Bodhi - Út a megvilágosodott tudathoz.

Út a megvilágosodott tudathoz

Előszó

Ha őt szerencsétlenség éri,

Akkor mindenképpen őt erinti,

Amikor veszi magának a bátorságot

Nagy dolgokat cselekedni, ami annyit jelent,

Neki nem lesz elkeszített helye

A hideg es szégyenlős lelkek között,

Kik nem ismerik se a győzelmet, se a veszteséget.

Theodore Roosevelt

Az én nevem Bodhi.

Ez a könyv egy gyakorlati útmutató. Benne azon módszerek vannak, melyek kitartó es őszinte követése bármely embert a legrövidebb és legfényesebb úton elvezet a szenvedésmentes szabadsághoz(menteshez a negatíve érzelmektől, hamis koncepcióktól, mechanikus vágyaktól, kellemetlen érzésektől), egy teljesen más élet kezdetéhez, mely telve van felfedezésekkel, a megvilagosodott felfogással.

A könyv alkalmazkodik a korszerü élethez és mértékkel részletes, mivel az olvasóban nem akarom kiválltani az érzelmek egyszerü kitörését, miután visszaesés es visszafordulás következik be a szürke életbe, hanem pontosan meg akarom mutatni az egyenes utat a megvilágosodott felfogáshoz.

A minimális feladatom – elérni azt az állapotot, amikor a halál pillanatában megőrződik a vilagos tudat, ami megengedi, hogy szüntelenül folytassuk a gyakorlatunkat a születés és az elkövetkezendő születés között, anélkül, hogy a megfakultságba sülyednénk, szüntelenül érezve a megvilagosodott felfogást, a szenvedésmentes teljes szabadság állapotában. Nehéz le írni azt a mértéktelen szakadékot, amely elválassza az embert, aki elérte ezt az állapotot és a hétköznapi embert.

Mikor 2000-ben megkeztem e könyv írását, reméltem, hogy nem hiába teszem, hogy e könyv valamikor valakiben a rezonanciát, annak megismerését, miáltal nő az életvágy. 2005-ben a könyvet teljesen vagy részben több ezer ember olvasta el, pár százan próbálták használni az általam megadott módszereket, és néhány tucat annyira lelkes volt, hogy mennyire megválltozott az életük, hogy most el se tudnának képzelni, hogy visszatérjenek a szenvedés termeltetéséhez. Én tudatában vagyok annak, a könyvemet talán csak egy-két ezer év múlva fogják tömegesen igényelni, és addig csak kevesen akarnak majd szabad lényekké vállni, és ez a könyv éppen nekik szól – azoknak, akik felfedezőkké akarnak vállni a megvilágosodott felfogás terén most, vagy 20, akár 200 év múlva.

Maga a könyvem létezése rengetegt mai emberben vállt ki negat ív hozzáállást – a mértékelt szkeptikustól az erősen gyűlölőig. Ezek azok is, akik továbbra is negatív érzelmeket akarnak érezni (mivel én egyenes módszert adok ezek elkerülésére), és azok, akik elsülyedtek a számtalan dogmában(mivel módszert adok ezen tévhitek feloszlatására, feloszlatva mindent, ami nem áll ellentétben a személyes tapasztalattal; módszer a szabad megvilágosodott gondolkodás fejlesztésére), és azok, akik bármely vallás követőjének vallják magukat (mivel olyan módszert adok, amelyik nem függ a vallási intézményektől, istenektől és barmilyen közvetítőktől), valamint azok, akik ezoterikusoknak hiszik magukat(mivel minden “ezoterikus” tudomány azt diktálja, hogy a felvilágosodáshoz vezető út végtelenül hosszú es bonyolult, én viszont alapvetően egyszerű és érthető módszert adok, amely még a legelkeseredettebb embert is elvezeti a szenvedésmentes szabadsághoz, és azon út kezdetéhez, mely nehány éven belül kitartó munka által szabad lénnyé teszi), stb. Különösen az zavarja az “ezoterikusokat”, hogy én “törtető” vagyok, nincs diplomám, nem jártam ki “titkos iskolákat”, senkitől se tanultam, nem támaszkodok hírnevekre, nem hivatkozok a szent írásra – és ennek daccára egyenes utat ajánlok a Megvilágosodott tudathoz, amit egyedül találtam meg – kitartó munkával, őszinte törekvéssel a megvilágosodásra és a szenvedésmentes szabadságra. Nekem nincsenek okleveleim, amelyek igazolják teljhatalmamat arra, hogy ajánlhassam ezen utat, és csak az örömteli vágy és a tapasztalat(az én és más gyakorlók tapasztalata) álltal cselekszem.

