volna meg. Ha ez így lenne, akkor bármely esemény, „általánosan hasznos”, eszköze lenne az élet visszafordíthatatlan javulásának. Ha a pénz „általánosan hasznos”, akkor a gazdagok boldogabbak lennénk a szegényektől. Nem kell ahhoz eszesnek lenni, hogy meglásd, hogy ez nem így van. Az életmód megváltozása nem változtat a minőségén – az egyik gondot és szenvedést másik váltja fel, gyakran nagyobb az előzőnél.

Másik példa – én kocogni, úszni, kezdtem, a testem erős, egészséges lett – ellenállóbb lett, több erő van benne. Bárki megmondja, ez „hasznos” változás, de ez nem igaz. Ha ez így lenne, akkor az emberek, akiknek az egészsége erős, boldogabbak lennének azoktól, akik betegségektől szenvednek. Szemmellátható, hogy ez nem így van. Kocogni kezdett az erdőben és eltörte a lábát. Energikusabb lett, saját üzletet nyitott és leégett. Egészségesebb lett, elutazott Indiába és elkapta a tifuszt. Elment kocogni az erdőbe, és nem ment el moziba, nem találkozott avval a lánnyal, akivel annyira jó lenne együtt lenni...stb. Mi soha se tudhatjuk, milyen következménye lesz egyik vagy másik körülménynek. Pénzt talált – „haszon”. Üzletet nyitott és leégett – „kár”. Az elkeseredetségtől elment az erdőbe felakasztani magát és találkozott a szeretet lánnyal – „ez akkor mindenféleképpen jó volt”. A lány bestiának bizonyult – „nem, akkor én hiába kezdetem ebbe bele”. De az apja jó embernek bizonyult, és felvett engem a tanszékre – „ez akkor mindenféleképpen jó volt”.Az ám, de mint tudós, semmilyen vagyok, kiettek a tanszékről – „rossz”. Fittyet hányva a tudományra, észre vettem, hogy örömet okoz valami más - „jó”, és ez akkor mindenféleképpen jó voltgy tovább – az események végtelen körforgása, és nincs egy olyan se, amelyik önmagába boldogságot okozhat, mert a boldogság – nem az, hogy mi és hogyan van körülötted, hanem a felfogások átérzése, amik tetszenek neked.

Semmiféle „haszon” nem létezik, még akkor se, ha megpróbáljuk meghatározni bizonyos határozott kereteken belül.

Megvizsgáljuk a „hasznos az egészségre”-t. Ha beteg vagy, akkor az orvosságok szedése orvosi utasításra „hasznos”. Én egyedül is beveszek orvosságot, ha beteg vagyok, mert úgy gondolom, megnöveli a gyógyulás esélyét. De helytelen ezt „hasznosnak az egészségre” tekinteni, mivel azt a feltételezést jelenti, hogy neked abszolút teljes és abszolút megbízható információd van arról – milyen hatással van ez az orvosság pont rád pont ebben a helyzetben, nincs –e nemkivánt mellékhatásos következménye. A paracetamol sok éven keresztül hatásosnak számított a meghüléses betegségek ellen, és csak nemrégiben derült ki, hogy nagyon negativ hatással van a májra. A vakbélt és mandulát sokáig haszontalan szervnek tekintették, így hát elkezdték a gyerekeknél előre kivágni. Később kiderült, hogy mindkét szerv jelentős szerepet játszik az immunrendszerben. Egy orvosság sincs teljesen áttanulmányozva. A gigantikus gyógyszeripari vállalat évekig forgalmazhatja a gyógyszert, terjesztve azt az egész világon, miután kiderül, hogy a rák fejlődését segíti elő – erre nem kevés példa van. Ez semmit se változtat azon, hogy te aszpirint veszel be láz esetén, és levomicitint – vérhasnál: te ezt a lépést választottad és olyan eredményhez jutsz, ami neked megfelel, de „hasznos” ez vagy sem – nem tudni, mivel a „hasznos” szó valamiféle „jólétet” jelent, és hogy mi a testednek az adott helyzetben a „jólét” – nem tudni. A test, amelyet telenyomnak orvosággal, elveszíti a képességét, hogy önállóan ellenálljon és egyre több és gyakoribb orvosságot követel, s amikor magas lázad van, akkor dönteni kell – antibiotikummal (ami lerombolja az immunrendszert, rombolja a gyomrot, megtámadja a májat) verni azt le, vagy egyedül mászol ki belőle (és kockáztatod, hogy szövődmény lép fel, hosszabb ideig leszel beteg). A hétköznapi ember döntései attól függnek, hogy mit számít konceptuálisan „hasznosnak”. Az az ember, aki eltávolította a „haszon” koncepcióját, figyelembe veszi az elérhető információt, miután az örömteli vágyával összhangban cselekszik. Az ilyen politika eredményeként észre lehet venni, hogy az, amit mi „fizikai testnek” nevezünk, nem egy védtelen és tompa fatuskó, miután állandóan figyelni kell, mint egy őrült anya figyel gyermeke után, reglalmálva annak minden tettét. Követve az örömteli vágyakat, te egy csodálatra méltó új világot fedezel fel, ami telve van kellemes érzékekkel, melyek rezonálnak a MF-sal.