Annyi “okos” könyv van… de elolvasva bármelyiket minimum három kérdés merül fel:

1) Mit kell konkrétan csinalni? Hogyan cselekejünki? Hogyan küzdjük le az apró, de gyakran leküzdhetetlen akadályokat?

2) Ha a könyvben van is tanács – mit és hogyan tegyünk, akkor felmerül a kerdés: miért? Miért éppen így? Miért éppen ezt? Hogy lehetek biztos abban, hogy sok időt áldozva az adott dolgok végrehajtására valami nekem tetsző dolgot kapok?

3) Hogyan értelmezhető – mit kell tenni továbbra? Kötötnek maradni az útmutató forrásához?

Az én könyvemben az első kérdésre meg van a válasz, a masodik kérdes el van vetve, mivel, először is, az erőlködésben útmutatóul nem a javaslatot, se nem a hitet veszed, hanem az örömteli vágyat, melyet az ízelítő kisér, és ezáltal te örömet érzel már most, függetlenül az eredménytől. Másodszor, az erőlködésed eredménye azonnal tapasztalható, és te ezt élvezed már most – ha te már most eltávolítod a negatíve érzéseket, akkor már most érezted a megvilagosuló felfogás kitörését.

Ami a harmadik kérdést illeti, az én gyakorlatomat használva te a saját magad iranytűjévé vállsz, teljes képet kapsz a módszerről, örömteli vágyat érzel és számos más megvilágosodott felfogást, amelyek elvezetnek közvetlenül a neked tetsző állapothoz. Az én utam egyenesen a szenvedés elkerüléséhez és a megvilágosult felfogáshoz, valamint annak gyarapodásához vezet.

TE MEGSZÜNTETHETED A NEGATíV ÉRZÉSEKET – nem elnyomni azokat, nem kimagyarázni, nem “elfogadni, ahogy van”, hanem megszüntetni azokat.

Ahelyett, hogy arról álmodozunk, hogy a megvilágosodott tudat felé menjünk a Himalája hegységen keresztül egy bölcs tanárral vezetve, te itt és most elindulhatsz a végtelen, örömteli, izgalmas feldezés felé.

Lehetsz nagyon sötét lény – gyülölködő, féltékeny, irigy, halált kivánó, türhetetlen, hamis – bármilyen! Mindenféleképpen van kiút, ha meg van a vágy, hogy a te tudatodnak és vágyadnak tetsző gyakorlatias lépéseket tegyél. Ha már egyszer ebbe a helyzetbe kerültél, akkor konstruktivan viszonyulj hozzá. Lényegtelen, hogy miért történt így. Csak azt kell megértened, hogy mit kell tenned, és cselekedni azt.

A nyugat embere már előrehaladott: autóért, lakásért és annak érdekében, hogy általánosan elfogadott lény legyen, elnyom minden előt ezekért a mesterséges, ráerőltetett célokért. Több évtizedig lehet a méltoság érdekében fenntartani a saját házassagát, és a divatos autóért és lakásért evtizedekig lehet bejárni az irodába, nem hagyva magának szusszanásnyi időt se. A modern nyugati ember tud küzdeni. Ő – aszkéta, de az aszketizmusa szörnyű, mert az emberek nem a nekik tetsző érzésekért küzdenek, hanem pont ellenkezőleg – leküzdik a saját örömteli érzéseiket. A mai ember – ösztökélt, csak hogy ennek célja abszurd, rákényszerített kivülről és szüntelen szenvedéshez vezet.

Néha felébred a “felismerés” utáni vágy, amikor szó szerint megérinted azt, amit rég akartál mondani magadnak, amibe rég akartál hinni, amiben érezhető a feszült igazság, a fundamentalista igazság, és mikor könnyebb az erőlködés, akkor megtaláltatik az erő és magabiztosság. A körbevevő világ nyomása néha túl nagy, és feladod abba vetett hitedet, hogy máskép élhetsz, máskép érezhetsz, hogy az élet lehet más is, igazi. Én azért írok, hogy valaki elolvassa és megértse – van lehetőség erre az életre, ez beválltható, így él ez az ember – a leghétköznapibb ember, két kézzel, ket lábbal, és egy fejjel, és így él a többi ember is, követve peldáját – ez lehetséges barkinek, aki őszintén törekszik erre. Ez a könyv - megnyilvánulása annak az örömteli vágynak, hogy rámutasson az igaz élő példára – hogyan élhetsz. Én nem szégyenlek ujjal mutatni önmagamra, azt mondva – nézd, én másképp élek – én így élek, és te is élhetsz így, és ez mind nyitva áll előtted – köpjél mindenre, amit neked ihlettek, hogy gyenge vagy, buta vagy, nincs igazad, bűnös vagy,stb. Adjál számot magadnak arról, hogy gyakorolhatod azt, ami a megvilágosodott tudat felfedezéséhez vezet.

A könyvem azoknak szól, akik egyet értenek velem a következőben: bármelyik utat választod, a nyomasztó tehertől (negatív érzelmek, mechanikus koncepciók, mechanikus vágyak) való megvállás közrejátszik a haladásban az általad választott úton. Már megjelennek valahonnént olyan emberek, akiknek “belülről” ismerős az én életem, gyakorlatom, más gyakorlokkal való tárgyalás, akik mindenáron bemocskolnának engem és a praxisomat, a meggondolt kritikát őszinte hazugságra válltva. Megjelennek az egyenes út gyakorlói, akik “hozzáértők” és hozzászólók, akik zsonglőröznek a kifejezésekkel, “pontosítva” azokat, “javítva” azokat, ” megmagyarazva” azokat, akik fentről kritizálnak, akik segítségüket ajánlják más gyakorlóknak, azt mondván, hogy az én tanulóim és partnereim a gyakorlatban, akik olyannyira értik, ami le van írva, hogy nekik nincs szükségük a megértés alátámasztására éntőlem. Még olyanok is megjelentek, akik a velem való társalgásra homályosan utalnak, akik volt tanulóimnak vagy tarsaimnak vallják magukat. Tagadni e hazugságot – értelmetlen dolog. Először is, egyre több ilyen fog megjelenni, több, mint amennyit tagadni lehet, másodszor, nem akarom erre pocsékolni az időmet. Az , akinek a könyvem aktuális, maga megérti – mi hová.

Én arra fordítom erőmet, hogy az ilyen gyakorlók, megvilágosodott felfogásúak egyre többen legyenek, hogy ők szakértővékké, etalonokká, tanácsadókká válljanak a kezdők számára. És megjelennek ilyen emberek - magukat “pofáknak” nevezik, mivel a “pofa” szó asszociál avval a kedvességgel és szimpátiával, amit az állatokhoz táplalunk. Pontosan megértem azt a kriteriumot, amivel elválasztom a”pofát” a “nempofától”. Még használjuk a “farok” kifejezést, ezzel illetjük azokat, akik praktizálnak, de még nincs elegendő őszintesége, határozottsága, kitartása, megvilágosodása, a megvilágosodott tudat utáni vágya, akik miatt a pofa pofává lesz, de van okunk feltételezni, hogy ez az ember elérheti ezt az állapotot. Ha meg akarod tudni pontosan, hogy ez a személy pofa vagy farok, akivel az egyszerű megvilágosodás szabályai terén tanácskozol, vagy legalább is veled egyenlő a homályosságban, akkor írjál emailt e kérdésben.

A www.bodhi.ru honlapomon ez a könyv fel van töltve és időnként felújul a reális időben. A honlapon találhatók még más praktizálók cikkei, a “Maja” könyv, és sok más anyag. Ha te praktizálni kezdtél és szeretnél más praktizálókkal társalogni, akkor használd a konferenciát ugyanezen a honlapon.