Vizsgáld meg a „hasznos az üzletnek”-et. Mindenki számára „érthető”, az üzletnek „hasznos” a jövedelem. Viszont a statisztika szerint, a csődök 80%-a a cég növekedésének eredménye, mivel a saját növekedésének a foglya lesz: a kis cég elfoglalta a saját kis beugróját, de a nagy cégnek lehet, hogy nem lesz elegendő beugró, aki ért a kis méretűhöz, nem biztos, hogy érteni fog más méretűhöz ; szükség van változtatni az üzlet felépítésén, új embereket szerződtetni és betanítani őket, tágítani a könyvelőséget, áttérni az adózás más formájára, új helyiséget bérelni, küzdeni az újakkal – erősebb konkurenciával, felmerül a vezetés kérdése,a bürokráciájé és így tovább, és így tovább... és az, amit vártak, és az is, amit el nem képzeltek, és visszaút már nincs. De a tulajdonos még elkezdhet ülni a babérjain, amitől a cég gyorsan szétesik.

Nincs „haszon a dolognak”, mivel, a „dolog részére hasznosról” szólva, mi azt értelmezzük, hogy azután, hogy a „hasznos” megtörtént, ez a „dolog” mindig a „legjobb” állapotban lesz, minek ellenkezőjét a tapasztalatok bizonyítják. Bármelyik cselekedetünk, amit „hasznosnak” vélünk, különböző következmények egész bolyhát vonja maga után, és a „hasznosságáról” szólva, mi ilyenképpen, megerősítjük, hogy minden következő esemény szintén „hasznos” lesz. Vagyis, ha cégem jövedelmezet egy kis pénzt, akkor ezzel a logikával összhangban a cég visszafordíthatatlan növekedéséhez vezet mindentől függetlenül. És hogy lehet valamit „hasznosnak” nevezni, ha az végül is isten tudja milyen eredményhez vezet?

Megvizsgáljuk most a hasznot konkrét időszakasz keretében. Az mondhatod,, hogy nemtudod, miképpen alakulnak dolgaid a jövőben, de tudod, hogy most a cégnek „hasznos” több pénzet jövedelmezni, ezért nem fogok magas anyagian elmélkedni, hanem azt teszem, ami most azonnal jövedelmet hoz a cégemben – növekszik a bankszámla, hitelképesség, növekszik a minősítés, megerősödik a felhasználók bizalma a márkához, a részvények ára növekszik, és mind ez a kritériuma annak, hogy ez az adott művelet „hasznos” volt. Az egyik „most-hasznos” tettet a másik „most-hasznos” tett követi, így én a céget fejlesztem és felvirágoztatom. Pontosan így cselekednek – meghatározzák a „hasznosság” kritériumát és lépéseket tesznek, elfeledve közben, hogy ezek a kritériumok csak eszközök, amik lehetőséget adnak az adott cselekmény megfelelésének meghatározására az általánosan elfogadott koncepcióval összhangban. A közgazdasági hatékonyság egyik modeljét felváltja az előzőt, úgy hogy nincs semmiféle „haszon” és e helyen – csak cselekedetek végrehajtása van, amelyek a kitűzött célok elérésére irányul.

Annak az embernek a hozzáálása, aki szabad a „haszon” koncepciótól, a következő: én el akarom érni a valamilyen célt, én figyelembe veszem a bizonyos információt, én meg akarom tenni ezeket a lépéseket. Az ilyen hozzáálás biztosítja az abszolút rugalmasságot, egyértelműséget az örömteli vágyakban és a lehetőséget azoknak a követésében, a szabadságot a mechanikus, örömtelen cselekedetektől.

02-02-03) Mi olyan szavakat használunk, melyeknek értelme annyira szétmosódott, hogy végül is nagyon ritkán merül fel kölcsönös megértés és önmegértés. Én nem szeretnék a szavaknak abszolút pontos értelmet tulajdonítani, mivel ez a) elvileg lehetetlen bármelyik határ konveciója ereje folytán, b) nem feltétele az én célomnak. Én csak annyira szeretném pontosítani a szavak jelentését, amennyire ez lehetőséget ad a vágyaim elérésére, olyanokra, mint az egyértelműségre való vágyakozás, vágy más gyakornokokkal való tapasztalatcseréré, stb. Annak mértékében, ahogy a „madár” nyelv átadja helyét a nyelvnek, amelyik pontosabban tükrözi a felfogást, felmerül a vágy azirán, hogy tovább tisztítsd a nyelvet.

A fogalmak jelentésének kidolgozási módszere:

1) Megadom a fogalom jelentését

2) Összeállítok pár tucat szókapcsolatot, amelyekben korábban használtam ezt a fogalmat.

3) Helyetesítem a fogalmat a meghatározásával és megnézem – a kifejezés értelme olyanná lesz-e, amilyenné szerettem volna értelmezni, elegendően pontos kifejezéssel?

4) Ha a túlnyomó esetekben a kifejezés értelme pontosabbá lett, akkor úgy gondolom, hogy ennek a fogalomnak a használata ebben az értelemben célszerű. A kifejezések kissebbik részében, amelyek értelme pontatlanabb lett, én más fogalmakat fogok használni.

A példákat lásd tovább. Felmerülhet a kérdés – hogyan határozom meg, például, az „érvelés” szót, használva más meghatározatlan jelentésű szóval mint az „eredmény”, „megfigyelés”? Úgy jön ki, hogy meghatározom a meghatározatlanon keresztül? Én nem foglalkozok matematikával és fizikával, és gyakorlati tudományággal foglalkozok – a felfogások mérnöklésével. Én nem vágyok a disszertáció megvédésére, díjak megszerzésére, hogy „tudóssá” váljak, ezért nem érdekelnek az absztrakt célok elérése, az absztrakt feladatok megoldása, szép elméletek és aksziómaszerű rendszerek felépítése. Engem nagyon konkrét feladat érdekel – egyre több és több öröm szerzése, többek közt az egyértelműség öröme, és én több örömet kapok, amikor kezdek olyan szavakat használni, amelyek a kutatásom folyamán jelentősen nagyobb értelmet kaptak. Aláhúzom – nem „kimerítő”, nem „abszolút”, hanem „jelentősen nagyobb”. Azok az emberek, akik mintha az „abszolút egyértelműséget” keresik és elhanyagolják a konkrét lépéseket az egyre nagyobb közreműködő egyértelműség elérésében, végül reménytelenül tompák maradnak, mint ahogy azok is, akik nem akarják eltávolítani a NÉ-t, és „keresi” az „abszolút megvilágosodást”, és végül egy rothadó biómassza gyülölködő hólyaga marad.

Amikor meghatározást adtam egy fogalomnak és azt kezdtem használni, azt veszem észre, hogy:

a) felmerül a jelentősen nagyobb egyértelműség, pontosság a kifejezésekben, megerősödik a beszédpartnerrel a kölcsönös megértés, nem kell állandóan pontosítani, visszatérve valamihez, stb.

b) könnyebb lefesteni a felfogást, összhangos modelt építeni, felfedezni (!) és leírni a kölcsönhatást.

c) könnyebben adódik az analizis és a szintézis, mivel ez a jelenség önkényes felosztásának folyamata elemek összeségére, és a köztük lévő kölcsönhatás felfedezésének folyamata ) ami pozitív hatással van a a megkülönböztető felfogás evoluciójának elméleti egyértelműségére).

d) én nagyon élvezem a gondolkodás folyamatát, felmerül az egyértelmű rezonancia a EEG-sal és a legváltozatosabb MF-kal.

e) én nagyon élvezem az ilyen egyértelműségek beköszöntésének következményét, mint egy képességet, hogy pontosabban tervezhessem és valósítsam meg az örömteli vágyaimat, ami a megjelenésükhöz , erősödésükhöz, fejlődésükhöz vezet.

f) a nyelv megtisztításának munkája a „megerősítés” – lásd „A gyakorlat hasznosságának stratégiája” részben - gyakorlatának medrében fekszik.