Korábban, amikor csak elkezdtem könyvet írni, azt hittem, ha azokat a kifejezéseket használom, mint az emberek, függetlenül, hogy a szavaknak meg van az adott értelmük vagy sem, akkor egyszerűbb lesz megértetni az olvasóval bármit, legalább minimalis pontossággal, hogy azonnal el ne vesse az ötletet, amik külömböznek más ötletektől, amikkel korábban találkozott, és aztán a gyakorlat megváltoztatja őt annyira, hogy meg kezdi tisztogatni a gondolatait. Most már megváltoztattam a hozzáállásomat, először is azért, mert ez a homályos stílus nekem se tetszik, másodszor is, mert meggyőzödtem arról, hogy azok emberek, akik aktívan praktizálnak egyre többen vannak, és számukra ezt a könyvet a legpontosabbá szeretném tenni. Ezért a könyvemet most teljesen átírom, és felfogom azt, hogy kevesebb olvasója lesz, mivel kevesebb lesz a lehetősége a buburékszerű hatásokra olvasás közben, de megnő azoknak a minősége, akik megmaradnak, és ez nekem nagyon megfelel, hogy nem kell szétlszórni a figyelmemet azokra, akik továbbra is szenvedni akarnak.

Úgy döntöttem, hogy több könyvet írok, melyeknek meg van a saját terhük: az “Út a megvilágosodott tudathoz” szimpla használati utasítás. A “Maja”-ban Scqo-val szépirodalmi formában leírjuk a praktizálók életét, ami több benyomást ad, mint a használati utasítás. A “Tigrislépés”-nek ugyanaz a funkciója, csak a kamaszok számára érthetőbb nyelven. Az SE sexuális elbeszélések gyüjteménye, azoknak szól , akiket különösen érdekel a sexuális fejlődés és hajlamos felhasználni a sexuális vágyait önmaga megváltoztatásának hajtóműveként, és ebben a gyűjteményben megvan a gyakorlati útmutató a sexuális fejlődés terén, a megkeseredés leküzdésére, ami a sexszel vagy annak okaból következik. “A praktizalók cikkeinek gyűjteménye” a szűkkörű kérdések felvilágosítására szolgál, amelyekkel a pofák kerülnek érintetekké gyakorlatjaik közben. És így tovább. Úgy döntöttem, kiadok egy könyvsorozatot(és a pofák szintén nagyon szeretnet írni), és mindegyik könyv, minden alkotási elem magába foglalja a gyakorlat “magvát”, különböző felülettel burkolva. Egy új kultúrát szeretnék felépíteni valójában – kultúrát, amely a negatív érzelmektől mentes szabadságból, koncepciókból növekszik, valamint a megvilágosodott felfogásba, az örömteli vágyakba veti gyökereit.

Újraszerkesztve e könyvet, en feltettem magamnak egy kérdést – miért a ferfi olvasóhoz szólok? (fordító - a szláv nyelvekben a második személyben megkülönböztetjük a női es férfi személyt). Azt írom, hogy ha te(férfi) akarnád, és nem hogy ha te(nő) akarnád? így van elfogadva, habár a tapasztalat azt mutatja, hogy az aktívan es őszintén gyakorló EÚGy-ek- általában a hölgyek. Már nem is tudom, mivel magyarázhatnám ezt. Talán avval, hogy az a szociális szerep, ami a férfiakra hárul, és azok a fogalmak és NÉ, ami ezzel kapcsolatban van, sokkal pusztítobbak, mint a hölgyeknél? A férfi – ember, amelyik felfoghatatlanul fontosnak érző öntudattal rendelkezik, majd hogy nem feltünesi viszketegséggel, agresszióval és az abból eredő tompasággal.(“Butaság” – az intelektuális munka tapasztalatának hiánya, a “tompaság” – képtelenség folyamatosan és világosan megvitatni a negativ érzelmek erejét, így hát még a legfejletebb intelektuális személyek is különösen tompák). A hölgyek viszont gyakrabbal érzik a saját hibájukat, sajnálják önmagukat, ami kevésbé súlyos teher. így vagy úgy , úgy döntöttem, hogy nem a férfi olvasóhoz, hanem a női olvasóhoz szólok, mivel nem látom okát, hogy a jelenlévő sztereotipusokat kövessem. Nem kétlem, hogy különösen nagy lenézést vállt ez ki a féfiak oldaláról, mivel bármilyen nevetségesen néz ez ki, majdnem minden férfi magát “előljárónak” és “okosnak” képzeli, miközben a hölgyek számukra másodosztályúak.