Ha én az „akadémikus” természetű érvekkel lennék vezetetve, akkor előszőr az „én”, „eredmény”, „tetszik”, „elégedetség” szavak meghatározásával kezdenék, és végül nem tudnám pontosabban meghatározni a szót, mit amilyet most használok, kábulatba esnék, de végül MINDENFÉLEKÉPPEN tovább is használnám ezt a szót annak előző, elmosott értelmében, mivel a vágyaim sehova se tünnének el, többek közt az örömteliek is (például, a beszélgetésre való vágy), melyek megvalósítására kénytelen lennék használni ezeket a szavakat. Ezért én a kissebb egyértelműség felől a nagyobb felé, a kissebb örömtől a nagyobb felé mozgok. Annak eredményéül, hogy pontosabb meghatározást adok a használatos szavaknak, én megkapom a kívánt eredményt tekintetlenül arra, hogy a meghatározás a maga sorában nem pontosan meghatározott szavakból áll. Ha a jövőben felmerül a vágy az „eredmény” szó meghatározására, én visszatérek az „érvelés” szó meghatározásához vagy megigazítom azt, vagy nagyobb egyértelműséggel fogom azt értelmezni. Még a „szék” szavat se tudjuk pontosan meghatározni, mivel hogy nincs semmilyen egyértelmű határ a szék és bármely más tárgy között - van puff formájú szék, és lehet „széket” készíteni amennyit csak akarsz, annyi félét, amelyek nagyon eltérnek a négy lábon lévő felülettől, úgy, hogy a kivülálló embernek eszébe se jut, hogy azt „széknek” nevezze. És ettől függetlenül, amikor a „szék” szavat mondjuk, a lábakon lévő vízszintes deszkára utalva, mi sokkal egyérteműbben elképzeljük – miről beszélünk, mint sem akkor, amikor az „isteni rendeltetésről” beszélnék. A „ruha” szó sokkal jobban érthető, mint a „kényelmes” szó , amikor az mindenhol használatos volt, és nem csak a kellemetlen fizikai érzékek meghatározásában, ezért meghatározva a „kényelmes” szavat úgy, mint én ezt lejjebb tettem, én a „kényelmes” szó érthetőségének szintjét kiegyenlítettem a „ruha” szó érthetőségének szintjével, ami nekem most teljes mértékben megfelel, amennyiben nem zavar az örömteli vágyaim megvalósításában.

A nyelv megtisztításának folyamatában felmerülnek érthető akadályok, mint például:

a) az elsődleges elakadás – szertnéd „megkerülni” ezt a kérdést, elhalasztani az későbbre, amennyiben nagyon nem akarózik figyelni a beszéd után, erőfeszítést tenni és kimászni a tompaságból, a szóhasználat megszokott medrében folyni továbbra is, nem akarózik erősíteni a figyelmességedet, hiszen nyelven kellesz ragadni magadat folyamatosan.

b) szkeptikus –gondolatok, mint:

*) „ez végtelen munka” (ez a szkeptikus gyengül avval a mértékkel, ahogy megkezdődik a munka, és a szó szavat követve egyre pontosabb értelemre tesz szert és szóhasználatod részévé új értelmükkel lesznek, és egyértelművé válik, hogy függetlenül attól, mikor ér véget a munka, én már most megkapom a kívánt eredményeket – kezdek több élvezetet érezni ettől a folyamattól, stb, amit korábban soroltam).

*) „egyértelműségre jutni lehetelen – úgyis minden érthetetlen marad” (ez a szkeptizmus szintén a gyakorlat teljesítésének mértékével gyengül).

*) „az emberek úgy se fognak engemet megérteni, hiszen ők nem készülnek ilyen meghatározásokat használni” (ez a szkeptizmus megalapozatlan, a meghatározásának kiválasztási módja magában értelmezi, hogy az emberek, akikkel beszélgetsz, továbbra is a náluk jelenlévő egyértelműségi szintjük szerint fognak megérteni evvel a fogalommal kapcsolatban, és sehogy se rossabbul, mint azelőtt, és ha te megmagyarázod nekik – hogy mi tértesz ez alatt, akkor lehetőségük lesz jobban megérteni téged).

02-02-04) Némely szavak 100%-osan parazita jellegűek, vagyis erkölcsi kategóriákat fejeznek ki, amelyekben nincs semmiféle konkrétum. Az ilyen szavakat ki szeretném teljesen zárni a beszédemből – például a „jó” és „rossz” szavakat. Az ilyen szavakat használva az emberek sohase valami konkrét dologra gondolnak, hanem csak saját pozitiv vagy negativ hozzáálásukat fejezik ki. „Te rosszul tetted” – és mit is jelent ez? Mit szeretnék másképp? Hogy én elveszítettem azt, amit birtokolni szerettem volna? Hogy én most fizikai fájdalmat érzek? Hogy én most elkezdtem ezeket vagy azokat a NÉ-t érezni? Amit csak akarsz – ezen senki se gondolkodik el.

Más szavaknak, ha elmosódott értelmük is van, és gyakran meggondolatlanul használtak, da az emberek néha azok alatt valami konkrét dolgot értelmeznek, még ha minden alkalommal is másat – némely ilyen szónak lehet valami meghatározást tulajdonítani, ha korlátozzuk valamely területre – például, lásd a „kényelnes” szó meghatározását – én meghatároztam ennek a szónak a használati területét a megjelenésének kellemetlen (fizikai) érzékelésével, és az összes többi szférában én más fogalmakat illesztek, és eredményül megkapom a kívánt szabadságot a keveredéstől.

Természetesen szeretném teljesen eltávolítani a beszédemből a klasszikus parazita-szavakat („parazita-sz”), kommunikativ parazitákat („parazita-k”) és szlenget, melyek a NÉ-t szolgálják.

A parazita-sz alatt én az összes beavatkozó súlypótlékok összeségét értelmezem: „no”, „mint ha”, „vagyis”, „ez a bizonyos”, „hogy is”, „tulajdonképpen”, „valamilyen”, „jelent”, „egyszerűen”, „valahogy”, „egészben”, beleértve a tudományos szlenget: „voltaképpen”, „általában”, „szeretném azt mondani, hogy...”, „igen, de...”, „valahogy úgy”, „úgy fogjuk számítani, hogy”, stb.

A parazita-k alatt én a beavatkozó fonetikus súlypótlékok összeségét nevezem, amelyek nem szavak. Szabályosan, önmagának az embernek nem csak hogy nehéz eltávolítani azokat, hanem felfedezni is nehéz. Némely pofa még egy év gyakorlat után is meglepve fedezi fel, hogy tekintetlenül a figyelmesség folyamatának egész előrehaladására még eszükbe se jut, hogy állandóan parazita kommunikációkat használnak. Példák:

*) a kifejezés első mássalhangzójának ennyhe meghosszabbítása: „bbene, amibe mondom...”

*) a szokotnál erősebb hunyorítás a kifejezés kiejtése előtt

*) a szokotnál szélesebbre tárt szemek (kimeresztés)

*) az utolsó magánhangzó elhúzása a kifejezés részei között: „úgy gondolom maaa... én.”

*) különböző „ööö...”, „mmm...” a kifejezések között.

*) igazából végtelenül hosszú lista a különféle beavatkozó mozdulatokból a beszéd közben – az arckifejezés különböző eltorzítása, vakarózás, nyújtózkodás, általában különféle mozdulatok a legkülönbözőbb testrészekkel és sok más.

A szleng – olyan szavak, amelyek az általános szavakat helyettesíti és valamelyik NÉ kiséri, ami végül annyira „összenő” a szóval, hogy észrevehetetlenné válik. Például a „név” szó helyett a „hajtó”-t, a „hölgy” helyett a „csajszit”, a „enni” helyett – „zabálni”, stb. Ide tartoznak a számtalan „klassz”, „kiráy”, „szuper”, stb.

A paraziták használatának negativ következménye nem korlátozódik a tompaság beálltával és a felfogások megkülönböztetésére való képtelenségre (a szleng egyik kedvelője a problémájáról így írt: „kábulatba estem a mindennapos rögzítés próbájától, felfogtam, hogy egyszerűen nem értem a felfogásokat és nem tudom őket rögzíteni. Minden egy háborgó nagy folyamba ömlik össze, a kilátástalan sárba”). A probléma még abban van, hogy MINDEN parazita kétségtelenül beleakaszkodik a NÉ fellángolásába, amelyet hivatott is szolgálni, támogatni. Éppen hogy a NÉ volt az oka annak, hogy az ember használni kezdte a parazitákat, ezért a paraziták feltétel nélküli eltávolítása az NÉ „apró” kitörésének végtelen sorát ütés alá helyezi, melyek a sűrűk, megszakíthatatlanok, mindent mérgezők és gyakran észrevehetetlenek, mert uralja a NA megszokotsága.

A paraziták eltávolítása fényes eredményre juttat a nagyobb egyértelműség elérésében.

A fogalmak listáját lásd a „Fogalmak” fejezetben.

Példák szavakra, amik a lefolyóba kerülnek:

„Haszon”. Nincs semmilyen mód tudni, hogy mi lesz a tettnek a következménye lesz a jövőben, amit hasznosnak neveznek, és valamely következmények számodra nem kívántaknak bizonyulhatnak. Néha a „hasznos” szavat „pozitivnak” vagy „célszerűnek” értelmezik, és éppen ezeket a fogalmakat én használatra választom a hasonló helyzetekben, legalább is azért, mert ezek nem asszociálnak olyan mereven az erkölxsi kategóriákkal, vagyis olyan szóval, ami valami féle abszolút „jóságot” vagy „rosszaságot” fejez ki. A származékok – szintén lehúzva: „hasznos”, „haszontalan” (habár a „haszontalan” leggyakrabban az „abszolút értelemben rossz”-at jelenti, és ezért nem célszerű, de én akkor is lemondok ennek a szónak a használatáról, hogy nem nemzek hasonmásokat szükség nélkül, és hogy ne élesszem újra ennek a beleévődött fertőzésnek még csak az árnyát se – „haszon” szó).

„Segítség”. Ez a szó szintén használatos a „jóság” abszolút értelmében, és amikor az ember „segít”, azt hiszi, hogy feltétlenül „jó” dolgot cselekszik. Ha én ki akarok ásni egy gödröt, és valaki jön és „segít”, akkor ez azt jelenti, hogy ő céljának tűzte ki kiásni ezt a gödröt azért, mert én ásom. Eközben nem is érdeklődik – lehet hogy nekem egyedül tetszik ásni, és lehet ellenkezőleg – nekem ez nehéz és a feladat közben elgondolkodom – valóban szeretném-e kiásni, vagy kényszerítem magam valamilyen koncepció érdekében, stb. Megint csak a „segítség” gyakran apellál valamilyen absztrakt „haszonnal”.

Például, az ember vodkát akar inni, de te kidobod az üvegét, vagyis ellenszegülsz az ő vágyának, de ezt is „segítségnek” nevezed. A szovjetek 39-ben a német fasisztákkal együtt kettészakították Lengyelországot, háborút hírdettek Finnországnak, háború után bevonultak Magyarországra, Csehszlovákiába, elfoglalták a Baltikumot, - és mindezt szintén „segítségnek” neveztek. Az informátorok „segítettek” a szovjet hatalomnak lágerekbe száműzni a másképp gondolkodókat, a szovjet kommunisták „segítettek” „testvérnépeknek”, támogatva a diktatúrát Jugoszláviában, Kubában, és a kinaiak mai napig „segítenek” a tibeti népnek megszabadulni a buddizmus mérgétől – másfél millió meggyilkolt tibeti szerzetes vére még nem elégítette ki őket. A „segítség” szavat az emberek azért használják, mert ennek a szónak nincs egyértelmű jelentése, és bármely tettet te „segítségnek” nevezhetsz, megpróbálva kiváltani magadhoz a pozitiv hozzáállást, mivel arról van koncepciód, hogy a „segítség – az jó”.

Ajánlom az „együttműködés” szó használatát. Mi az az „együttműködés” – érthető. Az ember valami csinál, és bejelenti, hogy ő ezt teszi és tenni akarja és eredényeket akar, és te a magad részéről úgy cselekszel, hogy ő megkaphassa ezt az eredményt. Itt minden eléggé érthető.

„Kell”. Ez a fertőzés legmagasabb kategóriája! A szinonimákat - szintén lehúzni: „szükség van”, „köteles vagy”, „követned kell”, „érdemes”, „kénytelen vagy”.

„Együttműködés”. E szó alatt általában az információcsere lehetséges és letetlen módjának végletesen szétmosódott összeségét értelmezik – annyira szétmosódott, hogy használata lehetetlen. Ennek a szónak az eltávolítása nem vezet a magyarázat problémájához, mivel mindenkinek saját elképzelése van a információcsere jelentésében, kivánság esetében könnyű osztályokba csoportosítani, ennek az osztályoknak saját értelmet adni és használni azokat. A szinonimák – szintén lehúzhatók: „társalgás” „mi vele társalogtunk” – és hogyan értsem ezt? Beszélgettünk? „Szia-szia” replikát váltottunk? Keféltünk? A koncepciók vizsgálásának eredményét cseréltük? A homlok alóli tekintete váltottunk??...) A származékok – „társalogni”.

„Rossz”. Az ellentétes értelmet szintén lehúzzuk: „jó”. A „helyénvalót” – szintén.

„Működőképes”. Túlságosan tudományosan hangzik, a „célszerű” szó szinonimája.

„Barát”, „barátság”, „közelálló (személy)”, „közelség”. Szavak, amelyekben egyáltalán nincs semmiféle konkrétum. Mintha egymáshoz való lojalítás végletesen elmosódott fokát jelenti, de leggyakrabban egymást való egyszerű megszokást jelenti, amelyet egyáltalán nem lojaliotás és szimpátia kisér, hanem inkább ellenszenv és gyűlölet.

„Semleges”. A „közömbös” szó szinonimája.

„Benyomás”. A „pozitiv érzelmek” fogalmának a helyettesítője, ezért a szemétdombra kerül. Amikor az ember azt mondja, hogy benyomást gyakorolt rá a NÉ, a szenvedés, akkor ez azt jelenti, hogy ő is NÉ-t érez, melyet a PÉ váltogat. Például, szenvedhet a féltékenységtől és elképzeli, hogyan fogja bánni a lány, amikor megérti – kit cserélt le erre az idiótára, vagyis kárörvendést, bosszúvágyat fog érezni. Ha ő azt mondja, hogy a sakkozás benne benyomást tesz, ez azt jelenti, hogy például önelégülést érez vagy elnyomja a homályt, stb.

„Elégedetség” – fogalom, ami széles kiterjedésű fogalommal rendelkezik a PÉ-től a szexuális élvezetig, ezért a szemétdombra kerül, ha nem konkrét tekintetben használatos. A „teszik” –ugyan oda.

„Fontos”. Valamiféle abszolut jelentőséget fejez ki, mint a „haszon”. Szemétdombra vele.

„Értelmesen”. Megfelel a tisztességnek? Megfelel a meglévő feltételezéseknek és tudásnak – erre megvan a „kellően”. Megfelel a beszélgetőtársad koncepciójának. Szemétdombra vele. Az „igazoltat” – ugyan oda.

„Kellemes”. Ez a szó szintén végtelen elmosódott spektromú jelentőséget fejez ki – testi élvezet, ami nincs a szexszel kapcsolatban, hanem a szexuális élvezettel kapcsolatos, PÉ, MF – amit csak akarsz, minek érzése számára az embernek PA-ja van az adott pillanatban. „Kellemetlen” – szintén a szemétdombra.

„Jelentőség” – a lefolyóba vele. Ha a szó vagy mondat jelentéséről van szó, akkor így is kell mondani „mit jelent, mit jelöl”. „Jelentéktelen” – ugyan abba a lefolyóba vele.

Külün álláspont – a szókapcsolatok, melyek a gyakorlat szempontjából abszurdok, vagyis amelyek megerősítik a hamis koncepciót, eltávolítása. Amikor a pofa továbbra is folytatja az ilyen szófordulatoknak a használatát a beszédében, akkor ezálltal önmagát a farkánál fogva húzza vissza a sárba. Az ilyen szókapcsolatokhoz tartoznak:

„NÉ-t hív elő”. Tipikus kifejezés: „az ő neveletlensége bennem ingerültséget válltott ki”. A helyettesítés egyik változata: „ő neveletlen volt, és én ingerültséget tapasztaltam”. Vagy még pontosabban: „ő neveletlen volt, és én akartam és tapasztaltam az ingerültséget”.

„A NH tart”. Tipikus kifejezés: „a NH sokáig tartott. Végül is úgy jön ki, hogy nem én támogatom a NH-t, hanem „maga” a NH tartózkodik az én közreműködésem nélkül, és én – áldozat vagyok. A helyettesítés egyik változata: „Én sokáig tapasztaltam a NH-t”, vagy még pontosabban: „én sokáig akartam és éreztem is a NH-t”.

„Nem sikerült” (eltávolítani a NÉ és másokat). Ha neked nem sikerült, nem volt sikeres eltávolítani a NÉ-t, ez valójában csak is azt jelenti, hogy nem akartad eléggé erősen, és a NÉ tapasztalásának vágya nagyobb volt mint annak eltávolításának vágya. Egyik változat: „a NÉ tapasztalásának vágya nagyobb volt annak eltávolítása utáni vágytól”.

02-02-05) Énszerintem célszerű kiemelni négy fázist a MF-Egyértelműség (továbbá – „Egyértelműség” – ezt a szót nagy betűvel kezdem, hogy megkülönböztessem az elméleti egyértelműségtől) elérésében.

1) Megjegyzés

2) Az elmélkedés tréningje

3) Formális gyakorlat

4) A viselkedés beillesztése

1) A megjegyzés abból áll, hogy a gyakorló megismerkedik az információval és megjegyzi azt – például megjegyzi, hogy ki lehet jelölni négy fázist az egyértelműség elérésében, milyenek azok, milyen formális gyakorlatok léteznek, mit nevezünk a viselkedés beillesztésének és így tovább.

2) El lehet olvasni azokat a szavakat, miszerint nincs az „én” felfogás, egyet is lehet ezzel érteni és... tovább is úgy élni, mint eddig. Az emberek túlnyomó része így is tesz – olvasnak, egyetértenek vagy nem értenek egyet, nem számolva azzal, hogy semmi se változott az életükben. Az elmélkedés tréningje közreműködik ennek a kérdésnek az analizisében minden oldalról. Különösen hatásos ezt tapasztalt gyakorlóval végezni, oldalt váltogatva – az egyik védi az „én-létezik” koncepciót, a másik megcáfolja. A tapasztalt gyakorló részvétele lehetőséget ad, hogy gyorsan megvalósítd ezt a fázist, mivel gyakran a megvizsgálandó koncepció annyira erősen beleévődik az emberbe, hogy eszébe se jutna valamilyen váratlan oldalról tekinteni a kérdésre.

A formális gyakorlat megerősíti a felmerülű elméleti egyértelműséget. Az ilyen gyakorlatokhoz tartozik:

a) a sokszoros, sokórás fennhangon ismételgetése a kifejezésnek, amely az elért egyértelműséget fejezi ki.

b) az észjárás átolvasása, átvezetése a könnyen olvasható formába, jól felépített kinézettel.

c) az „én” koncepció esetében ez lehet a felfogások egymás utáni ávételének gyakorlata és annak leszögezése: „ez gondolat, ez nem valamilyen „én””stb.

d) a hangos belső párbeszéd megállításának gyakorlata megerősíti a hatást – például a kitűzött feladat megállítani 5 másodpercen belül bármilyen hangos gondolatot egy órán keresztül – 2-3 másodperc van arra, hogy számot adj magadnak arról, hogy hangos gondolat van, és még 2 másodperc arra, hogy megállítsd azt.

1) El lehet érni a közreműködő elméleti egyértelműséget, de továbbra is úgy élni, mintha nem is volna, mintha az előző koncepció teljhatalmú lenne. Ahhoz, hogy az elért egyértelműség mélyen behatoljon a viselkedésbe, ajánlott a speciális gyakorlatok elvégzése. Például, he elért az egyértelműség abban, hogy nincs ilyen felfogások összesége, melyiknek olyan jelentést tulajdonítunk mint a „múlt” és „jövő”, akkor meg lehet valósítani a „múlt”-ban való bizinyosságának lecserélését. Amikor a tó partján a füvön ülök, nincs szükség támogatni a bizonyosságot abban – hogy hívnak, milyen városban vagyok, el lehet távolítani a „volt” és „lesz”szavakat, lehet a bizonyosság körforgásos váltakozásával foglalkozni – „én Irkutszkban vagyok” – „én a Himalájákban vagyok” rögzítve mindkét esetben a bizonyosság intenzivitását. Amikor a bizonyosságban való körforgásos váltakozás gyakorlata közben felfedezed, hogy a bizonyosság az „én Irkutszkban vagyok” gondolatban és a bizonyosság az „én a Himalájákban vagyok” gondolatban egyforma lett, te felfedezed, hogy a többi mechanikus bizonyosság (az „én”, „múlt”, stb. létezésében) jelentősen csökken, és te kedved szerint irányíthatod azokat. A munkahelyeden támogatod a bizonyosságot abban – milyen ügyeid vannak a jövőben, megbeszélések a múltban, mivel hogy lehetőséget ad elérni a kivánt eredményeket. A tó melletti tisztáson te más bizonyosságot támogatol, ami esélyt ad az egyértelmű MF átélésére, a „múlt” koncepciójától való megszabadulásra, ezen alapozódó „folyamatosság”, „fokozatos változás” , stb. koncepcióktól szintén.

Ennek a négyfokozatú gyakorlatnak az eredményeként felvillan az Egyértelműség.

02-02-06) Az úgy nevezett „analógiák” teljesen ártalmatlanok és hatásosak is, amikor „rezonáló képek” minőségében használatosak, vagyis olyan leírásokban, amelyekben felmerül a MF-sal való rezonancia, többek közt az egyértelműséggel. De ugyan azok az analógiák szörnyű méreggé válnak, amik teljesen megmérgezik az egyértelmű gondolkodást, amikor butaságból évekként kezdik használni.

Semmilyen körülmények között (!!!) az analógok nem lehetnek az érvek eszközei. Tapasztalat útján könnyű felfedezni, hogy hogy bármilyen beszélgetésben könnyű analógust választani, mintha az „megerősítené” abszolút bármelyi nézőpontot. És ez természetes – a körülvevő világ annyira változatos, hogy mindig lehet olyan jelenséget találni, amelyik olyan törvényszerűségeken fejlődnek, amelyeket meg akarunk találni a megvizsgálandó kérdésben – és ha felcserélni a tárgyat, akkor mintha „bizonyítéknak” sikeredik a bolondok részére.

Például: nekem valaki azt mondja, hogy én tompaságot nyílvánítok abban, hogy mint a kotlós hordozom a gyerekemet és folyamatosan gondoskodok róla, ráerőszakolva azt, amit ő nem akar, szótlan, infantilis semmirekellővé változtatva őt örömteli vágyak nélkül. Én cáfolni akarom, és a következő képpen teszem: „ha a virágot beteszed a mélyhűtőbe, akkor meghal – ugyan úgy van a gyerek gondoskodás nélkül...”. Megdöbbentő, de az emberek 99%-ra az ilyen „érv” hatásos. A hasonló „érvek” kölcsönös cseréje után az emberek széjjelmennek, vagy „egyértelműséget érve el” (vagyis egyetérteve a beszélgetőtársuk nézőpontjával az analógusok hatására), vagy a bizonyossággal, hogy elmélkedj vagy ne elmélkedj, akkor se lesz egyértelmű semmi.

Mivel az analógiák pszichikai nyomás különösen hatásos eszközei (vagyis majdnem mindenki többé-kevésbé a bizonyosságát megváltoztatja a hatása alatt), ezért mindenkor érvként lesz használatos a nem őszinte és buta emberek által.